Heidi Murkoff a legendás Az a 9 hónap című könyv szerzője, saját kérdéseire, aggodalmaira keresett válaszokat és közben megalkotta a kismamák első számú kézikönyvét!
Egy találkozást Heidi-vel minden leendő és már gyakorló édesanyának receptre írnék fel, a hölgy ugyanis olyan, akár egy melengető napsugár, egy bátorító ölelés. Minden szavával megnyugtat, és lelkesít. Miután beszéltél vele, úgy érzed, amit csinálsz, jól csinálod, minden a legnagyobb rendben van.
Könyvén – az Az a 9 hónapon – keresztül rengeteg leendő édesanyához eljutott nyugtató szavaival, információival. Nem csoda, hogy a különleges kismamakönyv a várandósoknak összeállított könyvlistánkban is első helyen szerepel. A könyv ötödik kiadásának magyar nyelvű megjelenése kapcsán beszélgettünk az írónővel.
Babaszoba.hu: Saját bevallásod szerint a könyved megírásához legfőbb motivációd az első várandósságod alatt érzett véget nem érő szorongás volt. Mi volt az, ami miatt legjobban aggódtál?
Heidi: Nem volt egy konkrét dolog. Rengeteg félelmem volt és még annál is több kérdés motoszkált a fejemben. Egymást követték a gondolatok és az események, amik újabb és újabb kételyeket hoztak magukkal. Az első babánk meglepetés bébi volt, nem voltam rá felkészülve, és fogalmam sem volt, mire számítsak. Nem tudtam, ihatok-e továbbra is kávét, vagy, hogy az a néhány pohár bor, amit még akkor fogyasztottam el, amikor azt sem tudtam, hogy terhes vagyok, vajon ártott-e a magzatnak? Nem volt soha reggeli rosszullétem, s mivel minden terhes ismerősöm erre panaszkodott, én biztos voltam benne, hogy nálam valami baj van. Egyszer megbotlottam a járdaszegélyben, és hasra estem. Hiába nyugtattak meg az orvosok, én másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy el fogom veszteni a babát. Az orvosomat már nem mertem, nem akartam többször hívni, kínosnak éreztem. Teljesen bizonytalan voltam. Akkoriban nem volt még olyan szakirodalom, ami válaszokat és megnyugvást adott volna.
Babaszoba.hu: Sokat hangsúlyozod munkásságod során, hogy a terhességre való testi-lelki felkészülés mennyire fontos. A könyvben is kiemelt részt szentelsz a fogantatásnak, és az akörüli ideális körülmények megteremtésének. Létezik, hogy még mindig nem vesszük elég komolyan a családalapítást, és nem készítjük fel megfelelően szervezetünket egy új élet befogadására és kapcsolatunkat egy ilyen jelentős változásra?
Heidi: Sajnos még mindig nincs elég hangsúly a fogantatásra való felkészülésen. A nők és a férfiak nincsenek tisztában azzal, hogy mi az az ideális állapot, amire a magzat egészsége érdekében törekedni kell. Nem veszünk tudomást az alváshiány, a túlsúly, a stressz, a dohányzás, az alkohol, vagy akár a túlzott koffeinfogyasztás befolyásoló hatásairól. Én a saját bőrömön tanultam meg, hogy a terhességet bizony tervezni kell. Figyelembe kell venni minden tényezőt annak érdekében, hogy egészséges és nyugodt terhességünk lehessen.
Babaszoba.hu: A felkészülés persze nem csak fizikai kell legyen, lélekben is készen kell állnunk az előttünk álló életre szóló kalandra. A családalapítás nem egyszemélyes küldetés, és nem ritka, hogy kőkeményen próbára teszi a párkapcsolatot. Nagyon gyakori, hogy a párok az első gyermek születését követően – akár már néhány hónap után, akár pár évvel később – eltávolodnak egymástól, különválnak. A könyvedben sokszor megjelenik a párkapcsolat, az intimitás fontossága a terhesség és az utána következő kisgyermekes időszak alatt is. Mit gondolsz, mi a kulcsa annak, hogy a nő és a férfi a szülői szerep mellett párként is sikeresen megállja a helyét?
