Ha azt szeretnénk, hogy a gyermekünk a legjobbat hozza ki magából, vegyük észre, mikor viselkedik jól, és adjunk neki pozitív visszacsatolás. Negatív dolgokat mindenki sokkal könnyebben talál, mint pozitívokat, és a gyerekek viselkedésében is valószínűleg könnyebben észrevesszük a hibákat. Ha ezeket a dolgokat a gyerek szemére hányjuk, esetleg megbüntetjük értük, azzal hosszú távon nem segítünk a viselkedése fejlődésén.
Sokkal jobban tesszük, ha tudatosítjuk, hogy a gyerekek időnként túl tudnak pörögni, rosszalkodni, és ezzel őrületbe kergetni a szüleiket. Azonban nem éri meg ilyenkor füstölögni, mert azzal nem segítjük őket a helyes viselkedésminták elsajátításában. Amikor leszidjuk ilyenkor a gyereket, úgy érezheti, hogy nincs biztonságban, hogy nem szeretik, ami frusztrációt okozhat nála.
Éppen ezért, mielőtt kritikát fogalmaznánk meg a gyermek viselkedésével szemben, jobb, ha előbb veszünk egy mély levegőt, és megmondjuk magunknak, hogy a gyerek csak úgy viselkedik, mint egy gyerek, hiszen ő egy gyerek.
Nem számít, mit csinált a gyerek, szülőként mi döntjük el, hogy reagálunk a viselkedésére. Az otthoni viták, idegeskedések nagy részét kiküszöbölhetjük ezzel. Tehát ha hibát keresünk a gyerekben, és azzal szembesítjük, azzal nem segítjük őket abban, hogy változzanak, fejlődjenek. Viszont ha szeretettnek, megbecsültnek érzik magukat, akkor hajlandóak lesznek az együttműködésre is.
Ha azt szeretnénk, hogy a gyerek a legjobbat hozza ki magából, próbáljuk meg elérni, hogy a nap folyamán észrevesszük a dolgokat, amiket jól csinál. Ehhez próbáljuk meg először is észrevenni azt is, ha egy dologgal kapcsolatban a jó irányba halad a gyermekünk, még akkor is, ha nem csinálja azt tökéletesen. Erre jó példa, hogy megdicsérjük azért, hogy ha csak egyszer kellett rászólnunk, hogy felszedje a játékait – mert legalább egy figyelmeztetés után megtette.
Ahelyett, hogy jó gyerekként értékelnénk, inkább a jó cselekedeteit dicsérjük meg – például “Nagyon büszke vagyok rád, hogy bocsánatot kértél a barátodtól, miután megbántottad”. Értékeljük azért, aki – például ha az óvodai előadáson egy fát alakít, akkor azért, hogy milyen ügyes fa volt, és ne kritizáljuk azért, hogy beszélhetett volna hangosabban, hogy az egész közönség hallja. Ez az óvónéni feladata, aki összerakta a műsort, nem a szülőé. Ami a legnehezebb, mégis talán a legfontosabb, hogy próbáljuk meg pozitívan látni a zavaró dolgokat is – például mondjuk el neki, hogy nagyon szeretjük, hogy ennyi energiája van, ahelyett, hogy leszidjuk, hogy megint túl van pörögve.
Átültetve ezt a gyakorlatba, képzeljük el, hogyan is lehetne összefoglalni a gyerek napját ezzel a szemlélettel:
“Szeretem, hogy reggelente ilyen vidám vagy. Mindig boldoggá tesz, ha erre ébredek. Észrevettem, tegnap este milyen kedves voltál a testvéreddel. Szeretem, amikor anélkül megmosod a fogaidat, hogy emlékeztetnem kellene téged erre. Észrevettem, mennyit beleadtál ebbe a sportversenybe. Tudom, hogy csalódást okoz, hogy most ez nem sikerült, de látom, hogy próbálkozol. Hamarosan sokkal jobban fog ez menni. Annyira jó, ahogy megölelsz. Szeretem, amikor reggel az autóban beszélgetünk. A számos dolog közül, amit szeretek benned, az egyik, hogy mindig odafigyelsz az állatokra, és kedves vagy velük. Hogy lehetek annyira szerencsés, hogy az édesanyád vagyok?”
Minden alkalommal, amikor valamilyen hasonló okból kifolyólag dicsérjük meg a gyermeket, azzal egyértelmű üzenetet küldünk neki: Szeretem, amikor ilyen vagy, kérlek, gyakrabban legyél ilyen.
Forrás: psychologytoday.com
Kapcsolódó írásaink:
- Ezért ellenkeznek állandóan a kisgyerekek
- Montessori: ezért nem működik a büntetés
- Igenis lehet büntetés nélkül nevelni!
Kapcsolódó cikkek
