Várj egy kicsit!
A gyerkőcök sokszor annyira elmerülnek saját játékaikban, gondolataikban, hogy észre sem veszik, mi zajlik körülöttük. Segítsük a helyzet felismerésében kérdéssel, magyarázattal. Ne mulasszunk el utána rákérdezni, mit szeretett volna tőlünk. Ezzel biztosítjuk, hogy fontos számunkra a mondanivalója, nem marad el véglegesen az, amire kicsit várnia kell. Az elutasításra hisztivel reagáló kisgyereket leginkább hidegvérrel szerelhetjük le: bármilyen nehéz is, ne vegyünk tudomást róla, csak miután befejeztük a dolgunkat.
Tanítsuk türelemre
Talán ez a legnehezebb: megértetni a kicsivel, hogy a jelen pillanaton kívül múlt és jövő is létezik, s ennek következtében kívánságai teljesítésére néha várnia kell. A nagyobbacska csecsemő a szoptatás előkészületeiből már látja, hogy nem kell soká várnia, a másfél-két évesnek már azt is megmagyarázhatjuk, hogy majd csak otthon szophat, vagy csak később kaphat inni.
A szavak értelmét már megértik, ám maga a várakozás sok kisgyereknél megoldhatatlan nehézséget okoz. Ezért is fontos, hogy minél hamarabb kísérletet tegyünk az idő múlásának érthető, látványos bemutatására. Figyeljük együtt a Nap és a Hold járását, a babszem csírázását. Apránként tanítsuk meg arra is, hogy időbe kerül, amíg az étel elkészül, a hús és a zöldség megpuhul.
Főzés közben magyarázzuk el az ő értelmi szintjének megfelelően az egyes munkafolyamatokat, figyeljük együtt, hogyan halad közben a percmutató, kóstolgassuk együtt, milyen íze van a répának, amikor beletesszük a levesbe, milyen, amikor már megpuhult. Ha közben folyamatosan beszélgetünk, kapcsolatban maradunk vele, gyorsabban múlik az idő.
Ne számítsunk gyors sikerre, a türelem erényének elsajátítására sokszor egy emberöltő is kevés. Azért viszont sokat tehetünk, hogy a kicsi megtanuljon bánni türelmetlenségével, és megértse, nem azért mennek lassan bizonyos dolgok, hogy őt bosszantsák.
Egyszerre beszélnek
Kis korkülönbséggel született testvérek a beszélgetésben is egymás vetélytársai. Kinek sikerül a hallgatóság figyelmét lekötni? Rendszerint a nagyobb mellett háttérbe szorul a még kevésbé jól beszélő kicsi. Adjunk neki kiemelt alkalmakat a beszélgetésre, például kérdezzünk rá kifejezetten az ő véleményére.
Ha a jobban beszélő gyereknek nincs türelme kivárni testvére akadozó mondanivalóját, és szavába vág, következetesen szóljunk rá: most a testvéred beszél. Ne felejtsük el utána őt is megkérdezni: és te mit akartál mondani? Így éreztetjük vele, hogy fontos a mondanivalója, de nem fontosabb a másénál, nem hengerelhet le senkit előnyös helyzetéből.
Szinte egész nap megosztott figyelemmel beszélünk és fordulunk gyerekeinkhez. Mindkettejük kérdéseire válaszolnunk kell, nyugodtan kérjünk haladékot, és állítsunk fel sorrendet: most erre válaszolok, utána téged hallgatlak meg. Ügyesen egyensúlyozzunk: beszédesebb gyerekünk élménybeszámolója után biztassuk testvérét, hogy ő is mondja el, milyen érdekeset játszottunk, finomat ettünk, merre sétáltunk.
Kapcsolódó cikkeink gyermeknevelés témában:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
