„Megsimogathatom?”„Hű, elég sokat felszedtél!”, „Természetes úton fogant a baba?” – a várandósság hírével néha mintha a személyes határok is eltűnnének.
Kellemetlen kérdések és érintések terhesség alatt
A terhesség sokakból őszinte örömöt és kíváncsiságot vált ki. A családtagok, a barátok, a munkatársak, sőt olykor még az idegenek is szeretnének részesei lenni ennek az időszaknak. Csakhogy a lelkesedés könnyen tolakodásba fordulhat: valaki megjegyzést tesz a kismama súlyára, faggatni kezdi a fogantatás körülményeiről, vagy minden különösebb gondolkodás nélkül a hasához nyúl.
Ne érj hozzám! – mondja a felirat a terhes pocakon (Forrás: Getty Images)
Az ausztrál ABC Everyday egy cikke éppen ezeket a kellemetlen helyzeteket járta körül. A megszólaló szülésznő és más szakemberek szerint segíthet, ha előre átgondoljuk, hogyan szeretnénk reagálni az ilyen megjegyzésekre. Így nem ér felkészületlenül a zavaró szituáció, és később sem marad bennünk az érzés, hogy megint olyasmit kellett eltűrnünk, ami valójában nem esett jól.
A legfontosabb azonban, hogy nem kell mindenáron kedvesnek maradnunk, és nem tartozunl magyarázattal azért, mert szeretnénk megőrizni a személyes határainkat.
1. „Hű, mekkora a hasad! Elég sokat felszedtél, nem?”
A várandós test változása sokak számára szinte közös beszédtémává válik. Van, aki a has méretét kommentálja, más szerint a kismama alig látszik terhesnek, és olyan is akad, aki a súlygyarapodásáról érdeklődik. Ezeket a megjegyzéseket gyakran bóknak vagy ártatlan viccnek szánják, ám a másik fél nem feltétlenül éli meg így. A test változása érzékeny téma lehet, ráadásul egyetlen külső megjegyzésből nem lehet következtetni arra, hogy minden rendben van-e a várandóssággal.
Mit válaszolhatsz?
- „Köszönöm, de inkább ne találgassunk a hasam méretéből.”
- „Minden várandósság más, én pedig jól érzem magam a bőrömben.”
- „A súlyomról és a testem változásáról inkább nem beszélgetnék.”
Ha valaki rendszeresen megjegyzéseket tesz a külsődre, nyugodtan jelezheted egyértelműbben is, hogy ez neked kellemetlen. Nem kell nevetned egy olyan viccen, amely valójában bánt.
2. „Tervezett baba volt? Lombik vagy természetesen fogant?”
A fogantatás körülményei sokkal személyesebb ügyek annál, mint aminek egy hétköznapi beszélgetésben tűnnek. Mégis gyakori, hogy valaki arról kérdez, tervezett volt-e a baba, meddig próbálkozott a pár, vagy szükség volt-e meddőségi kezelésre. Az ilyen kérdések különösen fájdalmasak lehetnek azoknak, akik hosszú ideig vártak a pozitív tesztre, veszteséget éltek át, vagy olyan nehézségekkel néztek szembe, amelyekről nem szeretnének mindenkinek beszámolni. De akkor sem kell válaszolnod, ha egyszerűen csak magánügynek tekinted a fogantatás történetét.
Mit válaszolhatsz?
- „Ez túlságosan személyes kérdés, inkább megtartanánk magunknak.”
- „A lényeg, hogy most itt van velünk ez az öröm, a részleteket pedig nem szeretném megosztani.”
- „Erről nem szívesen beszélek, de köszönöm, hogy érdeklődsz.”
Ha nem akarsz éles határt húzni, egyszerűen válthatsz témát. Nem kell elárulnod, miért nem akarsz válaszolni, és azt sem kell bizonygatnod, hogy nem sértődtél meg.
3. „Megsimogathatom a hasad?”
Van, aki meg sem kérdezi, csak megindul a keze… A növekvő pocak sokakból késztetést vált ki, hogy megérintsék. Előfordul, hogy egy rokon vagy barát engedélyt kér, más viszont már nyúl is a kismama hasa felé, mintha a várandósság önmagában feljogosítaná erre. Pedig a terhesség nem jelenti azt, hogy valaki lemondott a saját teste feletti rendelkezésről. Attól, hogy a baba jelenléte látható, a has még nem válik szabadon érinthetővé.
Mit válaszolhatsz?
- „Ne haragudj, de nem szeretem, ha megérintik a hasamat.”
- „Ezt csak a legközvetlenebb családtagjaimnak engedem meg.”
- „Kérlek, előbb mindig kérdezz meg, mielőtt hozzám érsz.”
Ha valaki már nyúl is feléd, nyugodtan hátrébb léphetsz, vagy finoman megállíthatod a kezét. Nem kell mosolyogva eltűrnöd az érintést csak azért, mert a másik örül a babának. A „nem” akkor is teljes értékű válasz, ha a kérdező családtag vagy közeli barát.
4. „Van már szülési terved? Férjed bent lesz? Kádban vajúdsz?!”
A szülésről sokaknak van egészen részletes elképzelése, akkor is, ha már adott életet gyereknek, akkor is, ha nem. Akadnak, akik saját terveiket tartják az egyetlen lehetséges útnak, mások a rossz tapasztalataikat akarják felülírni egy másik nő szülése által. Akárhogy is, senkinek semmi köze ahhoz, bent lesz-e az apuka, hogy bordásfalon akarsz lógni vagy kádban lebegni, esetleg otthon akarsz szülni. Ha már tudod, te hogyan szeretnéd, egyszerűen állítsd le azokat, akik kéretlen tanácsokkal vagy indiszkrét kérdésekkel árasztanak el.
