2019 húsvétján jelentettük be a férjemmel, hogy babát várok, majd pár hétre rá a nővérem, Nóri és a férje is bejelentették, hogy náluk is ugyanez a helyzet, úton van a baba. Én karácsonyi babát vártam, december 25-re voltam kiírva, Nóri pedig január 6-ra.
Viccből még arról is beszéltünk, hogy legyenek ikreink, szülessenek január 1-jén, az pont jó dátum lenne – de nem gondoltuk, hogy komolyan ez fog történni. Bár nem ugyanahhoz az orvoshoz, de ugyanabba a kórházba jártunk terhesgondozásra és ugyanott szültünk mindketten, ugyan azon a napon.
Ahogy eltelt a karácsony, már nagyon vártam, hogy végre megszülessen a kisfiam: nagy babát vártunk, és már december eleje óta bármelyik pillanatban számíthattunk rá, hogy megérkezik. Nóri nem türelmetlenkedett, a kislánya viszont nem akart tovább bent maradni, így ők a szilveszter éjszakát már a kórházban töltötték.
December 31-én délután azt jósolták, hogy még aznap meg fog születni a babája, de végül hajnalban császármetszésre volt szükség. Így jött a világra 2020. január 1-jén, 5 óra 47 perckor, 10/10 Apgar-értékkel, 3500 grammal és 53 cm-rel kislánya, Lara.
Attól, hogy Nóriék “beelőztek” egyre türelmetlenebb lettem, de már nekem sem kellett sokat várnom. A túlhordás miatt január 2-án indították volna a szülést, ha addig sem dönt úgy a kisfiam, hogy ideje kibújnia. Végül 1-jén délután beindult a szülés, azonban a vajúdás alatt komplikációk léptek fel, ezért sürgősségi császármetszésre volt szükség. Így 2020. január 1-jén este 20 óra 42 perckor, 10/10 Apgar-értékkel, 3450 grammal és 57 cm-rel megszületett a kisfiam, Alex.
Mindketten egészséges, gyönyörű kis hajas babák voltak. A kórházban kaptunk egy kétágyas szobát, így a kórházban töltött első napjainkat is együtt töltöttük – emlékszem, hogy a sok nevetés mennyire fájt a sebeinkkel. A szüleinknek sem kellett kétfelé rohangálnia a kórházi látogatásokkor, és a férjeink is mindkettőnknek hozták a finomságokat.
A két gyerek, bár teljesen más a temperamentumuk, és szinte mindenben különböznek, mégis nagyon szeretik egymást. Nekünk pedig lett egy jó pár új közös témánk: a szoptatás, a hozzátáplálás, az oltások, a babák fejlődése… és persze mindig az, ami éppen aktuális, az nekünk egyszerre aktuális.
- Kapcsolódó: 6 ok, amiért unokatesókkal felnőni jó dolog
Nagyon jó, hogy együtt nőhetnek fel, nem is lakunk egymástól túl messze, így gyakran tudunk találkozni, és ahogy egyre nagyobbak a gyermekeink, egyre több közös programot is tudunk szervezni. A gyerekek pedig, bár csak unokatestvérek, mégis mintha testvérek is lennének – hiszen ikerunokatestvére nem sok embernek van.
A fotók olvasónk, Kata saját fényképei.
Kapcsolódó cikkek
