A kisbabáknak csak meglepően kevés hányada, vagyis úgy 3-5 százaléka érkezik pont azon a napon, amikorra az orvosok “belövik” a születés napját. Ez valóban csak egy hozzávetőleges becslés, az anyáknak – és a tűkön ülő családtagoknak – azonban fontos kapaszkodót jelent a kiírt dátum.
A várandósság 38-40. hetét követően még csak terminustúllépésről beszélünk, ami továbbra is normálisnak tekinthető. Túlhordásnak a 42. hetet követő időszakot nevezzük: ez igen hosszú idő, nagy pocakkal és izgalmakkal telve pedig különösen nehéz türelmesnek lenni.
Ezután már minden egyes plusznap felér egy héttel a kismamának, akit teljesen felesleges kéretlen tanácsokkal vagy értelmetlen kérdésekkel gyötörni. Összegyűjtöttünk párat a leglehetetlenebbek közül:
1. “Na, van valami fejlemény?”
Mire az ember eljut a túlhordás fázisába, addigra olyan sokan kérdezik meg tőle ezt, hogy egy idő után már nem azt a jó érzést váltja ki belőle, mint a kezdet kezdetén. Mindenki sejtheti, hogy boldogan világgá fogják kürtölni, ha a baba végre “úgy dönt”, hogy kibújik, nem fognak hetekig tartó hírzárlatot elrendelni…
2. “Ó, hát te még mindig terhes vagy?”
Ha valaki, akkor az érintett kismama biztosan tudatában van annak, hogy a gyereke még nem jött világra, így teljesen felesleges erre emlékeztetni. Igaz, egy ilyen kérdéssel lehet, hogy kellően felmérgesíted ahhoz, hogy beinduljon a szülés, és végre ne legyen létjogosultsága az ehhez hasonló kérdéseknek.
3. “És ezt vagy azt próbáltad már?”
A különféle csodamódszerek opcionálisan behelyettesíthetők. Nyilvánvaló, hogy azokat a szülésindító praktikákat, amiket kellően biztonságosnak érez az illető, eddigre már kipróbált, és a jelek szerint nem vált be. Hidd el, hiába tudja, hogy a kicsi nem fog örökké bent maradni, ilyenkor mégis úgy érzi, hogy ólomlábakon jár az idő, erre pedig nem túl udvarias dolog külön emlékeztetni.
4. “Kibújik majd ez a gyerek, amikor itt lesz az ideje!”
Persze, ezzel mindannyian tisztában vagyunk. Igazán kényelmetlen azonban, hogy ez az idő ennyire sokára jön el… Az anyák jelentős része a 40., 41. vagy 42. hétre már javában készen érzi magát arra, hogy világra hozza a gyermekét, és nem veszi túl jó néven, ha arra emlékeztetik, hogy a hasában növekvő babát ez a legkevésbé sem érdekli.
5. “Reméljük nem maradsz örökre terhes!”
Ha a kismamának sikerül megőriznie a nyugalmát, valószínűleg egy kényszeredett mosoly kíséretében igazat ad annak, aki ezt a zseniális kijelentést teszi, magában azonban megállapítja: az ő várandóssága előbb vagy utóbb biztosan véget ér, a kérdező tapintatlansága viszont a jelek szerint maradandó…
Nyitókép: Getty Images
Kapcsolódó cikkek
