Amikor megfogan egy kisbaba – hatványozottan igaz minden állítás, ha az elsőről van szó –, nagy hirtelen vagy apránként, de teljesen megváltoznak körülöttünk és velünk a dolgok. Hullámokban tombolnak a hormonok, fizikailag változóan érezzük magunkat, sokaknak pénzügyileg is rendbe kell tenni a dolgaikat, esetleg kicsit kipofozni a lakást a baba érkezése előtt. Kilenc hónap van arra, hogy felkészüljünk arra, amire nem lehet felkészülni.
A nagykönyvek rózsaszín képügynökségi fotói ugyan távol állnak a valóságtól, de szerencsére a való élet sokkal izgalmasabb, érdekesebb és szórakoztatóbb. Ebben a kilenc hónapban rengeteg minden történik. A nő méhében egy élet fejlődik, és ő közben megpróbál felkészülni az anyaságra. Szerencsés esetben a férfi is részt vesz mindebben – elindul az apává válás útján.
Hogy melyik férfi milyen intenzitással vesz részt ebben a folyamatban, az teljesen egyéni, nincs szabály arra, mi a kevés, a sok, az elég. A legfontosabb, hogy a pár mindkét tagja biztonságban érezze magát a kapcsolatban, és úgy érezze, meghallgatják, figyelembe veszik a kéréseit, tiszteletben tartják a határait.
– Egyénenként változik, hogy mindeközben kinek mennyi támogatásra van szüksége, nincsenek kész receptek – mondja Csizek Zsuzsanna 
mentálhigiénés szakember, a Perinatus Alapítvány ügyvezetője. – Talán azt lehetne kiemelni, hogy fontos, hogy a férfi megpróbálja előtérbe helyezni a női, intuitív, empatikus oldalát.
Persze ez nagyon nehéz, kettős feladat, hiszen közben mindennél erősebben ösztönösen előtörnek a férfitulajdonságok is, mert teljesen természetesen bekapcsol az a reflex, hogy anyagilag neki kell eltartania a családot, és jó, ha a nő azzal támogatja, hogy ezt a lehetőséget át is engedi neki. Ez a két látszólag ellentétes szerep mégis megfogható egyetlen szóval: a férfi azzal tud a legtöbbet segíteni a nőnek a várandósság alatt, ha biztonságot ad.
Nagyon fontos megemlíteni, hogy ez a kilenc hónap nemcsak várakozás valaminek a kezdetére, hanem egy korszak végérvényes lezárása is. Nem a párkapcsolaté, hanem a gyerek nélküli életé. Ha tudatosítjuk ezt, könnyebb lesz feldolgozni és elengedni, megélni ennek a gyászát. Ebben a kilenc hónapban ez a kettősség jelenik meg.
Ebben az időszakban az érzések felerősödnek, mintha minden kiélesedne, felnagyítódna, a nő nagyon érzékennyé válik, és ebből adódhatnak konfliktusok. Az egyetlen megoldás a feszültségek oldására – ha adódnak – a rengeteg beszélgetés.
Az apás szülés fantasztikus élmény lehet, de fontos, hogy közösen hozzák meg a döntést az édesapa részvételéről, és az is, hogy a folyamat alatt bármelyik fél spontán módosíthasson korábbi döntésén.
Ha részt vesz, azt tudja tenni, hogy „tartja a teret”, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy „csak ott van”. Aktívan nem kell cselekednie – ami a férfinak nagyon nehéz, hiszen alaptermészete a cselekvés. Pont ez lehet neki nehéz, hiszen a szülés olyan folyamat, amelyet nem tud befolyásolni a cselekvésével, hanem elfogadva ezt neki is bele kell merülnie, és csak „megtartania” kell a nőt, a kezét fogni, inni adnia – ha a nő ezt igényli.
Ezért lehet a férfiak jelenléte akár nehéz is egy szülő nőnek, mert pont az idő úgynevezett „számolható” részét hozzák be: „Úristen! Eltelt már hét óra, és még mindig sehol nincs ez a gyerek!” Akkor lehet még fontos szerepe az apának – ahol a cselekvésre szükség van –, ha a párja valamiért nem tudja megkapni a babáját a szülés után. Ez esetben vegye ő a mellkasára a kicsit, mert amellett, hogy ez megnyugtatja a babát, az anyának is fontos, hogy lássa, minden rendben van a picivel.
Ha valamiért elégedetlen önmagával a férfi mint apa, vagy nem akarja követni az általa ismert apamintákat, ez magától nem fog megváltozni, ezzel mindenképpen dolgoznia kell valamilyen formában (önismerettel, terápiával). A születés, egy kisgyerek érkezése hatalmas, akár gyógyító erejű változás – teszi hozzá a szakember.
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
