Babaszoba: Miért tartod fontosnak, hogy beszéljünk a császármetszésről? Sokan úgy vannak vele, hogy “Nem mindegy? A lényeg, hogy egészséges legyen a baba! Minek erről ennyit beszélni?”
Kiss Verus: Annak ellenére, hogy egészen sokat foglalkoztam az első szülésem előtt az egészségügyi témákkal, így a szüléssel is, teljesen magamra és információ nélkül maradtam az első császárom után. Nem tudtam, mi miért történik velem, csak sodródtam az eseményekkel, hogy miért lenne jogom kiállni, mihez lenne jogom anyaként, mit kérhetnék és tehetnék, hogy jobban legyek. Ennek eredménye, hogy tízen sok órát szeparálták tőlem a babámat, többször kapott cukros vizet a tőlem távol töltött időben (ahelyett, hogy mellre kerülhetett volna mielőbb). A szeparációval kapcsolatban évekkel később döbbentem rá, mekkorát sérültem én, és a gyermekem is.
Igyekeztem a szüléssel kapcsolatos lelki terheket is lepakolni, összerakni, mi is történt velünk a kórházban. Egy szerencsés találkozás folytán összehozott a sors Rákosi Dóra, gyógytornásszal, aki saját praxisában látja mennyire nincs hiteles és elérhető információ a császáros anyáknak arról, mi is ez a nagy hasi műtét, mi vár rájuk a kórházban és később.
Belefogtunk a Császárvonal projektbe, először egy mobilapplikáció fejlesztésével. És hogy minek erről beszélni? Mert a hiteles információ és a jó egészségértés kincs. Hatalom. Ha tudom, hogy mi vár rám, ha a vajúdásom császárba torkollik, hogy mit tehetek közben és utána magamért, a babámért.
Azért is fontos beszélni a császárról, mert aggasztó mértékben emelkedik a császárarány, a legkisebb kockázat esetén is vágnak. A kórházi protokollok sajnos nem egységesek, míg valamiért már jóval előbb császár lesz egy szülés vége, ugyanazzal a helyzettel, 200 km-rel odébb (Budapesten meg 3 kilométerrel távolabb) megszül az édesanya hüvelyi úton, beavatkozások nélkül. Ezekről fontos tudni, beszélni, tudatosítani az anyákban egyrészt azt, hogy bárkiből lehet a jelenlegi helyzetben az a “minden harmadik”, aki hasi úton szül, másrészt azt, hogy miképp lehet elkerülni a császárt, ha pedig császár lett, hogyan tovább, a lehető legtudatosabban kezelve a helyzetet, akár a baba ellátását, akár a következő babavállalást nézve.
Babaszoba: Mi a tapasztalatod, hogyan élik meg az anyák a császármetszést?
Kiss Verus: A sürgősségi császár általában sokkolóbb jelenség, különösen akkor, ha az édesanya semmilyen módon nem engedte be a hasi szülés eshetőségét korábban a lehetséges forgatókönyvek közé. A megélés attól is függ, milyen batyuval, megküzdési stratégiával érkezünk életünk ezen pontjához, hogy volt-e előzetes információnk a műtét menetéről, a ránk váró folyamatokról.
Előfordulhat azonban az is, hogy a lehető legtudatosabb anya is traumaként éli meg a műtétet, és nem is a beavatkozás miatt, hanem a szülőszobai, kórházi bánásmód okán. Aki valamilyen oknál fogva retteg a hüvelyi szüléstől, annak a császár egy megváltó alternatíva lehet, jó eséllyel pozitív megéléssel. Akinek tényleges, abszolút császárindoka van (pl. korábbi medencetörés), annak is könnyebb megbarátkozni a műtét gondolatával és egy jó szülésélményt begyűjteni.
És van olyan is, hogy valaki jogosnak és jól élte meg a császárt, aztán később kezd ez a kép kicsit árnyaltabb lenni: kikéri a teljes betegdokumentációját, átbeszéli másik szakemberrel a történteket rekonstruálva, s bizony kiderülhet, nem feltétlenül volt jogos, indokolt az a műtét, vagy olyan indokkal írták ki programcsászárra, ami tudományosan egyáltalán nem megalapozott császárindok, netán elkerülhető lett volna, ha megfelelő segítséget kap az édesanya. Ezekkel szembesülni nagyon nehéz, s ezek a felismerések általában nagy erőkkel terelik az anyákat a vbac, a császár utáni hüvelyi szülés felé, afelé, hogy még tudatosabbak, még felkészültebbek legyenek. De akár egy ismételt, alapos felkészüléssel járó császár is lehet ezek után gyógyító az anyának, ahol a kontroll jobban a kezében van már.
Babaszoba: Mit gondolsz, hatással van-e a császármetszés ténye egy következő gyermekvállalásra?
Kiss Verus: Lelki értelemben, ha egy anya, egy család rendben van a császárral, akkor akár gond nélkül jöhet a következő baba. A műtét után megélt testi korlátok, a negatív megélésének lenyomata viszont kihathat, s akár egészen kitolódhat emiatt a következő baba érkezése, szerencsés esetben addig, míg a rossz élmény helyére nem kerül. És maga a császármetszés is járhat szövődményekkel, lepénytapadási rendellenességekkel, heggyógyulási zavarokkal, összenövésekkel – ezek is mind hatással lehetnek a következő várandósságra.
- Kapcsolódó: Hüvelyi szülés császármetszés után: min múlik?
Babaszoba: Mire szolgál a #acsászárvalódiarca kihívásotok?
