Szakértő támogatása segít a jó felkészülésben.
Szülésfelkészítő tanfolyam, kismama torna, megbízható orvos egy bababarát kórházban, támogató férj, kedves szülésznő – minden együtt a háborítatlan szüléshez, gondolta Eliza várandósága alatt. “Első kisbabámat várva a magam részéről mindent előkészítettem, hogy a szülés úgy folyhasson le, ahogyan képzeltem: természetes, gyengéd szülést szerettem volna. Ezért választottam bababarát kórházat, olyan orvost és szülésznőt, akik részéről remélhettem, hogy támogatnak ebben. Kellemetlen meglepetésként ért, hogy az utolsó harmad elején a szülésznőm másik kórházba ment dolgozni, ám ennél sokkal rosszabbul érintett, amikor a szülés kiírt időpontja előtt két héttel közölte az orvosom, hogy mégsem lesz itt, mert elutazik egy konferenciára, és átadott egy kollégájának. Továbbra is bíztam a kórház bababarát minősítésében, a vajúdásom és a kitolási szakasz alatt azonban nem sokat tapasztaltam a gyakorlatban ebből. Tulajdonképpen semmi nem úgy zajlott, ahogy vártam: feküdnöm kellett a hasamra kötött ctg-vel, irányításra nyomnom tolófájások nélkül, háton fekve, felkapták a lábam, és végül az orvos könyökölte ki belőlem a babát. Hiába adták a karomba utána, az aranyórát nagyon beárnyékolta a varrás és a fájdalom. Nemcsak én, a férjem is úgy érezte, mellékszereplők vagyunk, az események rajtunk kívül folytak, mi csak sodródtunk. A kórházban töltött napok alatt ugyanezt a hozzáállást éreztük a kisbabánkkal kapcsolatban is: mintha nekünk szülőknek kevesebb közünk lenne hozzá, mint a kórházi személyzetnek.”
- Kapcsolódó: Szülési trauma: hogyan kezeljük?
Eliza utólag sokszor végigpörgette magában az eseményeket, és azt kereste, miért is történt így minden, mit tehetett volna másképpen. Úgy látta, tulajdonképpen több rajta kívül álló tényező határozta meg szülése lezajlását. Nem tartotta felelősnek magát azért, mert abban a kiszolgáltatott helyzetben nem tudott szembemenni a kórházi gyakorlattal. Egyre inkább megerősödött benne a hit, hogy a szülés zavartalanságát csak támogató és nem felette rendelkező segítők mellett élheti át. Második várandósága alatt bábával készült otthonszülésre.
“Fokozatosan került közelebb hozzám ez a lehetőség. A felkészülés alkalmai alatt meggyőződtem arról, hogy így lesz számunkra a legnyugodtabb a szülés: nem kérdés, túl korán vagy éppen időben érek-e be a kórházba, jön-e az orvosom, ki vigyáz a kislányunkra, amíg nem vagyok otthon, hogyan tud bekapcsolódni a férjem. Végül minden a legnagyobb összhangban zajlott le, mondhatnám magától, mert semmi külső történés nem zavart be, semmi másra nem kellett figyelnem, elengedhettem magam”- fejezi be történetét Eliza.
Az első szülés hatása
Az első szülés élménye nemcsak az anya jó vagy rossz érzéseiről szól, hanem kihat a gyermekágyas időszakra, az anya-gyermek kapcsolatra, az apára, az éppen ekkor megszülető család egészére és a további gyermekvállalási tervekre is. Az első szülés egészségügyi következménye behatárolhatja a még vállalható gyerekek számát, a következő szülés lefolyását. Császármetszés után sokan keresik a természetes szülés lehetőségét, mások a kórházi körülményekkel voltak elégedetlenek, vagy orvosukban csalódtak, ezért másik orvost vagy kórházat, esetleg születésházat keresnek.
Jó, ha pontosan megfogalmazod magadnak, mi is az, ami az első szülést beárnyékolta, mit szeretnél a második szülésnél, és van-e erre reális esély. Ágota orvostanhallgatóként sok szülést végignézett, belülről látta, hogyan zajlik intézményi körülmények között. Kismamaként nem szeretett volna így szülni, hipnoszülés módszerrel készült természetes, apás szülésre, és úgy gondolta, közreműködő orvost talált ehhez, aki tekintettel lesz rá mint “kollégára”.
