A menarche kezdete
A serdülőkor a nemi érés időszaka, amely egy bonyolult biológiai, pszichés és szociális folyamatot is jelent, megérkezést a gyermekkorból a felnőttkorba.
A lányok esetében általában a mellek növekedése az első jele a nemi hormonok termelődésének, ami átlagosan 10 éves korban veszi kezdetét, de nagy egyéni eltérések lehetnek ebben (8-12 éves kor között szóródva). A menarche, vagyis az első menstruáció kezdete ezt kb. 2,5 évvel követi, Magyarországon átlagosan 12 éves korban jelentkezik először, de szintén nagy egyéni különbségeket mutat (9-15 éves kor között). Ha ettől eltérő életkorban jelentkezik az első menstruáció, akkor korai vagy késői menarche-ról beszélünk.
A nemi érés egyébként mindkét nemnél évekig tartó folyamat, a lányoknál átlagosan 3,5 év, míg a fiúknál akár 6 év is lehet. Mindkét nemnél megfigyelhető, hogy a nemi érés korábban történik, mint anyáink, nagyanyáink idejében, ennek oka elsősorban a kielégítőbb táplálkozás, az életfeltételek javulása.
Kép: Getty Images
Mi számít normálisnak tinédzserkorban?
Gyakori, hogy az első vérzést nem követi újabb a következő hónapban, ez azonban teljesen természetes, hiszen a hormonális rendszer és a nemi szervek együttműködése még nem alakult ki teljesen. Tinikorban gyakori, hogy két menstruáció között hosszú hónapok is eltelnek, illetve a vérzés hol erősebb, hol gyengébb. A teljes nemi érés jellemzően 16-17 éves korra fejeződik be, így ekkorra már a menzesz is rendszeressé, kiszámíthatóvá válik.
A menstruációs ciklus első napja mindig a vérzés kezdő napja. A méh megvastagodott nyálkahártyája 4-7 nap alatt leválik, majd távozik vérzés kíséretében. Ekkor már elkezdenek új tüszők növekedni a petefészkekben, hogy aztán a ciklus közepén a tüszőkből kiszabaduljon az érett petesejt, ezt nevezzük tüszőrepedésnek vagy ovulációnak. Ha a petesejt 24 órán belül nem termékenyül meg, akkor felszívódik. A ciklus második felében megvastagszik a méhnyálkahártya, hogy elősegítse az esetleg megtermékenyült petesejt beágyazódását. Ennek híján viszont két héttel a tüszőrepedés után a méhnyálkahártya vérzés kíséretében leválik és a menstruációval kezdődik elölről a ciklus. A szabályos ciklus 28 napos, ám fontos hangsúlyozni, hogy az még nem számít cikluszavarnak, ha a menzesz nem pontosan 28 naponta érkezik, és nem 5 napon át tart. Az egyéni eltérések természetesek mindaddig, amíg azok hónapról hónapra következetesen ismétlődnek.
Mikor beszélhetünk cikluszavarról?
Bár serdülőkorban a rendszertelenség gyakori, bizonyos jelek esetén gyanakodni kell cikluszavarra. Ezek a jelek lehetnek, ha:
- a ciklus 21 napnál rövidebb;
- a ciklus 35 napnál hosszabb;
- a korábban rendszeres menstruáció 3 hónapnál tovább kimarad, miközben a terhesség kizárható;
- a vérzés maximum 3 napig tart, és kis mennyiségű;
- a vérzés 5-7 napnál tovább elhúzódik, és nagyobb vérveszteséggel jár;
- 24 óránál tovább tart a nagyon erős vérzés;
- a távozó vér túlzottan alvadékos vagy a megszokottól eltérő színű;
- gyakori a ciklus közbeni (általában barnás) vérzés;
- a menstruáció erős fájdalmakkal, görcsökkel, gyengeséggel társul;
- a vérzés idején gyengeség, sápadtság, koncentrációzavar vagy fejfájás jelentkezik.
Mindezek közül tinédzserkorban leginkább az elhúzódó, erős vérzés, illetve a nagyon fájdalmas menzesz jelezhet gondot. Az előbbi könnyen vashiányhoz vezethet, hiszen a vérveszteséggel jelentős mennyiségű vas is távozik a szervezetből. A fejlődésben lévő szervezetnek pedig fokozottan szüksége van a vasra, ennek hiányában könnyen kialakulhat vashiányos vérszegénység. A gyengeség, sápadtság, koncentrációs zavar és fejfájás mind erre utalhatnak. A túl erős görcsök pedig akár endometriózis jelei is lehetnek.
A menstruációs zavar mögött számos ok húzódhat meg. A nagyon erős, hosszú vérzést például endometriózis, mióma, pajzsmirigy-működési zavar vagy a méhnyálkahártya túlzott megvastagodása is okozhatja, de a méhen belüli fogamzásgátló eszköz is felelős lehet érte. Tinédzsereknél azonban ezek ritkábbak, és inkább életmódbeli tényezők állnak a háttérben, mint a stressz (például az iskolai teljesítmény miatti szorongástól, a túlzott elvárásoktól). De okozhatja fokozott fizikai megterhelés (versenysport) vagy étkezési zavarok (például fogyókúra, anorexia) is.
Ilyenkor első lépésben érdemes nőgyógyászhoz fordulni, aki szükség esetén endokrinológiai vagy belgyógyászati vizsgálatot is javasolhat. Szülőként a megfelelő orvosi segítség biztosítása mellett a legfontosabb, hogy érzelmileg és lelkileg támogassuk lányunkat ebben a gyakran zűrzavaros időszakban.
Kapcsolódó cikkek
