Új védőnőt kaptunk, Eszter mostantól más munkakörben dolgozik. Mivel nem fűztek hozzá szoros érzelmi szálak, nem bántam, sőt igazából nem is éreztem soha, hogy a feladatai, vagyis a helyzet magaslatán állna. Valahogy nem volt hiteles a szerepkörében, talán a bizonytalansága miatt. Nem sokat törődtem vele, mert szerencsére annyi ember és anyuka vesz körül, akire tudok támaszkodni, hogy nem ő lett volna a végső megoldás. Ennek ellenére megnyugtató, hogy most egy olyan hölgy lesz a védőnőnk, akinek már több tapasztalata (és gyereke) van. Egyébként pont az új védőnő mesélte, hogy sokszor milyen igazságtalan az élet, egy volt kolléganőjük egész életében kiszolgálta a kismamákat, anyukákat, miközben ő maga öt (!) gyermeket vesztett el, mindegyiket még magzat- vagy csecsemőkorában. És nem elég, hogy a sors ilyen kegyetlen volt hozzá, védőnői munkájának hosszú évei alatt sokszor megkapta a szemrehányást az érzéketlen vagy tudatlan anyukáktól, hogy milyen jogon oszt ő tanácsokat, mikor még gyereke sincs. Milyen földöntúli erők rejteznek a nőkben! Mindig rácsodálkozom arra a mély ösztönösségre is, amely bennünk van. Jó esetben legtöbben felszínre is hozzuk, a gyávábbak viszont elnyomják magukban. Talán félnek, ha nem ők irányítanak. És milyen kár, mert tuti őserők azok, olyanok, mint a drágakövek, nem mindenki ismeri fel őket. Czeizel doktor szerint a nők ma már nem biológiai, hanem társadalmi lények. Vagyis helyt kell állniuk a munkahelyükön, a család élén és a nőiességükben is. Szerinte két bőrt nyúznak le manapság a nőkről, miközben többgyerekes anyának lenni igenis felér egy munkahelyi beosztással, sőt… Csak sokan degradálónak érzik, hogy ők „csak” anyák. Czeizel a későbbre tolódott gyermekvállalást biológiailag nem tartja rossznak, de genetikailag már veszélyesebb. Tudtátok, hogy a védőnői szolgálat hungarikum? Még Finnországban működik, létezik hasonló védőnői munkakör, de ezenkívül sehol, mindenhol a szülésznő (aki segít szüléskor is) figyeli, támogatja az anyát a szülés utáni hetekben is. Tehát állami védőnőszolgálat 1915-től csak nálunk működik. Persze lehet őket szeretni vagy utálni, ki jó szakembert kap, ki rosszabbat, de a magam részéről elmondhatom, hogy egy megfelelő gondozó nekünk, leendő és kezdő anyukáknak nagy segítség. Nem elég, hogy mostanában egyre nyűgösebbek a napjaim, ráadásul szuperszonikus sebességgel közeledik a német nyelvvizsga időpontja. Ezt a „majd minden este tanulok” elképzelést kicsit benéztem… Estére maximum a Marimar sorozat fonalát volnék képes elkapni, nemhogy az erős meg gyenge ragozást kisilabizálni. Viszont mikor Luca órákat ad, akkor abban a másfél órában olyan rendíthetetlenül és intenzíven figyelek és szívom magamba az infókat, hogy én is meglepődöm rajta. A vagon házi feladatot mindig a találkozásunk előtti órákban csináltam meg, így mondjuk nem nulláról kezdjük a tanulást, mert már beturbóztam magam kicsit. Amikor már nincs annyi energiája az embernek, akkor azzal a kevesebb idővel és krafttal kénytelen gazdálkodni. Nem is árt gyakorolni…
xMarimarról jut eszembe: Czeizel Endre még azt is felhozta ebben a beszélgetésben, hogy mindenre felkészítjük a gyerekeinket, csak a párkeresésre nem. Pedig nem kizárólag a munkahelyi beosztásunktól leszünk boldogok, hanem attól is, ha a megfelelő emberrel éljük le az életünket. Hogy nem tanították és tanítják meg nekünk, hogy a szerelem három év múlva elmúlik. És akkor „marad” a szeretet, amely – és ez már az én véleményem, ha a lehető legmélyebb, legjátékosabb, legvidámabb, akkor hű folytatása a kezdeti rózsaszínnek. Az átmenet szerelem és szeretet között sokkal kevesebb fájdalommal jár, mint azt sokan gondolják, mindegyiket meg kell élni, beteljesíteni, és szépen váltogatni őket.
Kapcsolódó cikkek
