- Egy kislány petesejtjeinek előalakjai már akkor kialakulnak, amikor ő még az édesanyja méhében fejlődik.
- Ez azt jelenti, hogy amikor a nagymama az édesanyánkkal várandós volt, már azok a sejtek is jelen voltak, amelyekből később petesejtek lettek.
- A jelenség különleges biológiai kapcsolatot teremt három generáció között, de nem jelenti szó szerint azt, hogy a nagymama „hozta létre” az unokát.
Már a nagymamád méhében elkezdődött a történeted
„A petesejt, amelyből ő született, már akkor a testemben volt, amikor én még a saját anyám méhében fejlődtem.” Ez az elsőre szinte költőinek hangzó gondolat azért olyan megkapó, mert van mögötte valódi biológia.
A női petesejtek története ugyanis nem a felnőttkorban kezdődik. A petefészekben található petesejtek előalakjai már a magzati élet során kialakulnak, számuk pedig később folyamatosan csökken. Vagyis amikor egy nagymama várandós a lányával, a fejlődő magzat petefészkeiben már jelen vannak azok a sejtek, amelyek közül évtizedekkel később egy megérhet, ovulálhat és megtermékenyülhet.
Így egészen különleges értelemben három generáció van jelen egyszerre: a nagymama, a méhében fejlődő lánya és a lány fejlődő petesejtjei.
Különleges biológiai kapcsolatot teremt három generáció között ez a jelenség. (Forrás: Getty Images)
Tényleg a nagymamánktól származik a petesejtünk?
Nem egészen. A közösségi médiában terjedő állítás, miszerint „a petesejtet, amelyből te lettél, a nagymamád hozta létre”, jól hangzik, de biológiailag pontatlan.
Helyesebben úgy fogalmazhatunk: az a petesejt, amely később részt vehetett a fogantatásodban, édesanyád saját szervezetében, még az ő magzati fejlődése során kezdett kialakulni, miközben ő a nagymamád méhében fejlődött.
Az ember tehát nem szó szerint „ott volt” a nagymamája hasában. A majdani anyai ivarsejt fejlődéstörténete nyúlik vissza eddig.
Még az életkörülmények is hagyhatnak nyomot
A generációk közötti kapcsolat vizsgálatának másik izgalmas területe az epigenetika. Ez azt kutatja, hogyan befolyásolhatják például környezeti hatások a gének működését anélkül, hogy magának a DNS-nek a betűsorrendje megváltozna.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a nagymama minden élménye vagy stressze automatikusan „öröklődik” az unokára. Az emberi, több generáción átívelő epigenetikai hatások vizsgálata összetett terület, ezért az ilyen állításokkal érdemes óvatosan bánni.
Talán nincs is szükség túlzásra ahhoz, hogy lenyűgöző legyen a kép: amikor egy anya a lánygyermekével várandós, biológiai értelemben már a következő generáció lehetséges kezdetét is hordozza.
(Forrás: mother.ly)
Kapcsolódó cikkek
