Az esküvő után a legnagyobb boldogságban úsztunk a férjemmel, Mátéval. Alig vártuk, hogy a mesés óceánparton lazíthassunk Tahitin. A Maldív-szigeteket vagy Bora-Borát céloztam volna be elsőre, Tahiti az ő ötlete volt, mondván, ott legalább van sok más látnivaló és program, nem csak a heverészés és úszkálás. Persze nem kellett sokáig győzködnie, miután megtudtam, hogy a „Szerelem szigetének” becézik. Egyedül csak azt sajnáltam, hogy nem tudtunk közvetlenül az esküvő másnapján indulni. A férjem kitalálta, hogy első állomásként menjünk lazítani néhány napot egy itthoni wellnesshotelbe. Ez pedig remek ötletnek bizonyult, hiszen így a menyegzőnk extázisából nem kellett hirtelen visszacsöppennünk a hétköznapokba.

Az első két nap remekül telt: pezsgőfürdőzés, eszem-iszom, masszázsok, szaunázás és persze romantikus összebújások. A harmadik reggelen azonban éreztem, hogy valami nem stimmel az intim tájékomon. Szerencsére nem fájt vagy csípett semmim, de a szokásosnál jóval bőségesebb folyást tapasztaltam, és bizony a szaga is kellemetlen, halra emlékeztető volt. Mivel így nem vágytam a wellnessrészlegre, kirándulni mentünk, de tudtam, hogy ezzel azért messze nem oldottam meg a problémát.

Nem hólyaghurut, de akkor mi?

Persze Máté előtt szégyelltem a dolgot, és nem vágytam az együttlétre sem. Elhessegettem annyival, hogy biztos felfáztam, mikor előző este úszás után a hűvös kőpadon ücsörögtünk. Nem hagyott nyugodni a dolog, és miután elaludt, ráírtam a legjobb barátnőmre. Évi anyukája nőgyógyász mellett dolgozik asszisztensként, ezért eléggé képben van ezen a téren. Elsőre hólyaghurutra gyanakodott, hiszen azt eleve emlegetik nászutas betegségként, de mondtam, hogy nem kell gyakrabban a WC-re járnom, pisilés közben nem ég vagy csíp, és alhasi fájdalmam sincsen. „Szerintem csak egyszerűen összeszedtem valami fertőzést a wellnessrészlegen. Ezek szerint nem fertőtlenítenek eléggé…” – bosszankodtam Évinek, de pár perc múlva visszaírta, hogy konzultált az anyukájával, aki szinte biztos benne, hogy bakteriális vaginózis okozza a panaszaimat. „Vagi… micsoda?” – kérdeztem, majd a drága barátnőm magyarázatképpen elküldte egy egészségügyi weboldal linkjét, ahol részletesen leírták, mi ez pontosan.

Pár perc olvasás után már nekem is kitisztult a kép. A bakteriális hüvelyfertőzés akkor alakul ki, ha felborul a hüvelyflóra egyensúlya, és emiatt elszaporodnak a kórokozók. És hogy mi válthatta ki nálam mindezt? Egyrészt az esküvőszervezéssel járó fokozott stressz, másrészt az aktív nemi élet. Márpedig a friss házasok nem szoktak unatkozni a hálószobában. Ráadásul Mátéval abban állapodtunk meg, hogy az esküvő után rögtön belevágunk a babaprojektbe. Míg korábban óvszerrel védekeztünk (más egészségügyi problémák miatt a spirál és a fogamzásgátló tabletta nálam nem jöhetett szóba), most már anélkül szexeltünk. Az Évi által küldött cikkben pedig azt is leírták, hogy ugyan a BV nem nemi úton terjed, de az óvszer nélküli együttlét kockázati tényező. Az ondó ugyanis semleges pH-jú, lúgosabb irányba mozdítja el a hüvely egyébként savas pH-értékét. Ha nincs savas pH, nincs, ami gátolja a kórokozók szaporodását.

A leghosszabb 6 nap

Megkönnyebbültem, de nem múltak el a panaszaim. Az agyamban pedig ott villogott a cikk egyik ijesztő mondata, miszerint a kezeletlenül hagyott bakteriális hüvelyfertőzés nehezítheti a teherbeesést. Nyilvánvaló volt, hogy másnap színt kell vallanom Máténak, és nőgyógyászhoz kell fordulnom. Szerencsére nagyon támogatóan fogadta a „déli híreket”, keresett a közelben egy sokak által ajánlott orvost, és még aznap elmentünk hozzá. Igaza volt Évi anyukájának, valóban bakteriális vaginózis volt a diagnózis. A nőgyógyász felírt egy antibiotikumot, mellette pedig egy olyan készítményt javasolt, ami segít mielőbb helyrebillenteni a hüvelyflóra egyensúlyát. Amikor mondtam, hogy 6 nap múlva indulunk a nászutunkra, megnyugtatott, hogy addigra éppen véget ér a kúra, és jó eséllyel semmi bajom nem lesz.

Komolyan mondom, az esküvőnk előtt nem izgultam annyira, mint ebben a 6 napban. Aggódtam, hogy biztos meggyógyulok-e a nászútra, nem újul-e ki Tahitin a bakteriális hüvelyfertőzés. Odafigyeltem mindenre, amit a doki tanácsolt: nem szappanoztam a hüvelyemet és környékét (ez ugyanis szintén károsan hat), jól szellőző, pamut fehérneműt viseltem (viszlát, szexi csipketangák, amikkel Mátét akartam meglepni), prebiotikumokkal tuningoltam magam kívül-belül, hogy a baktériumflórám mielőbb helyreálljon.

Mire eljött az indulás napja, már nem volt semmilyen panaszom. Egy gyors kontrollra még elugrottam a dokihoz. A biztonság kedvéért a bőröndömbe azért beraktam egy csomaggal a hüvelyflóra-regenerálóból, az ördög nem alszik alapon. Évinek pedig a reptérről küldtem egy mosolygós fotót, megköszönve a gyors segítségét. Végül csodásan telt a nászutunk a Szerelem szigetén, és a BV-t szerencsére sikerült otthon hagyni.

Eredetileg arról álmodoztam, hogy már a nászúton megfogan a kisbabánk. Két hónappal később lett pozitív a terhességi tesztem. A várandós vitaminok szedése mellett rögtön belefogtam egy hüvelyflóra-erősítő kúrába is, hiszen emlékeztem még a doki figyelmeztetésére, miszerint várandósság alatt is veszélyes tud lenni a bakteriális vaginózis. (Koraszülést, vetélést okozhat.) Mostantól tehát duplán oda kell figyelnem az intim egészségemre: magamért és a születendő gyermekért is.