Heidi: Azt gondolom, a legnagyobb probléma az, hogy a baba születése után a párkapcsolatunkat valahogy automatikusan háttérbe szorítjuk. Itt kezdődik minden. Pedig egy egészségesen fejlődő gyermekhez nem csak táplálék szükséges, hanem rengeteg szeretet és biztonságos, szeretetteljes környezet. Rettentően fontos, hogy odafigyeljünk a párkapcsolatunkra, megtaláljuk azokat a pillanatokat, amikor csak egymásra figyelünk. És itt most nem csak a szexre gondolok – persze az is elképesztően fontos -, hanem az intim, bensőséges pillanatokra. Ez a szeretet alkotta meg azt a kis életet, és egy szeretetteljes környezet tudja azt a legjobban táplálni.
Fontos az érintés, az ölelések, a szemkontaktus, a kommunikáció, a gyermek körüli teendők megosztása és – amint a kezdeti regenerációs időszak letelik – a szexuális igények újrafelfedezése is. Ha egy tanácsom lehetne a pároknak, azt ajánlanám, hogy iktassák ki a mobiltelefonokat a közös időből, legyen az akár egymással, akár a gyermekkel töltött idő. A mobiltelefonok napjaink legnagyobb kapcsolatgyilkosai. Észre sem vesszük, ahogy elszaladnak mellettünk a kisgyermekes időszak legszebb pillanatai, és mire felnézünk a telefonunkból, már késő lesz.
Babaszoba.hu: Nagyon tetszett a könyvben, hogy kiemelten foglalkozik az édesapák szerepével is, bevonja őket is a folyamatba, aktív részesként tekint rájuk. Hogy látod: mennyiben változott meg az apukák szerepe a terhesség és a gyereknevelés kapcsán az elmúlt 30 évben?
Heidi: Az édesapák szerepe kulcsfontosságú a gyermekek egészséges testi-lelki fejlődéséhez. Az apák szerepe jelentős társadalmi nyomás alatt van még mindig, és ez sajnos csak nagyon lassan változik. De ahogy senki sem születik anyának – hanem azzá válik -, úgy jó apa is bármelyik férfiból lehet, aki hajlandó elegendő időt és energiát fektetni a dologba. A férjem például zseniálisan helytállt a kezdeti időszakban, és számtalanszor kezelte szuperül a kényes szituációkat, amikor én már egyszerűen kevésnek bizonyultam. Kólikás kislányunkat például csak ő tudta megnyugtatni, és sikerrel álomba ringatni. A férfiaknak nem szabad félniük az apaságtól, a nőknek pedig figyelniük kell arra, hogy ne nyomják el a férfiakat. Nem szabad az anyáknak minden gyermek körüli teendőt kizárólagosan ellátni, mert ezzel tulajdonképpen megfosztják az apát még annak a lehetőségétől is, hogy esetleg “beletanuljon” bizonyos folyamatokba.
Az is nagyon fontos, hogy mi milyen gyerekeket nevelünk, milyen kisfiúkból lesznek a jövő apái. Engedjük el a régmúlt tradícióit és a gyereknevelést ne csak a nők feladataként kezeljük. Hadd játszhassanak a kisfiúk is babákkal, ne legyen szégyen az érzékenység, az érzelmek kimutatása, vonjuk be őket is az otthoni teendőkbe. Még ennél is fontosabb azonban, hogy az édesapák is pozitív példával járjanak elő. Lássák a kisfiúk, hogy apjuk igenis részt vesz a nevelésükben, ápolásukban és nem csak egyfajta külső szemlélőként kíséri végig az életüket. Csak így lehet megtörni a kört.
Babaszoba.hu: Mit gondolsz, mi az, aminek még gyökeresen változnia kell ahhoz, hogy a nők egy pozitívabb, teljesebb élményként élhessék meg a várandósságot?
