Hallani olyan véleményeket, melyek szerint a mai nők egy része eltúlozza a szülés körülményeinek jelentőségét. Aki így gondolja, annak érdemes meghallgatnia Stella szavait. Ő úgy érzi, elvették tőle élete egyik legfontosabb élményét, és ahogy mesél, érthetővé is válik, hogy miért.
Itt ez a folyamat a maga természetességében: mély fájdalmak és katarzisok váltakoznak benne, de megvan a maga tempója, ritmusa, hullámai. A szülés nem véletlenül indul akkor, amikor magától megindul, és nem véletlenül zajlik úgy, ahogyan azt a biológia vezényli.
Az nagyon jó, ha ott áll ilyenkor az orvostudomány az összes eszközével, hogy ha baj van, elakadás van, hirtelen be tudjon avatkozni. Ám mára mintha felborult volna ez az ok-okozati viszony. A szülészeti szakemberek sokszor meg sem várják, hogy szükség legyen rájuk: maguk teremtenek szükséghelyzetet.
Ám azzal, hogy sürgetnek egy szülést, inkább csak „túl lenni” segítenek rajta. Ám a nők többsége nem túl lenni, hanem megélni szeretné ezeket a pillanatokat úgy, ahogyan azt a természet „kitalálta”.
Sokan úgy érzik, kilenc hónapig dédelgettek-növesztgettek egy magzatot viszonylagos nyugalomban, ösztönös tempóban, ám onnan, hogy „közeledik az óra”, egyszer csak egy futószalagon találják magukat, szinte üzemi körülmények között, ahol nem segítik, inkább elvágják a folyamatot. Itt pedig van, aki elveszti a fonalat, és inkább csak kívülállóként asszisztál saját gyermeke világra jöttéhez – alávetve magát mások terveinek, érdekeinek, akaratának.
Hogy ez így van-e vagy csupán egy érzés sok anyában, az szinte mindegy. Mert bármennyire valós is a forrása, az érzelem valós, ahogyan a hiányérzet is, ez pedig tényektől, érvektől és okoktól függetlenül képes befolyásolni egy anya és gyermekének kapcsolatát akár éveken át.
Stella története nyomán talán érthetővé válik, miért is „hisztiznek” a nők annyit a témán…
Forrás: Hoztam e világra / Facebook
Kapcsolódó cikkek
