Nagyon vártuk ezt a babát.
Későn jött, és tudom, nem a legideálisabb körülmények között, így többen is megkérdezték: és terveztétek?
Nem tudtam erre igennel vagy nemmel válaszolni.
Úgy mondanám: nem terveztük aktívan, de hagytuk, hogy jöjjön, ha jönni akar. Pont azért, mert már nem vagyunk fiatalok, mert mindketten válás után vagyunk, mert még fiatal a kapcsolatunk, nem tettünk meg érte mindent, hogy teherbe essek (sőt semmit), de meghagytuk a lehetőségét, hogy így legyen. Erről természetesen sokat beszélgettünk. Mert bár tudtuk, hogy nem lesz könnyű, hiszen mindkettőnknek vannak már gyerekei, mégis, valami nagy boldogság járta át a szívünket, amikor arra gondoltunk, hogy kettőnkből születhetne valaki. Azt hiszem, kicsit ezért is házasodtunk össze egy évvel ezelőtt.
Igen, akartuk ezt a babát. Nem terveztük, de akartuk. Pontosabban: tudtuk, hogy ha jönne, örülnénk neki.
És nagyon jó is volt, amikor tényleg jött. Örültem, és tudtam, hogy örülni fogsz neki te is. Vártam a legjobb pillanatot, hogy elmondhassam, aztán magadtól jöttél rá. Rákérdeztél, és boldog voltál.
Innentől kezdve a várandósság határozta meg minden napunkat, minden pillanatunkat. Az enyémeket természetszerűen, hiszen egyfolytában a testemben tudtam a magzatot. Később már éreztem is.
De te sem nagyon tudtál másra gondolni, másról beszélni. Nagyon izgalmas volt elképzelni, milyen lesz, mit örököl majd, mit tanítunk neki.
Amikor csak tudtál, elkísértél az ultrahang-vizsgálatokra. Mindent lemondtál, azt mondtad, ennél semmi sem fontosabb. Még akkor sem, ha a babánkat sokszor csak elmosódottan láttuk, és az sem rögtön derült ki, hogy fiú lesz. Minden vizsgálatnál “hozta” a tökéletes adatokat. Ilyenkor mindig megnyugodtunk.
- Kapcsolódó: Egy szorongó embernek rivális lehet a kisbaba
Beszereztük szinte az összes babacuccot, a többségéért még fizetnünk sem kellett, kaptuk a családból, barátoktól.
Aztán úgy a hatodik hónap után mintha valami megváltozott volna. Ingerültebb lettél te is, én is. Már nem minden esténk telt jó hangulatban. Alig szexeltünk, aztán már egyáltalán nem. Mindig azt mondtad, hogy ez teljesen érthető, de láttam rajtad, hogy hiányzik. Azt is éreztem sokszor, hogy mintha fejben nem velem, velünk lennél. Talán megijedtél ettől a hatalmas vállalástól. Még egy gyerek, még egy csomó pelenka, még több száz álmatlan éjszaka, még tizennyolc év… mintha visszaküldtek volna minket a startvonalhoz. Mikor már épp kényelmesen élhettünk volna, hiszen a gyerekeink már mind iskolások.
Tudtam én is, hogy nehéz lesz, de hidd el, néha meg nagyon könnyűnek tűnik majd. És semmi nincs az életben, ami ennél jobban megérné a nehézségeket.
Most, hogy itt ülök a félig kiürített lakásban, nagy hassal, három héttel a szülés előtt, tulajdonképp nem haragszom rád. Először sokkolt a hír, hogy elköltözöl, kétségbe estem, sokat sírtam, és a babát féltettem. Nem értettem, miért nem szóltál időben, miért nem gondoltad meg jobban, miért nem jelezted, hogy nem állsz készen a közös életre? Miért kellett kitenni ekkora csalódásnak engem, és a gyermekedet is, mert hidd el, ha még nem is ismered őt, ő sokszor meg fogja kérdezni, miért nem ismerhet téged. Neked ő csak az egyik gyereked, de neki te vagy az egyetlen apja.
Én nem tudok pótolni egy apát. Én csak az az anya tudok lenni, aki mindent meg fog tenni érte, hogy a kisfia ne egy traumával induljon az életben. Hogy ne érezze, hogy kevesebb, mint mások, hogy bármiből kevesebb jut neki – akár szeretetből. Itt lesznek neki a féltestvérei, a nagyszülei és a barátaim, nem lesz egyedül. Félek, hogy néha mégis úgy érzi majd, hogy elhagyták.
Engem is elhagytál, de én már felnőtt vagyok, nem török jobban össze, mint eddig. És van egy nagyon fontos célom, amiért nem is törhetek. Fel kell nevelnem őt. És tudod, mondtam, már nem haragszom rád. Azért nem, mert ha későn is, de volt erőd nemet mondani ránk. Ez pedig jobb nekünk, mintha csak testben lettél volna mellettünk, de lélekben képtelen lettél volna. Akkor ugyanúgy egyedül lennék.
Vajon szüksége van-e a fiamnak egy olyan apára, aki meg tudja tenni vele ezt? Azt hiszem, talál majd erősebb segítőket is az életben.
Természetesen bármikor jöhetsz hozzá, ha mégis úgy döntesz, hogy részt vennél az életében. De ma már nem bánom, ha a férfimintát nem te fogod nyújtani számára.
Kapcsolódó cikkek