Kiss Verus: A közbeszéd és közmegítélés nagyon sokféle bélyeggel illeti a császármetszést. Van, aki szerint ez nem szülés, van, aki szerint ez a könnyebb út, s van, aki szerint a szülés nem dráma, és illik utána pikk-pakk jól és kívánatosnak lenni. Ezek a gondolatok nagyon károsak és bűntudatkeltők, ezért fontos beszélni a császármetszés valódi természetéről.A szakemberekből álló csapat fotótárlatot készítene, ahol a kiállítás képeit szüléstörténetek kísérik majd, a látogatóknak pedig lehetőséget biztosítanának előadások meghallgatására, és egyéni konzultációra is. A vándorkiállítás öt állomásán bemutatott fotók, írások és előadások anyagából könyv is készülne.
A császáros szüléstörténetek nem érnek véget a hathetes kontrollal, egy hasi műtét után jóval több segítségre van szüksége az anyának, másféle regeneráción megy keresztül, más tempóban akár. A hegek mögött sokféle megélés, történet, út húzódhat meg. Ha ezekről beszélünk, ezeket megmutatjuk, az segíthet a saját szüléssel kapcsolatos gondolatainkat, megéléseinket is helyre tenni. Ezt szolgálta #acsászárvalódiarca közösségi médiában megfuttatott kihívásunk és ezt szolgálná Hegmesék névre keresztelt kampányunk is, melyre a Richter Anna Díj jóvoltából szeretnénk pénzt nyerni, és erre nagy is az esélyünk, lévén döntőbe jutottunk, március 8-ig minden ránk adott szavazat hozzásegít minket ehhez a vágyott célhoz. Terveink szerint heges portrés-szüléstörténetekkel, érzékenyítő fotókiállítás valósulhatna meg szerte az országban, informatív előadásokkal a császár utáni testi-lelki regenerációról, s mindez könyv formájában is megjelenne.
Babaszoba: Mekkora a császármetszés aránya ma Magyarországon? A szülés alatti beavatkozások mennyisége elindíthat-e egy olyan láncreakciót, aminek szinte egyenes következménye a császármetszés?
Kiss Verus: 40% körüli, de ez a szám egyre nő, s nem azért, mert a nők elfelejtettek szülni, mert a testük nem képes egy babát hüvelyi úton világra hozni. Alapvetően távolodunk el attól, amit élettani szülésnek nevezünk: a szülés alapélménye kórházban – tisztelet a kivételnek – a sürgetettség, a beavatkozások sora közben megélt helyzetek, a folytonos vizsgálatok, s ezek mind-mind a műtét felé sodorhatják az anyát, lévén beavatkozás beavatkozást szül, s a kaszkád végén ott van a műtéti befejezés.
Babaszoba: Milyen nehézségekkel néz szembe a császármetszésen átesett anya?
Kiss Verus: A fizikai korlátok erősek a műtét utáni napokban, a beavatkozás utáni fekvéskényszer pedig épp az anyává válás első óráit lehetetleníti el: hogy babánkkal lehessünk. Mindehhez segítségre van szükség, ki vagyunk szolgáltatva másoknak, csak “asszisztenciával” tud megvalósulni az első mellretétel, a baba ellátása is, a szoptatás sikere is függ attól, mennyi támogatást kapunk a műtét utáni korai időszakban (nem a szülés módja a gátja a szoptatásnak, hanem az, ha a babát elviszik tőlünk, nem lehet velünk, s ez hat negatívan a tejtermelés beindulására).
A sürgősségi műtét tervezetlenségből fakadóan, az operáció miatti fizikai akadályoztatottság okán az anyák kompetenciavesztést élhetnek át. A szülés utáni depressziónak nagyobb az előfordulási esélye, és a kötődési nehezítettség (a tévhittel ellentétben ez NEM egyenlő a szeretetlenséggel!) is gyakoribb.
- Kapcsolódó: Mire számítsunk a császármetszés után?
Babaszoba: Sok anyának bűntudata van, hogy császármetszéssel hozta világra a gyermekét. Mit tehet a környezet, hogy ne érezze stigmatizáltnak magát az anya? Hova fordulhat segítségért?
Kiss Verus: Alapvetően fontos, hogy az anya érzései meghallgattassanak, ítélkezés nélkül. El tudja mondani valakinek, hogy mit érez szülés után. Ebben elérhető segítség bárkinek például az EMMA Vonal, de a szüléssel kapcsolatos élményeket hasznos lehet feldolgozni, kibeszélni egy perinatális szaktanácsadóval, egy pszichológussal, dúlával, veszteségfeldolgzásban jártas szakértővel is. Nagy ereje van a segítő közösségeknek, ezért is született a Császárvonal zárt csoportja a Facebookon két éve, ahol a biztonságos, megtartó közegben bárki elmondhatja, ami a lelkét nyomja, és nem fogja megbélyegezni, elítélni senki, s ha kérdés merül fel, szakértőink tudnak segíteni.
Babaszoba: Mi kéne ahhoz, hogy kevesebb császármetszés legyen?
Kiss Verus: Egységes protokoll, a bábai szemlélet terjedése a szüléskísérések (és nem szülésvezetés) során, a szülésznői gondozás térnyerése, hogy orvos csak baj esetén jelenjen meg a szülőszobán, amúgy pedig a szülésznő lehessen jelen, a szülő nő kísérőinek (dúla, partner – akár együtt) beengedése, a hálapénzrendszerrel való leszámolás. És emellé a betegjogok, illetve az élettani szüléssel kapcsolatos információk terjedése, a rutinszerűen végzett, ám akár káros beavatkozásokkal kapcsolatos tisztánlátás már a szülés előtt, kórháztól független szülésfelkészítők. Fontos továbbá, hogy a szülő nőket egyenrangú, saját testéről előzetes információátadás után dönteni képes személynek kellene tekinteni a szülőszobán is.
Kapcsolódó cikkek
