A másodfokú bíróság két vádlott esetében enyhítette a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletét. Az elsőrendű vádlottat mentesítette a felfüggesztett börtönbüntetés alól, viszont fenntartotta az 1,8 millió forint pénzbüntetést. A másodrendű vádlott szülész-nőgyógyászt a törvényszék mentesítette a pénzbüntetés alól és három évre próbára bocsátotta. A harmadrendű vádlott védőnőt – az első fokú ítéletet helyben hagyva – szintén három év próbára bocsátották.
A bíróság megállapította, hogy az elsőrendű vádlott által képviselt kft. a betegeket megtévesztve kért pénzt az orvosi beavatkozásokért, mert pácienseik a céggel nem, csupán a kórházzal álltak jogviszonyban.
Az ügy a 2003 és 2005 közötti időszakra nyúlik vissza. A V. A. elsőrendű vádlott által képviselt kft. szerződést kötött a kórházzal, amely alapján a cég bérbe adta a kórháznak a lézeres laparoszkópiás műtétek elvégzéséhez szükséges modern műszereket.
A másodfokú tárgyaláson az ügyész az ítéletek súlyosbítását kérte. Perbeszédében kiemelte: a vádlottak azt a látszatot keltették, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) nem finanszírozza a hagyományos műtéti eljárásoktól eltérő beavatkozásokat, vagyis a magánrendelés keretében kapják az ellátást. Holott a betegeket a kórház vette fel, a kórház műtőjében operálták őket, a korszerű eszközök bérleti díjaként pedig a kft. megkapta az OEP-finanszírozás negyven százalékát.
Az ügyész szerint a betegektől kért pénz üzleti haszonszerzésre szolgált. A sértettek, ha kaptak is számlát, az más tevékenységről szólt, és a díjazás összege is változott – mondta.
Ezzel szemben mindhárom vádlott jogi képviselője védence felmentését kérte, mondván, a betegektől kért pénz csupán a cégnek az OEP, illetve a kórház által nem térített pluszköltségeit fedezte. Szükség volt ugyanis szerintük olyan drága “többször használatos eszközökre”, amelyekkel a kórház nem rendelkezett. A szerződés lehetőséget adott arra is, hogy a cég saját belátása szerint határozza meg az OEP által nem finanszírozott, a hagyományos műtéti technikánál eredményesebb és gyorsabb gyógyulást biztosító beavatkozás díját – érveltek.
A V. A. asszisztenseként dolgozó másodrendű vádlottat, F. I.-t képviselő ügyvéd, Frank Andrea szerint a csalás tényállásának egyetlen eleme sem valósult meg. Védence tudásának bővítése érdekében vett részt a műtétekben, nem is ismerhette a kórház és a cég közötti kapcsolatot és elszámolási rendet – mondta. Az egész országból azzal küldték a betegeket ebbe a kórházba, hogy az ottani, a hagyományosnál jóval kisebb traumával járó műtét térítésköteles – érvelt az ügyvéd.
A betegek által fizetett térítési díjakat és a nyilvántartást kezelő védőnő, M. Zs. ügyvédje, Bakó Judit azt mondta: a szerződés szerint a kórház csak egy bizonyos orvosi berendezést vett bérbe és csakis annak használatáért fizetett, a cég pedig az egészségügyi törvény szerint átháríthatta a többletköltségeket a betegekre.
Az utolsó szó jogán mindhárom vádlott úgy nyilatkozott, hogy nem érzi magát bűnösnek, ezért felmentését kérte.
A törvényszék mindezzel szemben viszont úgy foglalt állást, hogy a betegek nem a cég betegei voltak, az ellátást, az eszközöket, a műtőt a kórház biztosította, ezért a páciensektől a kft. nem szedhetett volna pénzt. A szolgáltatásra a betegek térítésmentesen voltak jogosultak, a többletköltségek felmerülése a kórház kockázata volt, a cég által kiállított számlákon pedig nem műtéti szolgáltatás, hanem szakorvosi konzultáció szerepelt. Az első fokú bíróság által megállapított tényállás tehát helyes – mondta ki a Fővárosi Törvényszék.
Az idő múlását, a vádlottak büntetlen előéletét és szakmai elkötelezettségét figyelembe véve azonban a másodfokú bíróság enyhítette a két orvos ítéletét.
Forrás: MTI
Kapcsolódó cikkek
