Terhesség

A négy legfontosabb kérdés a szülésindításról

A babák közel 90 százaléka meg tudna születni egészségesen anélkül, hogy erre rásegítenének. De aki nem, annak nagyon kell a külső segítség.
2022. Június 01.
Fotó: Getty

Elvileg a terhesség végén járunk, betöltöttük a negyvenedik hetet, de a baba csak nem akar jönni. Sok édesanya ilyenkor mindenféle házi praktikákhoz folyamodik, de az orvosok sem várnak örökké. A várakozás ugyanis egy idő után veszélyes lehet.

1.     Mikor szükséges a szülésindítás?

Terminustúllépésnek számít, ha a terhesség meghaladja a 280. napot, és túlhordásnak, ha a negyvenkettedik hetet. Az orvosok azonban már a betöltött negyvenegyedik héten szülésindítást javasolnak, ezt követően azonban megugrik mind az anyai, mind a magzati kockázat mindenféle szövődményre. Semmilyen mesterséges beavatkozás nem jó persze, ugyanakkor még mindig kevesebb veszéllyel járhat, mint az, ha a baba túl sokáig marad bent.

De nemcsak az időtúllépés miatt dönthetnek így az orvosok, hanem minden olyan helyzetben, ami akár a baba, akár az anya egészségét veszélyezteti.

Ilyenek lehetnek például:

  • keringészavar a méhlepényben
  • cukorbetegség
  • magas vérnyomás
  • kevés magzatmozgás
  • magzati szívhang-eltérés
  • visszamaradt fejlődés
  • burokrepedés fájások nélkül

2.     Hogyan történik?

Normál szülésindulás esetén a harminchetedik és a negyvenkettedik hét között megkezdődik a vajúdás. Vagyis felpuhul és tágulni kezd a méhnyak, megindulnak az összehúzódások, és elfolyik a magzatvíz. Ám ha mindez nem történik meg magától, akkor mesterségesen kell előidézni ezeket – ez a szülésindítás lényege. Lehet benne a méhnyak mechanikus tágítása, a magzatburok megrepesztése és az összehúzódások gyógyszeres elősegítése. “A megbeszélt szülési időpont előtti este készítünk egy CTG-t, ami a magzat szívműködését és a méh aktivitását vizsgálja – mesél a folyamatról Dr. Siklós Nóra szülész-nőgyógyász. – Kedvező méhszájstátusz esetén a méhszájérlelés nem szükséges, hanem reggeli burokrepesztéssel indítjuk meg a szülést. Ha három centiméterre nyílt a méhszáj, nincs szükség katéter felhelyezésére. Kedvezőtlen méhszáj esetén azonban ballonkatéteres méhszájérlelésre kerül sor, ami azt jelenti, hogy a szülés előtti este az orvos vagy szülésznő feltesz a méhszájba egy kis katétert. A katétert steril vízzel töltjük fel – mint egy kis lufit -, így helyileg tágítja a méhszájat, ami hajnalra körülbelül négy centiméterre nyílik.

Tudjuk, hogy ez nem hangzik jól, és bizony nem is fájdalommentes, ám épp ezért az édesanyák ilyenkor kérhetnek fájdalomcsillapítót.

Előfordul az is, hogy hiába repesztik meg a burkot, mégsem indulnak meg az összehúzódások, ilyenkor oxitocin (egy természetes hormon) csepegtetésével szokták ezt ösztönözni, infúzión keresztül.

3.     Van-e hátránya?

Persze mint minden mesterséges beavatkozásnak, ennek is lehet hátránya. Például az, hogy az így előidézett vajúdás fájdalmasabb lehet, mint a spontán, ahol az összehúzódások fokozatosan erősödnek. Az is tény, hogy ilyenkor gyakran kerül sor további beavatkozásokra.

Amennyiben sem a természetes szülés, sem a szülésindítás nem jöhet szóba, akkor császármetszés lehet a megoldás. Ilyen eset lehet az, ha jelentős a téraránytalanság (vagyis a baba nagyon nagy), ha ferde vagy harántfekvés áll fenn, esetleg az édesanyának volt már császármetszése. Ugyanígy probléma lehet, ha korábban műtötték az anyát nőgyógyászatilag, ha előfordult korai lepényleválás, esetleg a lepény rendellenesen tapad, ha rossz helyen van a köldökzsinór, illetve ha genitális herpesz igazolt. Ilyenkor nem szabad sajnálni az elmaradt szülésélményt, hiszen a legfontosabb az, hogy mindenki épen, egészségesen kerüljön ki a szülőszobáról.

4. És a természetes út?

Ahogy korábbi cikkünkben már szó esett róla, mindössze a babák 5 százaléka érkezik meg pontosan azon a napon, amelyre az anyukája ki van írva; a szülések mintegy 80 százaléka a 37. és a 42. hét között indul meg, de még ilyenkor is vannak olyan kisbabák, akik semmi jelét nem mutatják annak, hogy ki akarnak bújni. Ilyenkor az édesanya többnyire már elég rosszul viseli az állapotát, és sokak fejében megfordul: vajon hogyan tudnák megsürgetni a picit. Az interneten számos módszert olvashatunk arról, hogy mi minden gyorsítja fel a szülést a ricinusolajtól kezdve az ananászleven át egy gyűszűnyi alkoholig (és persze ezek keveréke) vagy a csípős ételekig, de ezt nem javasolnánk, hiszen szakártői szemmel nem elfogadott eljárások. Ugyanakkor megpróbálkozhatunk néhány szelíd eljárással, amelyek biztosan nem károsak a babára. Ilyenek például:

  • a mellbimbó gyengéd stimulálása, masszírozása 
  • szexuális együttlét
  • óvatos testmozgás, séta, tornagyakorlatok
  • lépcsőzés

Azért ha kipróbálnánk bármelyiket, előtte egyeztessünk az orvosunkkal, és mindig legyen mellettünk valaki!