Mit válaszolhatsz?
- „Biztos vagyok benne, hogy jót akarsz, de alaposan átbeszéltem a szülési tervemet az érintettekkel.”
- „Tudom, hogy mindenkinek más a tapasztalata. Én most a saját felkészülésemre szeretnék koncentrálni.”
- „Köszönöm, de pontosan tudom, mit hogyan szeretnék.”
Nem kell elutasítanod mások ötleteit ahhoz, hogy megvédd a saját lelki nyugalmadat. Elég, ha jelzed, hogy most nem szeretnéd hallani őket. Ha viszont információra vagy megnyugtatásra van szükséged, a várandósgondozást végző szakemberrel is átbeszélheted a kérdéseidet.
5. „És mikor jön a kistestvér?”
Még meg sem született az első baba, de valaki már arról érdeklődik, mikor tervezitek a következőt. Mások azt kérdezgetik, örülsz-e, hogy fiú vagy lány lesz, esetleg szeretnétek-e még próbálkozni az ellenkező nemű gyermekért. Ezek a kérdések könnyen azt az érzést kelthetik, hogy a családi tervekről mindenkinek joga van véleményt mondani. Pedig a gyermekvállalással kapcsolatos döntések a szülőkre tartoznak, és olyan körülmények is befolyásolhatják őket, amelyekről a külvilág semmit sem tud.
Mit válaszolhatsz?
- „Most egyelőre erre a babára koncentrálunk.”
- „Még azt sem tudjuk, milyen egy gyerek szüleinek lenni…”
- „Nem szeretnénk előre tervezgetni, most annak örülünk, ami éppen történik.”
A családtervezés nem társasági szavazás. Nem kell megindokolnod, hány gyermeket szeretnétek, és azt sem, miért nem akartok többet vagy kevesebbet.
6. „Ugye szoptatni fogsz?”
A szoptatásról, a táplálásról és a későbbi gyermeknevelésről szóló kérdések már a várandósság alatt megjelenhetnek. Van, aki a saját tapasztalatát osztja meg, más viszont úgy kérdez, mintha a kismamának már most bizonyítania kellene, hogy a „megfelelő” döntést fogja meghozni. Pedig a várandós nőnek nem kell minden jövőbeli döntéséről beszámolnia, különösen akkor nem, ha még ő maga sem tudja, hogyan alakulnak majd a dolgok. A szoptatás pedig nem mindig döntés kérdése.
Mit válaszolhatsz?
- „Majd meglátjuk, hogyan alakul, és ha szükségem lesz segítségre, kérek.”
- „Köszönöm, de ezt nem akarom ezt előre megvitatni.”
- „Tudom, hogy fontos kérdés, de nem szeretném, ha most elvárásokat támasztanánk velem szemben.”
A cél nem az, hogy minden témát elzárj a beszélgetések elől. Inkább az, hogy te dönthesd el, mikor, kivel és mennyit szeretnél megosztani magadból.
7. „És mi lesz a neve? Szerintem, ha lány…”
Nyilván mindenkinek vannak a tarsolyában kedvenc nevek. Vagy azért, mert neki más nemű gyereke született, mint amilyen nevet kitalált, vagy az éppen nem tetszett a másik szülőnek. De a neveknál számíthatsz arra is, hogy a nagyszülők bele akarnak szólni, hivatkozva hagyományokra, családfára.
Mit válaszolhatsz?
- „Elhiszem, hogy számodra fontos lenne, hogy ezt a nevet örökölje, de mi, a szülei másképpen döntöttünk.”
- „Több keresztnevet is kiválasztottunk, és majd a babát meglátva fogunk dönteni.”
- „Ez annyira csak ránk, a szüleire tartozik, hogy nem is szeretnénk ötleteket kapni – és elárulni a választásunkat sem.”
A név nagyon is meghatározó. Sokszor a két szülő is kemény harcot vív arról, hogyan hívják majd a picit, semmi szükségük arra, hogy máshonnan is nyomás érkezzen feléjük.
Nem kell mindenkinek megfelelned
Persze ezekben a helyzetekben az a legnehezebb, hogy amikor jelzed, hogy valami kellemetlenül érintett, a másik megsértődik. Jobb esetben csak azzal védekezik, hogy nem akart rosszat. Lehet, hogy valóban nem akart. Ettől azonban a megjegyzés még lehetett bántó, a kérdés pedig tolakodó.
A jó szándék és a másik határainak tiszteletben tartása nem zárja ki egymást. Ha valaki észreveszi, hogy egy kérdésével kellemetlenséget okozott, a legjobb reakció az, ha elfogadja a jelzést, és nem várja el, hogy a kismama őt vigasztalja meg. Nem szükséges minden ilyen helyzetben vitába bonyolódnod. Ha úgy érzed, a másik nem akarja megérteni a jelzésedet, lezárhatod a beszélgetést, vagy egyszerűen témát válthatsz.
A várandósság sokak számára örömteli időszak, de ettől még nem kell minden érdeklődést, kérdést és érintést örömmel fogadnod. Lehetsz hálás a támogatásért úgy is, hogy közben meghúzod a határaidat.
Kapcsolódó cikkek
