A császármetszés műtéti okait érdemes csoportosítani: anyai, magzati állapotok, illetve összetett javallatok. A műtétet végezhetjük sürgősséggel, tehát a szülés folyamán fellépő szövődmények esetén, valamint általunk kijelölt időpontban, még a szülés megindulása előtt.
Anyai javallattal végzünk császármetszést, ha az édesanya betegsége a hüvelyi szülést nem teszi lehetővé, vagy a hüvelyi szülés során az anya egészségi állapota tovább romlana. Ilyen állapot például az anya szívbetegségének súlyosabb foka, a súlyos rövidlátás (általában 7-8 dioptriánál súlyosabb).
Magzati javallattal végzünk császármetszést minden olyan helyzetben, ahol a magzat gyors és/vagy kíméletes világra segítése elengedhetetlen. Ilyen helyzet például szinte minden magzati oxigénhiányos állapottal járó szituáció, a magzat egyes veleszületett rendellenességei.
Összetett javallat esetén mind a magzat, mind az anya egészsége érdekében szükséges a császármetszés elvégzése: klasszikus példa erre a harántfekvésben elhelyezkedő magzat, mely esetben a hüvelyi szülés – érett súlyú magzat esetén legalábbis – kizárt.
Kérésre tilos!
Vannak országok, ahol a kismamák kérésére is végeznek császármetszést. Ezt nem tartjuk elfogadhatónak: szinte nincs vajúdó kismama, aki a fájdalom hatására ne gondolna arra, hogy mennyivel “egyszerűbb” lenne műtéttel világra segíteni magzatát, s így a császármetszések száma hihetetlen mértékben szaporodna. És mint azt már egyszer hangsúlyoztuk: a császármetszés rutinműtét ugyan, de nagyműtét, komoly megterheléssel és komoly potenciális kockázattal. Ezeket tudomásul vesszük és vállaljuk abban az esetben, ha a beavatkozás elhagyásából fakadó kockázat magasabb a műtét jelentette kockázatnál, de nem hagyható figyelmen kívül olyan esetekben, ahol pusztán a beteg kérésére történne a beavatkozás. Mindazonáltal a császármetszések gyakorisága a műtéti technika javulásával, valamint a profilaktikus szemléletű szülészet elterjedésével egyre növekszik. Ám ez a növekedés a szülő nők és magzataik egészségének teljesebb védelmét szolgálja.
Érzéstelenítés
A műtétet végezhetjük altatásban (ma már ritkábban és döntően sürgős esetekben, vagy ha a beteg nem adja beleegyezését a gerincközeli érzéstelenítéshez), illetve napjainkban egyre gyakrabban úgynevezett regionális érzéstelenítésben. Ez gerincközeli érzéstelenítést (spinális vagy epidurális blokádot) jelent. Előnye, hogy altatószer nem jut a magzatba, így megszületéskor állapota jelentősen jobb lehet, mint altatás esetén, valamint a szülő nő éberen is részese a születés élményének, megérintheti, kézbe veheti újszülöttjét már a műtét során is. A has megnyitása kétféle metszés útján történhet: hosszanti metszést végzünk, amikor a magzatot sürgősen vagy különösen kíméletesen kell világra segítenünk. Az ún. bikinimetszés (Pfannenstiel-metszés) végzésére csak megfelelő helyzetben célszerű vállalkozni: a has megnyitása némileg hosszabb időt vesz igénybe, valamint a műtéti terület feltárása, s így a magzat kiemelése is nehezítettebb lehet.
Alternatív eljárások
Sokat hallani mostanság az ún. kíméletes technikával, “alternatív” módon végzett császármetszésről. A műtét lényege, hogy a bőrt a szokásos módon szikével bemetszve a zsírszövetet tompán választják szét. Az izom bőnyéjének megnyitásához éles eszközt (többnyire ollót) használnak. Ezt követően a hasizmokat tompán választják szét, majd a hashártyát is az ujjak segítségével, tehát nem élesen nyitják meg. A magzat és a lepény kiemelése után a méh sebzését többnyire egy rétegben egyesítik (az eddigi elfogadott két rétegű varratsor helyett). A hasfal rétegei közül egyedül a bőnyét (fasciát) és a bőrt egyesítik. A műtét előnyeként emlegetett tompa szövetpreparálást, tompa szövetszétválasztást a szokásos módon végzett műtét esetén mindenben teljesen hasonló módon végezzük. Az alternatív módon végzett császármetszés valódi előnyei megkérdőjelezhetők. A korábban elfogadott technika szövetbarát jellegét a mesterségesen szétválasztott szövetek teljes helyreállításának szándéka adta. Ennek tükrében nehezen érthető az alternatív műtét esetén elmaradó szövetegyeztetés filozófiája. Hitem szerint az operáló orvos felelőssége az általa “megrongált” szövetek lehető leggondosabb helyreállítása. Különösen igaznak tekinthető ez az állítás egy olyan műtét esetén, melynek megismétlődése egy következő terhesség esetén nagy eséllyel várható. A gondos szöveti preparálás, a szövetek megfelelő egyeztetése meghálálja magát egy következő műtét esetén: kevesebb hasi összenövéssel, bél-letapadással kell számolnunk, így a szövődmények kockázata is jelentősen csökkenhet.
Forrás: Anyák Lapja