A szüléssel kapcsolatos súlyos vérzésnek az számít, ha több, mint félliternyit veszít a kismamatermészetes szülés közben vagy utána. A jelenség világszerte évente mintegy 125 ezer anyai haláláért felelős, ami a szülés kapcsán bekövetkező halálesetek 35 százaléka.
A meglepő az, hogy a jelenség pontos okát a mai napig sem ismerik. Dr. Elizabeth Abrams és Dr. Julienne Rutherford az American Anthropologist oldalain tették közzé elméletüket, amely magyarázattal szolgálhat arra, hogy a szülés utáni vérzés miért gyakori embereknél, miközben más emlősöknél – például a nem emberszabású főemlősöknél – nagyon ritka. A pontos ok felismerésére az eredményesebb megelőzés és kezelés érdekében lenne szükség, azonban a korábbi vizsgálatok csupán a kockázati tényezőket határozták meg, és a különböző beavatkozások hatásosságára összpontosítottak.
Abrams és Rutherford az emberi magzatboholy sejtjei (trofoblasztok) által termelt hormon szerepét vetik fel. Amennyiben találni lehetne olyan biomarkert, mely megbízhatóan jelezné a vérzés kockázatának mértékét, a kismamák a biztonság kedvéért orvosi segítséget vehetnének igénybe, amikor szülnek. Ez azért is fontos, mivel a fejlődő országokban a szülés gyakran nem egészségügyi intézményben történik, emiatt a vérzés jelentkezése során orvosi beavatkozásra nincs lehetőség.
Normális szülés során a méhlepény még a szülés befejeződése előtt leválik a méhfalról. Ekkor a simaizmok összehúzódása miatt a vérerek fala szűkül, ami vérzéscsillapító hatású. Vérzés jelentkezhet a születés után hetekkel is, azonban igazán végzetesnek azok bizonyulnak, amelyek négy órán belül alakulnak ki. A kutatók két kockázati tényezőre világítottak rá: egyrészt a méh izomzatának túlságosan gyenge összehúzódására, mely egyúttal a méhlepény megszületését is gátolja, ez utóbbi ugyanis a másik alapvető kockázati tényező.
Abrams és Rutherford jelenleg arra keresik a választ, mi lehet az alapvető különbség az ember és más főemlősök méhlepénye között.
A szülés utáni vérzés csökkentésében a közvetlenül szülés utáni szoptatás és a babával való szoros kapcsolat is döntő szerepet játszik. A baba testközelsége és a szopás hatására ugyanis jelentős mennyiségű oxitocin szabadul fel, és ez segíti a méh összehúzódását. Többek között ezért kockázatos az az elterjedt gyakorlat, hogy az újszülöttet azonnal elviszik anyjától, csecsemőosztályon helyezik el, a szoptatásra pedig csak sokkal később kerül sor.
Kapcsolódó cikkeink:
– Anyák és gyerekek védelmében – a WHO ajánlása
– A leggyakoribb szülési félelmek
Forrás: Medipress
Kapcsolódó cikkek
