A sokszor zavarba ejtően intim kérdések, a kéretlen tanácsok és a sok “szakértelem” hamar kellemetlenné, sőt kifejezetten idegesítővé is tud válni. Jöjjön a top 10 bosszantó kérdés.
1. “CSOK-os baba?” “Felvettétek a babavárót?”
Ez az új cseresznye a tortán. A rossz kérdések legrosszabbika. Az odáig rendben van, hogy az új családtámogatási lehetőségek valóban sokaknak segítenek hozzájutni az első otthonukhoz, de az, hogy emberek manapság azt feltételezik, hogy a CSOK miatt vállaltad a babádat, az szerintem több mint felháborító.
2. A terhességed és a leendő baba az új “időjárás”
Mindenki csak erről beszél, és még a szembejövő ismeretlenek vagy a sorban mögötted állók is tudni szeretnék, hogy: (1) Mi a baba neme? (2) Választottatok-e már nevet neki? (3) Mikorra vagy kiírva? Sokszor megfordult a fejemben, hogy nyomatok egy pólót az információkkal, és így megúszom, hogy egy 10 perces bevásárlás alatt tizenötször kérdezzenek ki.
3. Az “Én tutira azt csinálnám, hogy…” kezdetű jó tanácsok olyanoktól, akik még soha sem voltak áldott állapotban
Mert ők biztosan könyvből tanulták a “szakma” csínját-bínját, és ha annyit híztak volna mint én, akkor tutira többet sétálnának, kevesebbet ennének, elfojtanák a kívánósságot, semmi esetre sem viselnének mintás leggingset, vagy széltében csíkos felsőt és még sorolhatnánk.
4. Ha már itt tartunk, akkor a folyamatos “Mennyit híztál?” kérdőre vonás
A várandósság hetei alatt minden kismamára nagy nyomást gyakorol a súlygyarapodás. Nem volt ez másképp velem sem. Ki könnyebben, ki kevésbé könnyen veszi a lassan de biztosan felszaladó kilókat, s olyan jó lenne, ha nem kellene erről napjában háromszor még jelentenünk is, épp elég a szülészorvos felhúzott szemöldöke a legközelebbi vizsgálatkor. A pocakméretre vonatkozó kijelentéseket pedig inkább mindenki tartsa meg magának. Sosem fogom elfelejteni, amikor 5 hónapos terhesen megkaptam, hogy “Húúú, hatalmas a pocakod, mindjárt szülsz?” Legszívesebben emberünk képébe vágtam volna egy karácsonyi pontyot!
5. A Nostradamus-típusú jövőbelátók beszólásai
Felelőtlenség gyereket vállalni a harmadik világháború küszöbén. Milyen szülő az, aki ebben a korban még világra akar hozni egy gyermeket, akinek a közelgő koreai atomháborúban rettenetes élete lesz. A klímaváltozásnak köszönhetően élhetetlen lesz a bolygó, a világ túlnépesedik és ehhez te és a csemetéd is hozzájárultok. Azt gondolnátok viccelek, de ez mind elhangzott a terhességeim alatt.
6. Horror sztorik a kórházról, szülészorvosról, szülésznőről, akiknél előre láthatólag szülni fogsz
Jó, mondjuk ezek egy része sajnos igaz volt, de akkor is, na! Amikor elhangzik a “Hol fogsz szülni? {…} Jézusom, ott rémes…!” És szorul a gyomrod, és megkérdőjelezed az életedben addig hozott összes döntésedet. Nem mintha nem izgulná az ember már amúgy is szét magát, egy-két rémtörténet a választott szülészetről/műhiba perrel kapcsolatos infók a szülészorvosunkról, vagy szörnyű tapasztalat a szülésznőről biztosan megnyugtat majd. Vagy vajon mit gondolnak ilyenkor a kedves hírhozók?
7. A “gyerek és karrier” téma feszegetése
Ha még dolgozol, akkor az nem veszélyes? Ha még dolgozol, akkor meddig még? És ha megszületik a gyerek, utána visszamész? Vagy otthon maradsz? Nem félsz, hogy kitesznek majd ügyesen, amíg GYES-en vagy, és nem lesz hova visszamenned? Megengedhetitek most magatoknak ezt a gyereket? Mit fogtok csinálni, ha kiesik a kereseted? Tudom, hogy ez ilyen nemzeti dolog, hogy – képletesen szólva de – turkálunk mindig a másik zsebében, de azért egy várandósság esetén ne a karrier meg a pénzügyi helyzet legyen a legfontosabb csámcsogni való.
8. A terhesvitamin paradoxon
Arra a kérdésre, hogy szedek-e terhesvitamint, igyekeztem mindig kitérő választ adni. Ez gyakran igen béna szituációkat szült, de egy idő után elegem lett abból, hogy bármit mondok, az visszaüt. Ha azt mondtam szedek, a kérdező szeme kikerekedett, és elszörnyedve mesélni kezdett a vitaminoktól 5 kilósra duzzadt magzatokról. Amikor ezen felbuzdulva legközelebb azt válaszoltam, hogy nem szedek, egy sötét, lesújtó pillantás kíséretében megpecsételtek – én voltam a legrosszabb leendő édesanya, aki felelőtlen és idegcsőzáródási rendellenességeknek teszi ki születendő gyermekét. Mit tudtam én még akkor, hogy ez csak a kezdet, és ez később folytatódni fog, a szoptatás/tápszer, hordozás/babakocsi, cumi/nemcumi, bölcsi/otthonmaradás, magán/állami témakörökben…
9. A “Na majd, ha megszületik…” megjegyzések
Imádsz terhesnek lenni? Nincsenek nehézségeid, élvezed az állapot minden pillanatát? Nincs hányingered, kipihent vagy és boldog? Na majd, ha megszületik! Ne félj, jön a poklok pokla, csak győzzél rá felkészülni! A kedves tapasztaltak jól megmondanak mindent, felkészítenek a kialvatlanság rémes mellékhatásaira, előre tájékoztatnak arról, hogy a rózsaszín köd miként fordul majd át depresszióba, és figyelmeztetnek arra is: ha egy pillanatra elhagyod magad, a férjed azonnal meg fog csalni. Vigyázz, mert az emberek nagy része szerint, amint megszületik a babád, ott vége a világnak!
10. Na majd a harmadik lány lesz!
Ahogy már említettem, a pocakban növekvő csemete neme az emberek fő kérdései közé tartozik, és természetesen itt sem rejtik véka alá véleményüket. A fiúkkal mindig nehéz, a lányoknál majd retteghetsz, hogy ne essenek teherbe már kamaszkorban. Ha első gyerek és lány, akkor jön a lesajnáló “sebaj a második majd fiú lesz”, ha ezzel szemben már a második fiút várod, akkor érdekes módon mindenki szerint evidens, hogy jön majd a harmadik is, és az 100%, hogy kislány lesz. Mert ez így működik. Engem lesajnáltak két fiúval, hogy én szegény csak egyedül vagyok nő a családban, pedig őszintén azt se tudnám, így két kis robotmániás, dínóőrült, legófanatikus kópé útjának egyengetése után hirtelen mihez is kezdenék egy kislánnyal.
Kapcsolódó cikkek
