Teherbeesés

Növelheti a lombik eljárás sikerességét egy új felfedezés

Kutatók megtalálták a módját annak, hogy jobban meghatározható legyen egy úgynevezett "arany ablak", amikor a méh tényleg készen áll a terhességre. A felfedezés jelentősen javíthatja az IVF sikerének esélyét.
2021. Augusztus 26.

Az régóta ismert, hogy az embriótranszfernél a felhelyezés időzítése kritikus fontosságú a terhesség esélyének szempontjából. A megfelelő pillanat abszolút pontossággal történő azonosítása a női ciklus során azonban továbbra is kihívást jelent, ami hozzájárul ahhoz, hogy az IVF kezelések sikerességi rátája átlagosan 50 százalék alatt marad.

Azonban az RMIT Egyetem kutatói most találtak egy új irányt egy olyan teflonszerű molekula azonosításával, amely csúszóssá téve a méh felületét megakadályozza az embriók beágyazódását – számolt be róla a sciencedaily.com. A kutatócsapat felfedezte, hogy ennek a molekulának a szintje a méh felszínén a menstruációs ciklus egy bizonyos pontján csökken. Ez lehetővé teszi, hogy a méh felszíne ragadósabb legyen így nyitva egy “arany ablakot” a terhesség sikeréhez.

Korábban a tudósok úgy gondolták, hogy a beágyazódás olyan molekulákon alapszik, amelyek aktívan elősegítik az embrió megtapadását a méh falán. A kutatás vezetője, Guiying Nie professzor, aki az RMIT Egészségügyi és Orvostudományi Iskolájának Implantációs és Terhességi Kutatólaboratúriumának vezetője, úgy nyilatkozott, hogy felfedezésük megváltoztatta az embrió beültetésről régóta fennálló tudományos gondolkodást. “Olyasmit kerestünk, ami segít az embriók megtapadásában, amikor kiderült, hogy a rejtvény létfontosságú eleme egy olyan molekula, amelynek ellenkező hatása van – azaz megakadályozza a megtapadást” – idézi a portál a kutatás vezetőjét.

A kutatás szignifikáns különbséget talált az IVF eljárások sikerességében, aszerint, hogy az embriótranszfer során jelen volt-e ez a molekula a méh felszínén vagy sem. “Reméljük, hogy a további fejlesztésekkel a felfedezésünk segíthet az orvosoknak pontosan meghatározni, hogy mikor van a pácienseknek a legnagyobb esélye a terhességre, teljes mértékben személyre szabott IVF kezelést biztosítva” – tette hozzá Nie professzor.

A kutatás eredményeit a Fertility and Sterility és a Human Reproduction folyóiratokban publikálták.

A retrospektív klinikai vizsgálat során, amelyet Nie és Luk Rombauts professzor a Monash IVF-től közösen tervezett, a podocalyxin (PCX) néven ismert anti-implantációs molekula szintjét 81 IVF-kezelés alatt álló nő méhnyálkahártyájában vizsgálták meg. A méhnyálkahártya biopsziára a nők menstruációs ciklusának luteális fázisában (nagyjából 7 nappal a peteérés után) került sor, egy teljes ciklussal az embriótranszfer előtt. Míg azoknál a nőknél, akiknél a PCX-szint alacsony volt, a terhesség sikerességének aránya 53 százalék volt, addig azoknál, akiknél nem csökkent a molekula szintje, csak 18 százalék volt a sikerességi ráta.

Rombauts szerint a luteális fázis közepén végzett PCX mérések használhatók szűrővizsgálatként, és kiszűrhető általuk a meddőség egyik lehetséges – ám kezelhető – oka is.

A kutatócsoport most azon dolgozik, hogy jobban megértsék a PCX szerepét és annak szabályozását a szervezetben, azért, hogy meddőségi kezeléseket dolgozhassanak ki. Nie elmondta, hogy a molekula elemzését standard patológiai laboratóriumban lehet elvégezni, így a jövőbeli szűrővizsgálatok végrehajtása viszonylag költséghatékony. A professzor szerint a PCX-vizsgálat jelenlegi egyetlen módja a szövetbiopszia, amit nem lehet elvégezni az embriótranszfer időpontjában. Hozzátette: “További kutatásokra van szükségünk ahhoz, hogy nem-invazív és valós idejű módszereket dolgozzunk ki a PCX az embriótranszfer napján történő mérésére.”