Liv Bente Romundstad és kollégái illetve a Trondheim-i St Olav Egyetemi Kórház (Norvégia) kutatói 1984 és 2006 között fogant, összesen 1,2 millió terhesség adatait elemezték. A vizsgált időszakban 8229 asszisztált reprodukciós technika (ide tartoznak a lombikbébi-eljáráson kívül a mesterséges megtermékenyítés is) segítségével fogant gyerek született.
A felhasznált, Bergenben található adatbázis 1967 óta tartalmazza az összes szülés adatait, 1984 óta külön jegyzik a lombikbabák adatait is. Az eredményekről a Lancet és a Human Reproduction című szaklap több cikkében számoltak be.
A két csoportban nem volt különbség a születéskori súlyban, az érettség fokában, az alacsony születési súly előfordulási valószínűségében és a koraszülési arányban. Magasabb volt viszont a farfekvéses magzatok aránya, ám úgy tűnik, hogy ez inkább a születéskori érettségi fokkal, illetve az édesanya korábbi szüléseinek számával van összefüggésben.
A farfekvés 5 százalékban fordult elő, szemben a spontán fogant terhességeknél tapasztalt három százalékkal. Ennek oka valószínűleg, hogy a mesterséges megtermékenyítésre jelentkező édesanyák az átlagosnál idősebbek, terhességük rövidebb, és általában még nem szültek korábban. Amikor ezeket a különbségeket figyelembe vették az adatok értékelésekor, a farfekvés valószínűsége azonossá vált.
„A különbség másik oka, hogy a terhesség koraibb időszakában a magzatok gyakrabban helyezkednek el farfekvésben, sokszor csak a 37. hét betöltése után fordulnak fejvégű fekvésbe. Ha a magzat korábban jön világra, nem tudjuk, hogy lett volna-e elég ideje arra, hogy fejvégű fekvésbe forduljon” – nyilatkozták a kutatók.
Korábban sokkal óvatosabbak voltak az orvosok. 1984-ben, az első mesterséges megtermékenyítéssel fogant terheseket mind megoperálták. Ezzel szemben a spontán fogant terhességek esetén a császármetszés aránya csak 10 százalék volt. Mára a két csoportban közel azonos a császármetszések aránya, medencevégű fekvésben elhelyezkedő magzatoknál pedig az arány megegyezik.
„Szeretnénk elkerülni a fölösleges orvosi beavatkozásokat” – mondják a kutatók. „ Ha nincs egyéb ok, akkor nem kell másként kezelni az ilyen édesanyákat, mint a velük azonos korú és azonos szülésszámú kismamákat.” A lombikbabáknak még a halálozási aránya is hasonló, mint a spontán fogant társaiké.
Magyarországon gyakori, hogy az orvosi segítséggel fogant magzatot császármetszéssel segítik világra. 2010-ben nálunk az összes szülés 34 százaléka császármetszés volt. Ez az arány lombikos anyáknál még magasabb, több mint 70 százalék!
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Medipress- babaszoba.hu
Kapcsolódó cikkek
