Kép: Getty Images
A tabu, ami generációkon át öröklődik
Sok felnőtt nő emlékszik arra, hogy az első menstruációját zavartan, szégyenkezve vagy félelemmel élte meg, mert nem tudott róla szinte semmit, és teljesen váratlanul érte. A menstruációt övező csend és titkolózás sokszor abból fakad, hogy a szülők saját gyerekkorukban sem kaptak támogatást a témában, így nehéz számukra természetesen beszélni róla. Ha azonban mi is hallgatunk, a tabu öröklődik tovább.
A menstruáció nem szégyellnivaló, nem kellemetlen „ügy”, nem havi baj, épp ellenkezőleg, a női test egészséges működésének része. Ahogyan mi szülőként közelítünk hozzá, azzal alapvetően meghatározzuk, hogyan fogja a gyermekünk magában megélni a nővé válás első jeleit.
Mikor kezdjük el a beszélgetést?
A felkészítés nem egyetlen „nagy beszélgetést” jelent, hanem egy folyamatot. Már egészen kicsi gyerekeknél érdemes természetes módon szóba hozni a menstruációt – az óvodáskorú gyermekeket általában foglalkoztatja, hogy ők hogyan születtek, és sokat kérdeznek erről. Nem kell mindent egyszerre elmondani, de fontos, hogy mindig az életkoruknak megfelelő, érthető válaszokat kapjanak. Amikor egy vásárlás után rákérdez a betétre, miközben együtt kipakoljuk a táskát, ne tereljük el a szót! Meséljük el neki, hogy a nők, ha nem várnak kisbabát, minden hónapban véreznek, ezért használnak ilyen betétet. Ha ez a téma további kérdéseket vet fel benne, akkor azokra is válaszoljunk, ám ha megelégszik ennyivel, akkor ne erőltessük tovább.
Ha nem tabusítjuk a témát, akkor mire elérkezik a serdülőkor küszöbe, már egészen sok mindent, sőt, lehet, hogy mindent részletesen ismer a kislányunk a menstruációról és a női testről. Így az első menstruáció nem éri váratlanul, nem lesz az élmény félelmetes, hanem felkészülten, tudatosan tudja megélni azt.
Hogyan beszéljünk róla?
Legyünk nyíltak és őszinték. Ha mi természetesen beszélünk róla, gyermekünk is megtanulja, hogy ez nem titkolnivaló.
Használjunk érthető szavakat. Nem kell orvosi tankönyvi stílusban magyarázni, de kerüljük a homályos vagy viccelődő megfogalmazásokat, amelyek zavart kelthetnek.
Figyeljünk a kérdéseikre. Sokszor maga a gyerek hozza szóba a témát: ilyenkor ne söpörjük félre, hanem válaszoljunk a legjobb tudásunk szerint.
Mesélhetünk a saját élményeinkről is. Ha megosztjuk, hogyan éltük meg mi az első menstruációt, az segíthet oldani a feszültséget, és közelebb hozhat minket egymáshoz.
Gyakorlati felkészítés
Nemcsak lelki, hanem gyakorlati támogatásra is szüksége van a lányoknak. Mutassuk meg – még a menstruáció megkezdődése előtt –, hogy milyen higiéniai eszközök léteznek, és beszéljük át, mikor melyik lehet kényelmes számára. Tegyük lehetővé, hogy kipróbálja ezeket és megtalálja, ami neki a legjobb.
Érdemes közösen egy „vészcsomagot” összeállítani, amelyet az iskolatáskájában tarthat: egy-két betét, zárható kis tasak, nedves törlőkendő, váltás alsónemű. Ez biztonságot ad, és segít megelőzni a kellemetlen helyzeteket.
Érzelmi támogatás és biztonság
A menstruációval nemcsak testi változások járnak, hanem érzelmi hullámzások is. Ilyenkor a lányok érzékenyebbé válhatnak, és fokozottan igénylik a megértést. Szülőként fontos, hogy biztosítsuk őket: minden érzésük rendben van, és nincsenek egyedül. Adjunk teret a beszélgetéseknek: kérdezzük meg, hogy érzik magukat, van-e kérdésük, miben segíthetünk. Legyünk türelmesek, mert lehet, hogy a lányunk nem mindig tudja azonnal megfogalmazni, mi bántja. A legfontosabb, hogy érezze: számíthat ránk.
Az első menstruáció sok kultúrában egyfajta beavatás is, a pubertás kezdete, amit szokás megünnepelni. Ha ez a gondolat hozzád is közel áll, akkor kitalálhatsz valamit, amivel az első menstruáció napja ünneppé válik.
Mit üzenünk ezzel a jövőre nézve?
Ha a menstruációt nem tabuként, hanem természetes folyamatként mutatjuk be, lányunk magabiztosabb lesz a saját testével kapcsolatban. Megtanulja, hogy nincs mit szégyellni, és hogy a női lét részei – a változások, ciklusok – erőt és szépséget hordoznak.
Ez a szemlélet később a párkapcsolataira, önértékelésére, valamint a testi és mentális egészségéhez való hozzáállására is hatással lesz. A nyitottság, amit most mutatunk felé, segít abban, hogy felnőttként is bátran kérdezzen, törődjön magával, és ne féljen a saját teste jelzéseitől.
Kapcsolódó cikkek
