Medencevégű fekvés vagy farfekvés: a köznyelvi kifejezés magáért beszél. Ez az a helyzet, amikor a baba nem olvasta a biológiakönyveket, ezért “fordítva” helyezkedik el az anyaméhben, vagyis fejjel felfelé, egyáltalán nem úgy, ahogy “meg kellene” születnie. Tankönyvi esetben a babák a 37. hétig befordulnak, vagyis fejük a szülőcsatorna felé áll. Ám a terhességek mintegy négy százalékában ez valamiért nem sikerül, ami főként azért gond, mert így a természetes szülés nagyon kockázatossá válik. Ennek az a magyarázata, hogy ilyenkor a kicsi keskenyebb része halad elöl, nem tágítva eléggé a csatornát. A fej túl gyorsan halad át, így képtelen alkalmazkodni. Ráadásul ilyenkor a köldökzsinór a fej és a medencecsont köré szorulhat. Mindezek miatt az anyák többnyire aggódnak, ahogyan az orvosok is.
- Kapcsolódó: Mennyire biztonságos az ECV?
Bár nagyobb méretű magzatnál és nem először szült nők esetében kisebb a kockázat, az orvos igen gyakran automatikusan a császármetszés mellett dönt, ha a baba nem fordul meg a szülés pillanatáig. Ám még így is nagyobb a szülés közbeni sérülés illetve szövődmények kialakulásának a kockázata, mint a fejvégű jövevények esetében. Ezért ma már az összes szakmai társaság azon a véleményen van, hogy meg kell kísérelni megfordítani a magzatot – még a pocakon belül.
Ijesztően hangzik, és tény, hogy semmilyen orvosi beavatkozás nem veszélytelen (itt is előfordulhat lepényleválás vagy koraszülés), ugyanakkor ha kellő szakértelem mellett végzik a mozdulatsort, nem lehet baj. De mi is történik pontosan az ECV (external cephalicus versio) során?
- Kapcsolódó: Az ECV (externalis cephalicus versio) technika
Az orvos megpróbálja szelíd nyomásokkal, tolásokkal a megfelelő irányba terelni a magzat medencéjét illetve fejét – ebben a magzatvíz segít neki. Az anyát nem altatják közben, és folyamatosan figyelik a pici szívét ultrahanggal. Az egész nem több tíz percnél, és legalább az esetek felében sikerül a küldetés. Ha így alakul, akkor más teendő a továbbiakban nincs, mint nyugodtan várni otthon a szülésindulás jeleit.
De lássuk mindezt a gyakorlatban!
Nem kell feltétlen a tudományra várnunk: léteznek otthon végezhető praktikák, amivel magunk is segíthetünk a babánknak, hogy “meggondolja magát”:
- Négykézláb állás: arra ösztönzi a babát, hogy lefelé fordítsa a fejét.
- Rézsútos hanyatt fekvés, lábak a magasban: itt is a gravitáció segíthet.
- Oldalsó kitörések: tágítják a medencét.
- Hőingadozás: ha jeget teszel a hasad tetejére, az aljára pedig meleg vizes palackot, várható, hogy a baba a meleg felé törekszik majd.
- Beszélgetés: ha a kisbaba édesapja a hasad alsó részénél beszél, énekel a kicsihez, még bármi megtörténhet…
Az ötletek egy részét videón is megnézheted:
Kapcsolódó cikkek
