Az eredmények cáfolják azt a széles körben elterjedt nézetet, mely szerint a meddőség az inzulinrezisztencia következménye, amit a túlsúly okoz. Az új elmélet szerint az agyalapi mirigynek fokozódik az inzulinnal szembeni érzékenysége. “Alapvetően új modellt állítottunk fel, mely szerint az egyes szövetek eltérő módon reagálnak a kövérségre: a máj- és izomsejtekben fokozódik az inzulinrezisztencia, az agyalapi mirigyben viszont megmarad az inzulinérzékenység” – nyilatkozta Andrew Wolfe vezető kutató.
A meddőségi kezelések során elsősorban az inzulinszintek csökkentése révén igyekeznek mérsékelni az inulinrezisztenciát. Új, forradalmi módszer lehet az agyalapi mirigy inzulinérzékenységének csökkentése. Inzulinrezisztencia esetén magasak az inzulinszintek, kóros a vércukorszint szabályozása, a máj- és izomsejtek kevésbé érzékenyek az inzulinra. Ezzel a jelenséggel találkozunk a 2-es típusú cukorbetegek és a policisztás ovárium szindróma (PCOS) esetében. A PCOS a meddőség leggyakoribb oka, a meddő nők 10 százalékát érinti.
Mivel a petefészek működését és a termékenységet az agyalapi mirigy szabályozza, a kísérlet elsődleges célja az volt, hogy kiderítsék, hogyan befolyásolja a magas inzulinszint a mirigy működését. A kísérletek az agyalapi mirigy gonadotróp sejtjeire irányultak elsősorban, amelyek a luteinizáló hormont (LH) termelik. Ez a hormon felelős a tüszőrepedésért . Ha a sejtek környezetébe sok inzulint juttatták, a kövér egerek gonadotróp sejtjei elkezdtek túl sok LH hormont termelni, ami gátolta a tüszőrepedést.
Elméletük ellenőrzősére a kutatók olyan egereket tenyésztettek, melyeknek agyalapi mirigyéből hiányzott az inzulinreceptor. Három hónapnyi magas zsírtartalmú diétát követően a kövér egereknél, melyeknek agyalapi mirigyében az inzulinreceptorok épek voltak, PCOS szindróma fejlődött ki (melynek tünetei a magas LH- és tesztoszteronszintek, a szabálytalan menstruációs ciklusok, a kevesebb ovuláció). A diétát követően is a normál tartományban maradt azoknak az egereknek az LH-szintje, melyeknek agyalapi mirigyéből hiányzott az inzulinreceptor. Szabályosak voltak a menstruációs ciklusaik, és rendszeresen volt tüszőérésük is, kövérségük ellenére.
Az eredmények pontosítása érdekében a kutatók összehasonlították a kövér, illetve sovány egerek gonadotróphormon-szintjeit úgy, hogy az állatoknak GnRH-t adtak, ami az LH hormon szintjét emelő hormon. A sovány egereknél az agyalapi mirigyük inzulinreceptoraitól függetlenül normális volt az LH-válasz. A kövér egerekben viszont, melyeknél az agyalapi mirigy inzulinreceptora érintetlen volt, megövekedett az LH-szint, de ha inzulinreceptoraik hiányoztak, a kutatók normális LH-választ tapasztaltak. Az eredmények azt igazolják, hogy a magas inzulinszint, mely a kövérség következménye, fokozza az agyalapi mirigy érzékenységét a GnRH-val szemben, és gátolja a termékenységet.
Hogy az inzulin direkt hatásait megvizsgálhassák, az egereknek inzulint adtak be. Ha érintetlen volt az inzulinreceptoruk, testsúlytól függetlenül mérsékelt volt az LH-szint emelkedése, míg hiányzó inzulinreceptorok esetén nem tapasztaltak LH-szint-változást. Hogy kiderüljön, az eltérések öröklődnek-e, az egereket hagyták teherbe esni. A sovány egerek, inzulinreceptoruktól függetlenül hatszor gyakrabban estek teherbe, mint kövér társaik. A kövér egerek, melyeknek hiányzott az inzulinreceptoruk, közel azonos mértékben estek teherbe, mint sovány társaik, és ötször gyakrabban maradtak vemhesek, mint kövér társaik, melyeknek inzulinreceptorai épek voltak.
Az inzulinreceptorok kiütésével az egerek agyalapi mirigyében sikerült normális LH-szinteket elérni, visszaállítani a tüszőrepedést és a termékenységet az emelkedett inzulinszintű, kövér egerekben is. A normál hormonszintek és a tüszőrepedés ellenére a hiányzó inzulinreceptorral bíró kövér egerek nem voltak olyan termékenyek, mint sovány társaik. Az eredmények azt igazolják, hogy a petefészkeknek és az agyalapi mirigynek csak részleges szerepük van a tüszőrepedés és termékenység szabályozásában, ám mindkettő működését befolyásolja a magas inzulinszint.
A kísérleteket egereken végezték, a közlemény a Cell Metabolism szeptember 8-i számában jelent meg online formában.
Forrás: Medipress
Kapcsolódó cikkek
