Terhesség

Mintha természetesen fogant volna

Az ikrek nagyon helyesek, de sokkal kockázatosabb az életük kezdete. Ma már lehetséges, hogy ugyanannyi lombikbaba szülessen ikerterhesség nélkül.
2012. Augusztus 29.

Nagyon sok iker születik az utóbbi évtizedben. Bájosak, különlegesek, izgalmasak. Ám a várandósság alatt az átlagnál sokkal többet kellett izgulni szüleiknek, hiszen az anyára és a magzatra is több veszély leselkedik. A szülés többnyire császármetszéssel történik, mivel nagyon gyakori a rendellenes elhelyezkedés (farfekvés, harántfekvés) és a koraszülés. Az anya is nehezebben viseli a kétszeres terhet, az utolsó hetekben szinte biztos, hogy pihennie kell, nehogy túl korán bújjanak ki a babák.A szokatlanul sok ikerterhesség egyik oka, hogy szinte minden meddő pár számára elérhetővé vált a lombikprogram. Az első lombikbaba mára elmúlt harmincéves, az ő születése óta rengeteget fejlődött a tudomány, az eljárás szinte rutinbeavatkozás lett. A jogszabály ma egyszerre három embrió beültetését engedélyezi, majd az első sikertelen beavatkozás után maximum négyet. Így fordulhat elő, hogy a lombikbabák egyharmada ikerpár. Régen úgy gondolták – és sokan még ma is ezen a véleményen vannak –, hogy minél több megtermékenyített embriót ültetnek be, annál nagyobb siker várható. De vajon mit tekintünk sikernek?

– A lombikeljárás hőskorában az volt a legfőbb cél, hogy egyáltalán létrejöjjön a terhesség – emlékeztet szakértőnk, dr. Vass Zoltán a CIRIS Budapest Asszisztált Reprodukciós Centrum vezetője. – Ha több petesejtet sikerül nyerni, és több megtermékenyült, többet is ültettek vissza, hiszen így nagyobb volt az esély arra, hogy legalább egy megtapad és fejlődésnek indul. Ráadásul az egészséges embriókat nem tudták megfelelően tárolni, így egy sikertelen lombikprogram után az anyát és az apát újra ki kellett tenni a kellemetlen procedúrának az elejétől a végéig. Az ám, de a több embrió beültetése gyakran – az esetek harmadában – ikerterhességhez vezet, ami statisztikailag alátámaszthatóan veszélyesebb az egyes terhességnél. A technika mai fejlettsége mellett azonban átfogalmazhatjuk, mit tekintünk sikernek. Egyszerűen fogalmazva: nem a mennyiség, hanem a minőség kerül előtérbe.

Így zajlik a lombikprogramHa végigolvasod az eljárás lépéseit, azt hiszem, könnyen belátod, hogy ebből egyszer is elég kivenni a részed. Miután megszületett a döntés, hogy az adott helyzetben a párnak a lombikprogram (IVF, in vitro fertilizáció) segíthet, a leendő anya petefészkét több tüsző érlelésére késztetik hormonkészítmény (FSH) segítségével. Ideális esetben 4-15 tüsző érik be. Ezt hüvelyi ultrahang segítségével ellenőrzik, majd szintén ultrahangvezérléssel leszívják az érett tüszőkből a petesejteket. Néhány óra érlelés után összeengedik őket a hímivarsejtekkel. Itt tehát apának is aktivizálnia kell magát. Egyszerűbb esetben csak összehozzák a petesejteket az ondósejtekkel, és a természet végzi a dolgát. Ha így nem sikerül a megtermékenyülés, akkor a biológus egyetlen kiválasztott hímivarsejtet juttat a petesejtbe egy pipetta segítségével. Ez az úgynevezett ICSI eljárás. Ezután táptalajban tárolják az embriókat, hogy néhány nap múlva kiválasszák a legjobb minőségű példányokat,és megtörténhessen a beültetés.

Kevesebb gond, jobb eredmény

Mintha természetesen fogant volna

– A mi intézményünkben az egyébként jó kilátású esetekben (a leendő édesanya 35 évesnél nem idősebb, női oldalon nincs különösebb alapbetegség, és legfeljebb a második lombikeljárásnál tartunk), ma már előnyösebbnek gondoljuk, ha csak egy embriót ültetünk vissza, a „többieket” pedig lefagyasztjuk. Ha az embrió fejlődésnek indul, lényegében ugyanolyan egészséges terhességre és babára számíthat a család, mintha természetesen fogant volna meg a pici. Az esetek 40 százalékában létrejön a terhesség. Ha mégsem, a lefagyasztott embriók közül két-három hónap pihenést követően újra be lehet ültetni egyet. Kivárjuk, hogy az anya természetes ciklusa elérje az optimális időpontot, és beültetjük a felengedett embriót. Ez nem jár nagyobb kellemetlenséggel, mint az átlagos nőgyógyászati szűrővizsgálat. Az orvos katéteren keresztül bevezeti az embriót, majd az anya némi pihenés után hazamehet. Nincs újabb hormonterhelés, leszívás, megtermékenyítés, izgalom, hogy megfogantak-e. Az egymás utáni beültetéssel ugyanolyan sikeresek vagyunk (a terhességek számát illetően), mint régen, amikor egyszerre két embriót ültettünk be. A lefagyasztott, majd fölengedett embriók közel annyira életképesek, mint a „frissek”, hála a ma már elérhető technikának. Ha már az első beültetés sikeres, a szülők elkezdhetnek gondolkodni a kistestvéren is, aki indulásra készen várja, hogy a család fogadhassa őt.

„Öregebb” embrió, nagyobb esélyek

Ehhez a speciális „egy embrió beültetése” eljáráshoz általában nem korai (egy-két napos) embriót használnak, hanem a megtermékenyítés utáni ötödik napig várnak. Ez nem véletlen. A harmadik nap után aktiválódik az apai génállomány, így az esetleg hibás embrió jó eséllyel „kiszelektálódik”. Jobb, ha még a beültetés előtt derül ki, hogy nem életképes. Nagyobb eséllyel tapadnak meg azok az embriók, amelyek jó minőségűek és szépen fejlődnek. Sokan úgy gondolják, hogy a fejlődő embriót minél hamarabb az anyaméhbe kell juttatni, különben nő a sérülés lehetősége. Ma már olyan technikai eszközökkel és olyan jó minőségű táptalajjal dolgoznak a laboratóriumban, hogy elenyésző a sérülés lehetősége. A táptalaj a természetet modellezi: ahogy növekszik az embrió, egyre több tápanyagot juttat neki.

Nem okoz kárt a fagyasztás?

Régen valóban okozhatott nehézségeket a fagyasztás, de főleg a felolvasztás. Minél nagyobb volt az embrió víztartalma, annál sérülékenyebb volt. Éppen ezért ódzkodtak a fagyasztott embrió beültetésétől, ha létezett más megoldás is. Ma már olyan körülmények között fagyasztják és tárolják az embriókat, amelyek csökkentik a károsodás esélyét. Emiatt járható út, hogy a testvérek ne egyszerre, hanem egymás után szülessenek, úgy, hogy akár a korkülönbséget, de még a születés évszakát is a szülőpár döntheti el.