Mikor éreztem magam először anyának?
Amikor először láttam azt a két rózsaszín csíkot. A kis apró vonalak, amelyek óriási jelentőséggel bírtak. Féltem és nagyon izgatott voltam egyszerre. Mintha nem tudtam volna elhinni, hogy ez a pillanat igazi, de úgy éreztem, mintha egész életemben ezt vártam volna. És Ó, istenem! Igen! És most mi lesz?! – kezdi a vallomást Colleen Temple, a mother.ly-n.
- Kapcsolódó: Az anyaság mérföldkövei
Amikor megéreztem az első összehúzódásokat. Amikor az első gyerekemet kórházban szültem, amikor a másodikat gyorsan, háborítatlanul, amikor a harmadikat epidurálisan. Minden alkalommal, amikor először pillantottam meg őket, amikor először a karomban tartottam. Ekkor megéreztem, hogy valaki anyukája vagyok. Érezve őket, hallva a sírásukat. Néztem, bámultam azt a kis testet, ami az enyémben növekedett.
Amikor először szoptattam. Amikor elbizonytalanodtam. Amikor kételkedtem magamban. Amikor megpróbáltam megfejteni, hogyan kell ezt csinálni. A szoptatás eleinte furcsa volt. Végül nagyon megszerettem, de először idegennek éreztem.
Amikor összetört a szívem. Összetört a félelemtől, és a szeretettől. Amikor féltem, hogy megsérülnek, hogy kudarcot vallok, hogy egy nap elmennek a nagyvilágba nélkülem.
Amikor szükségük van rám. Hajmosáshoz, cipőkötéshez, pelenkázáshoz. Amikor szükségük van rám, hogy odafeküdjek a kiságyuk mellé, vagy az éjszaka közepén kivigyem őket a fürdőszobába. Amikor feltakarítok a hányás után. Amikor kitálalom az ételt, amikor játszom, amikor kitalálom, hogy mi legyen az ebéd, amikor szórakoztatom őket.
Amikor át kell szerveznem mindent. Mert valaki belázasodott. Vagy amikor nem tudtam megcsinálni valamit, amit akartam, mert nagyon terhes voltam. vagy amikor én vagyok az a barát, aki annyit írt, sajnálom, nekem nem jó az a dátum. És az sem. Talán 5 hét múlva…? Amikor az ő napirendjük fontosabb, mint a sajátom. Amikor magam elé helyezem őket.
Amikor érzem a szeretetüket. Amikor hatalmas ölelést kapok és a világ legaranyosabb pusziját. Amikor akarnak engem. Amikor én vagyok az egyetlen, aki meg tudja gyógyítani őket, aki meg tudja nyugtatni őket. Amikor azt mondják, hogy én vagyok a legjobb anya.
Az anyaság jobbá tett. A gyerekeim megtanították nekem, hogyan kell nyílt szívűnek lenni, hogyan lássam meg az emberekben a jót. Hogy kell boldognak lenni, még kaotikus napokon is. Hogyan kell megbocsátani. Keményen dolgozni. Együtt érezni. Kedvesnek lenni. Nyitottnak, alázatosnak lenni. A valódi önzetlenségre. Arra, hogy milyen egy igazi család. Hogy mennyire szeretem a férjem. A családdá válás mutatta meg a szerelem valódi jelentését.
Hogy mikor éreztem magam először anyának?
A sok apró pillanat összemosódik. De azt hiszem ezek a legfontosabbak:
Amikor tanúja voltam az élet csodájának.
Amikor először hallottam azt, hogy mama.
Amikor megtapasztaltam az érzelmek sokaságát, amit azt hiszem, csak az anyaság hozhat. Amikor egyszerre vagy kimerült és tele energiával. Amikor csordultig vagy érzelmekkel, félelemmel, szeretettel, örömmel.
Mindig készen állok: kiszolgálni, védelmezni, figyelni. Hogy odaadjak a részemből valamit a gyerekeimnek. És te, mikor érezted magad először anyának?
Kapcsolódó cikkek
