Jelentős a szakemberhiány
A román egészségügyben is óriási gond a Magyarországon is tapasztalható egyre növekvő orvoshiány. Az orvosok és az egészségügyi személyzet magasabb bérek és kedvezőbb életfeltételek reményében nyugatabbra vándorol, s így folyamatosan problémát okoz a kórházakban, egészségügyi intézményekben a szükséges szakembergárda biztosítása. Ez nyilván rányomja a bélyegét az ott uralkodó állapotokra, az ellátás minőségére, és sajnos a dolgozók betegekhez való hozzáállására is.
Habár Romániában a törvénykezés nem is teszi lehetővé az otthonszülést, de források szerint még ha legális lenne, akkor sem lenne meg hozzá a szükséges egészségügyi háttér, pontosan a folyamatos szakemberhiányból kifolyólag.
“Nálunk a sürgősségi kórházakban jellemzően egy ügyeletes szülészorvos és egy intenzív-terápiás orvos teljesít szolgálatot, akik egyszerűen nem állhatnak állandó készenlétben, hogy beavatkozhassanak az otthonszüléskor fellépő szövődmények esetén”- olvasható a Kronikaonline román internetes portálon.
Ha az ember jó orvost talál, azt meg kell becsülni
A terhesgondozás nagyjából ugyanúgy zajlik, mint nálunk Magyarországon. Járhat az édesanya egy választott orvoshoz (magán praxisban extra költséggel kell számolni), de választhatja az állami intézményekben biztosított rendelést is, ahol az éppen ügyeletes szülészorvos látja el.
“Én választott orvosnővel jártam végig az utat mind a kétszer. Terhesgondozásra a doktornő magánkabinetjébe jártam, szülni pedig abba az állami kórházba mentem, ahol a doktornő is dolgozott. A terhesgondozásnál minden rendben volt. A doktornő elmagyarázta mi az a vizsgálat, ami kötelező és mi az, aminek elvégzése rajtam áll. Rám és a pénztárcámra bízta. Nagyon korrekt volt ez így. Eleinte két havonta, majd havonta, az utolsó hónapban pedig hetente kellett bemennem hozzá. Engem mindig megnyugtatott, hogy tudtam minden rendben van” – idézi fel pozitív tapasztalatait Clara a kolozsvári édesanya.
De sajnos ennek az ellenkezőjére is van példa. Többen számoltak be rossz tapasztalatokról, tiszteletlen, türelmetlen és olyan orvosokról, akik addig nem is voltak hajlandóak ránézni a kismamára, amíg nem villant meg a boríték. Arra is van példa, hogy a jobb ellátás reményében a határ menti településeken élő kismamák inkább átjárnak Kelet-Magyarország nagyobb városainak egészségügyi intézményeibe terhesgondozásra, sőt akár szülni is.
Hálapénz vagy magánkórház
A hálapénz Romániában is amolyan kimondatlan kötelező. Az állami kórházak ellátásában az ember így remélhet viszonylag normális alapellátást, esetleg – ha szerencséje van – egy kicsivel többet – mesélték az édesanyák. Ha ez nem tetszik, akkor maradnak a magánklinikák, ahol viszont több százezer forintnak megfelelő lejt is kifizet az ember lánya, mire csemetéjével a karjában elhagyja az épületet.
“A húgom egy évvel korábban szült, mint én. Állami kórházat választott és sajnos szörnyű tapasztalatokat szerzett. Az ügyeletes orvos szinte futószalagon császározta az anyukákat. A húgom a mai napig traumaként éli meg, hogy nem természetes úton szült. Szegényt ráadásul utána még az ápolók, sőt a takarító is úgy kezelte, mintha nemkívánatos egyén lenne a szülészeten. Ezután nem volt kérdés számomra, hogy én magánklinikán szülök-e. Emiatt elhalasztottuk az esküvőnket a párommal és az arra szánt összeg ment el a szülésre, de nekünk ez mindent megért” – osztotta meg velünk tapasztalatait Sára Nagyváradról.