Heidi: A szülés körüli megaláztatásokat, a szülés folyamatának traumatikus jellegét emelném ki. Sajnos világszerte azt látom, hallom, hogy a nőknek nagyon gyakran van durva bánásmódban részük, mind a terhesgondozás, mind a szülés ideje alatt, mind szóban, mind fizikailag. Az orvosok nem vesznek tudomást a szülő nők kéréseiről, visszajelzéseiről. A nők nem kapnak elegendő információt a folyamatról, állapotukról. Az orvosi döntésekbe nincs szinte semmilyen beleszólásuk. Amerikában például nemrégiben nagy visszhangot vert, hogy Serena Williams majdnem belehalt a szülés utáni komplikációkba. Hiába érezte, sőt tudta, hogy baj van – hiszen korábban is előfordult már nála trombózis -, a nővérek és az orvosok először nem vették komolyan a teniszezőnőt. Ez nem egyedi eset, sajnos rengetegszer előfordul. Egy pozitívabb, anya- és gyermekközpontúbb várandósgondozási metódus kialakítása és elterjesztése kulcsfontosságú lenne.
Babaszoba.hu: Ha már a változásoknál tartunk… Azon túl, hogy édesanya és sikeres szerző vagy, üzletasszonyként is tevékenykedsz, és alapítványodon (The What To Expect Project) keresztül folyamatosan segíted a hátrányos helyzetben élő nőket, családjaikat, hogy terhességük komplikációmentes, szülésük minél biztonságosabb legyen. Mi volt a legszívszorítóbb eset, mellyel eddigi humanitárius munkásságod alatt találkoztál?
HEIDI: Szörnyű kimondani, de sajnos még a 21. században is számtalanszor előfordul, hogy egy édesanya belehal a szülésbe. Ez a fejlődő országokra halmozottan igaz. Alapítványommal folyamatosan küzdünk azért, hogy a terhesgondozás és a biztonságos szülés az ilyen országokban élő nők számára is elérhető legyen. Több ízben látogattunk már el járvány sújtotta vagy háborús övezetekbe, ahol a körülmények elképesztően rosszak. A legmegrázóbb élmény számomra az volt, amikor egy Dél-szudáni látogatásunk során egy szülészeti klinikán jártunk. Dél-Szudán polgárháborús övezet, azóta már ezt a klinikát is evakuálták, de ami a legmegdöbbentőbb az az, hogy a statisztikák szerint 9-ből 1 nő belehal a szülésbe.
Amikor klinikát mondok, felejts el mindent, ami elsőre beugrik. Ez ott nem jelentett mást, mint egy még álló épületet, ahol elérhető volt a vezetékes víz, némi kézfertőtlenítő és egy fa sztetoszkóp a magzat szívhangjának ellenőrzéséhez. Ezen a “klinikán” szülésznőket képeztek. Sokukkal beszélgettem és szinte mindegyikőjük személyes indíttatásból, egy-egy várandós családtag, vagy szülés során elvesztett rokon, ismerős miatt választotta ezt a hivatást. Látogatásom alatt, egyszer csak besétált egy vajúdó nő a klinikára, láthatóan hatalmas fájdalmak közepette, utolsó erejével kapaszkodott bele az egyik elé siető szülésznőbe. Mint kiderült, több mint 24 kilométert sétált, hogy segítséget kapjon.
A szülésznők pillanatok alatt felmérték a helyzetet. Kiderült, hogy a baba fordított helyzetben fekszik és segítség nélkül valószínűleg mind az anya, mind gyermeke belehalt volna a szülésbe. A képzésben részt vevő szülésznők azonban kézzel sikeresen megfordították a kicsit odabent, és így az – ha nagy nehézségek árán is, de – sikerrel meg tudott születni. A komplikációk miatt az anyát 24 óráig megfigyelték, majd másnap újszülött csecsemőjével együtt hazasétált.
Soha nem fogom elfelejteni ezt az élményt, a mai napig hatással van rám. Számomra amúgy is minden édesanya olyan, mintha a nővérem lenne, mintha egyfajta testvéri kötelék kötne össze bennünket. Éppen ezért dolgozom olyan keményen a könyvem újabb és újabb kiadásain, hogy azzal még sok ezer kétségbeesett, szorongó anyukának hozhassak megnyugvást a várandósság kételyekkel teli hónapjaiba.
Ha még többet szeretnél tudni Heidi Murkoffról, keresd a Facebookon és az Instán! Az általa írt Az a 9 hónap című könyv legújabb kiadását az Alexandra Kiadótól tudod megrendelni.
Kapcsolódó cikkeink:
- Ennyire gyakori a terhesség és szülés utáni szorongás
- Többet sírnak a szorongó anyák babái
- Soha nem voltak ennyire magányosak az anyák
Kapcsolódó cikkek
