A magzat már azelőtt is mozog, hogy a kismama érezné: a 8-10. hét környékén forgolódik, nyújtózkodik, ezt azonban az anya számára még nem titokban marad. A magzat egyértelműen beazonosítható mozgása a legtöbb kismama számára a terhesség 18-20. hetében érzékelhető, főként első terhesség esetében. Természetesen vannak, akik korábban észlelik, főként, ha többedik terhességről van szó. Ennek oka az lehet, hogy már tudják, mire kell figyelni. Az első érzékelhető jelek ugyanis még nem erőteljesek, olyasmi érzésként írható le, mintha egy pillangó szárnyai simítanának vagy, mintha egy buborék pukkanna a hasban. Mások szerint olyan, mint a tenger hullámai, egy finom rebbenés – a leírásokból is jól érzékelhető, hogy inkább sejteti a mozgást az érzés. Mindenesetre semmilyen korábbi érzéshez nem hasonlítható, a legtöbb nő számára ekkor válik kézzelfoghatóvá, valóságossá, hogy anya lesz.
Érdekesség, hogy vannak olyan vélemények, amelyek szerint a magzat mozgása egyfajta kommunikáció közte és az anya között. Talán ezzel magyarázható, hogy azok a nők, akik nem tudtak a terhességükről, a magzati mozgást sem érzékelték.
A terhesség 20. hete után, amikor már a legtöbben észlelik a magzat mozgását, rövid időn belül megkezdődik a ficánkolós időszak. Ahogy a magzat nő, úgy válik egyre erőteljesebbé a mozgása: rúg, könyököl, sőt, a külső szemlélő számára is látható lesz, ahogy helyet változtat odabent. Az egyik legérdekesebb érzés, amikor a magzat csuklik, ezt is érzékeli az anya. Az igazi aktivitás addig tart, amíg a magzatnak elég helye van, ezután már az erőteljes mozgások helyett tompább, fészkelődésszerűség tapasztalható, főként a szülést megelőző hónapban.