- Kapcsolódó: Ilyen a szülés Angliában
Mivel az állami szülészeteket igencsak szigorú törvények kötik, ezért ha valaki egy kicsivel is alternatívabb szülésélményre vágyik, annak sajnos mindenképp a fizetős opciót kell választania. A törvények szerint például se dúla, de még csak az édesapa sem lehet bent a szüléskor az anya mellett. Persze “nem hivatalosan” ezt is el lehet intézni – mesélték az anyák.
“Én szerencsés voltam. Mindkét gyermekemet ugyanannál a doktornőnél szültem, állami kórházban és nagyon elégedett voltam vele. Maga a rendszer az már más kérdés. Nagy különbség van az állami és a magán kórházak között. A magánklinikákon kliensként kezelik az édesanyát, figyelembe veszik a szülési tervet, azt kapja, amit kér, de természetesen mindent alaposan meg is kell fizetni. Az állami intézmények esetében azt csinálod, amit mondanak” – meséli a kétgyermekes Clara.
Magas a császármetszések aránya
Tavalyi statisztikák szerint az országban lezajlott szülések közel felénél császármetszést alkalmaztak. Ez a WHO által elfogadható 15%-os arány több mint háromszorosa. Általános vélekedés, hogy túl sok az indokolatlan beavatkozás a szülések közben, a folyamat rendkívül beszabályozott és nem sok választást hagy az anya számára. Ráadásul sajnos anyagi okok is befolyásolják a császármetszések gyakoriságát, hiszen ezekért a magánkórházakban többet kell fizetni, illetve az állami intézményekben is nagyobb hálapénzt várnak el, illetve kórházi szinten is “jobban járnak” vele.
- Kapcsolódó: Megint nőtt a császármetszések aránya
Kevés a tájékoztatás a szoptatásról
Nemcsak a szülés lezajlásában limitáltak az opciók, de a csecsemőtáplálást is igencsak egyoldalúan – tápszeresen – támogatja a rendszer. Rendkívül hiányos a szoptatással kapcsolatos információáramlás, mind a közvéleményben, mind a szoptatni akaró anyák és az egészségügyi dolgozók részéről. Így a nehézségek esetén az anya szinte csak magára számíthat és nagyjából csak a különböző Internetes fórumokról tud segítséget kérni.
A kórházakban bevett gyakorlat, hogy a csecsemőket miután kibújtak, a különböző mérések, mosdatás, gyermekorvosi vizsgálatok miatt akár órákra is elszakíthatják az édesanyától. Az aranyóra, mint olyan egyáltalán nem bevett gyakorlat, pedig már számos tanulmány bebizonyította, mekkora szerepe van a megfelelő tejelválasztás és kötődés kialakulásában.
- Kapcsolódó: Ilyen a szülés Hollandiában
A kicsiket gyakran automatikusan cumisüvegből, tápszerrel táplálják az ápolók és az édesanyákat is erre buzdítják, ha a szoptatás nem indul meg egyből. Ha pedig a tápszeres nyomás ellenére az édesanya mégiscsak a szoptatás mellett dönt, akkor is a már elavultnak számító szoptatási módszereket (szigorúan időhöz, mennyiséghez kötött szoptatás, rövid szoptatási időtartamok stb.) támogatják. Nagyon nehéz a szoptatási nehézségekkel küzdő édesanyáknak megfelelő támogatást kapniuk, ezért sokan feladják. Természetesen Romániában is vannak a szoptatás mellett elkötelezett szakemberek, de sajnos nagy többségében nem ez a jellemző.
“Szerettem volna magam mellett tartani a gyereket, de meg kellett értenem, hogy náluk ez szabály; megfigyelésen tartják pár órán keresztül és miután megvizsgálta egy gyerekorvos, akkor vehetem csak magamhoz. A megfigyelés ideje alatt bármikor meglátogathattam a kicsit és szoptathattam is, sőt kifejezetten biztattak is erre. Én szívesen hazamentem volna már másnap a kórházból, de 72 órát mindenképp bent kell tölteni. Ha mindent rendben találnak és a csecsemő nem sárgul be, csak utána engednek ki. Vannak szabályok, amiket be kell tartani, de ha pozitívan állsz hozzá a dolgokhoz, akkor nem okoznak gondot. Én nem maradtam rossz tapasztalattal” – zárja gondolatait Clara.
Kapcsolódó cikkek
