Az ikreimmel voltam terhes, amikor a várandóság utolsó hónapjában váratlanul apró, csalánszerű pontocskák tűntek fel a lábamon és a karomon. Mivel más tünetem nem volt, az orvosomat nem akartam zavarni a felesleges telefonhívással, ezért úgy döntöttem, hogy a kismama fórumon megkérdezzem virtuális sorstársaimtól, hogy ők tapasztaltak-e már hasonlót? Fél órán belül két anyuka egy-egy tragikus kimenetelű történetet osztott meg velem, hatan pedig a számítógépük képernyője mellől csalánkiütést diagnosztizáltak nálam. Véleményük szerint azonnal gyógyszertárba kellett volna rohannom, hogy krémmel, szteroidos injekcióval, homeopátiás bogyóval, nyugtató olajjal és egy bizonyos gyógynövény kivonatával azonnal eltüntessem a kellemetlen pettyeket. Mielőtt pánikba estem volna, megköszöntem buzgó távgyógyító tippjeiket, és gyorsan lekapcsoltam a laptopomat.
Guglizni vagy nem guglizni?
Persze babaváróként nagyon nehéz megállni, hogy ne böngésszük a netet. Alapvetően jó dolog, ha egy megbízható helyen választ találunk minden kismamát foglalkoztató testi nyavalyára, de ha bármilyen hosszútávon fennálló probléma van, forduljunk szakemberhez. Persze én is felhívtam a nőgyógyászomat, aki megnézte a bőrömet, és megnyugtatott, nem kell semmivel sem kúrálnom magam. Egyszerűen hintőport kellett szórnom a viszkető bőrfelületre. Nem is volt más bajom, amire gyógyírt kellett volna keresni egészen a szülésig.
Az ikrek megérkezésével azonban a felmerülő problémák száma megsokszorozódott. A szüleink számítógépmentes generációjának Benjamin Spock könyve volt a kismama-baba “biblia”. Ezt a kötetet lapozták rongyosra a létező összes bababaj miatt. Szülésem után az anyukám nekem ajándékozta az ő régi példányát, amit még az én gyerekkoromban forgatott. Bevallom, csupán belelapoztam a könyvbe, és végigmosolyogtam a képeket, reklámokat. Felkerült a polcra a többi ajándékba kapott csecsemő szakirodalom mellé. Úgysem lesz sok időm lapozgatni, majd ha bármi kérdésem lesz, rákeresek az interneten, gondoltam. Az első alkalom nem váratott sokáig magára, hiszen kisfiam elég hasfájós volt az első hetekben.
Nosza, irány a számítógép, és már pötyögtem is be a kérdésemet. Több ezer találat kecsegtetett megoldással. Volt, amelyik gyógyszert kínált, volt, amelyik masszírozási módszert, akadt, amelyik természetes növényi hatóanyagos sziruppal ajánlott enyhülést. Kismama fórumokon egyes anyukák az elemes babahintára esküdtek, mások a kézi ringatás mellett tették le a voksukat. Természetesen a védőnőm a fenti választási lehetőségek mellé még pár újabbat is ajánlott.
Na, és akkor most mit csináljak?
Persze “jó anya” módjára szinte minden kenőcsöt, gyógylöttyöt és hintát beszereztem, csak ne fájjon szegény gyerek hasa. Éreztem azonban, hogy ez hosszú távon igencsak költséges megoldás lesz. Szerencsére a gyerkőcök gond nélkül, szépen fejlődtek, így egy jó ideig nem kutakodtam a neten. De aztán minket is elért az a korszak, amikor a babák elalvás helyett inkább bömböltek, próbára téve a család idegeit. Már kattantam is a világhálóra, hogy valamelyik fórumon ötletet keressek. Ahogy rátaláltam a témával foglalkozó fórumra, szinte visszahőköltem a hozzászólások indulatosságától. A gyermekek elalvási problémáját boncolgató kismamák ugyanis két pártra szakadtak, és magukból kikelve védték saját véleményüket. A csecsemőjüket álomba ringatók rideg és szívtelen anyukának nevezték a gyermekeiket sírni hagyókat. A másik tábor pedig kisdedkényeztetőnek csúfolta emezeket. Ez volt az a pont, hogy befejeztem internetes babaprobléma-megoldó kutakodásomat.
Nagyon fontos, hogy problémáinkra minden esetben hiteles, szakértők által ellenőrzött oldalakon keressünk megoldást, a legfontosabb kérdésekben pedig továbbra is az orvosunkra, védőnőnkre, családunkra hallgassunk.
Kapcsolódó cikkek