“Nem kellett volna a jóhiszemű feltételezésemre alapozni. Utólag derült ki, hogy ehhez a szülési tervhez sem a kórház, sem az orvos választása nem volt szerencsés, nem tudom, hogyan beszélhettünk el egymás mellett ennyire. Fájásokat nem érezve állapítottak meg kétujjnyi tágulást, burokrepesztéssel, majd oxitocinnal akarták sürgetni a beindulást. Sor sem kerülhetett a hipnoszülés módszereire. Végül császármetszés lett a vége, mivel a baba sem ereszkedett lejjebb. Nagyon megviselt, hogy egyszerűen bekerültem egy gépezetbe, bedarált az intézményi gyakorlat, ráadásul orvos létemre kellett átélnem mindezt. Fél évig az első szülésem élményét próbáltam feldolgozni mentálhigiénés szakemberrel, a következő másfél évben pedig a következő szülésemet készítettem elő. Olyan orvost kerestem, aki nem zárta ki a természetes szülés lehetőségét császármetszés után. Többet is “teszteltem” ezúttal már határozottan, mire megtaláltam, akivel együtt tudtam működni. Ő folyamatosan a természetes szülésre készített fel, meggyőzött, hogy menni fog. Kismamatornára, masszázsra jártam, sok könyvet elolvastam, és mentálisan is hosszú utat jártam be, míg elhittem magamról, hogy meg tudom szülni a gyerekemet. Közben megtanultam, hogyan tudom kézben tartani a folyamatot úgy, hogy egyúttal teret adok a természet erőinek. Végül is másodjára átélhettem mindazt, amire készültem” – meséli megnyugodva Ágota.
- Kapcsolódó: Hüvelyi szülés császár után
Szülésfeldolgozás és újratervezés
“Nem mindenki készül ilyen tudatosan a szülésre – mondja Szénási Kornélia pszichológus, szülő-csecsemő kooperatív tanácsadó. – Van, aki különösebb belegondolás nélkül elfogadja az adott kórház gyakorlatát, az orvos irányítását, a szülés levezetését. Ebben az esetben is előfordulhat, hogy utána tudatosulnak a saját igények, vagy a második várandóságra – akár az első szülés tapasztalatainak hatására – érlelődnek vagy változnak ezek. A jó szülési tervben a kismama azokat az igényeit fogalmazza meg, amire szüksége van ahhoz, hogy biztonságban érezze magát a zavartalan szüléshez. Fontos, hogy ebbe beavassa az apát, a szülésznőt és az orvost. A vajúdás alatti módosult tudatállapotban a kismama nem tud kiállni magáért, az apa azonban lehet az “ügyvédje”, és rákérdezhet arra, ami nem az előzetesen megbeszéltek szerint zajlik.
A külső körülmények megválasztása mellett kiemelten fontos az első szülés feldolgozása. A második szülésnél sok minden más az elsőhöz képest: közben változott a kismama, másik magzatot hord, a várandósság is a maga egyedi módján zajlott, a körülmények sem ugyanazok. Ám szülés szülésre rezonál: ha az első (traumatikus) szülés nincs feldolgozva, akkor a második behívhatja azokat az akadályozó tényezőket, amelyek az elsőnél is gondot okoztak. Perinatális szaktanácsadó vagy a perinatális időszak történéseit jól ismerő pszichológus, mentálhigiénés szakember tud ebben segíteni.”
Így készülj a másodikra:
- Pontosan fogalmazd meg, mivel voltál elégedetlen az első szülésednél. Ezek közül mi az, amin változtathatsz a másodiknál? Állítsd fontossági sorrendbe az igényeidet, így keress megoldásokat.
- Reális terveket gondolj ki: elérhető közelségű kórházat, anyagilag vállalható születésházat, szabadidődbe beleférő, nem túl távoli felkészítő tanfolyamot, valóban ráérő támogatókat keress. Legyél tisztában, mit takarnak az egyes kifejezések. A bababarát cím 10 pontos feltételrendszere például nem foglal magában “anyabarát” szempontokat.
- Nem elég, hogy szimpatikusnak tűnik az orvos, pontosan és konkrétan kérdezz rá, mikor, milyen előzmények után és hogyan kerül sor bármilyen beavatkozásra, szülésindításra, gátmetszésre, burokrepesztésre, oxitocin adására, császármetszésre. Az orvos vagy kórház választásánál a már tapasztalattal rendelkező kismamák beszámolói alapján is tájékozódj.
- Érzelmileg is dolgozd fel az első szülés élményét. Keress ehhez szakszerű segítséget, de az is könnyít rajtad, ha hasonló cipőben járó sorstársadnak öntöd ki a szívedet, vagy a naplódban a történtek mellett az érzéseidet is kiírod magadból.
- Akkor is megerősítő egy relaxációs módszerrel, bábával vagy dúlával történő felkészülés, ha hagyományos körülmények között fogsz szülni. Az elsajátítottak növelik belső erődet, segítenek elengedni a külvilágot és befelé koncentrálni.
- Légy megengedő magaddal szemben: a szülés természetes folyamat, nem teljesítmény. Amellett, hogy tudatosan készülsz rá, elképzeled, milyen lesz, hagyd nyitva a történet végét, és ne írd elő az életnek, hogyan folyjon.
Szakértő: Szénási Kornélia pszichológus, szülő-csecsemő kooperatív tanácsadó, perinatus.hu
Kapcsolódó cikkek
