Egyedül gyereket vállalni? Jézusom. NEM! Hogy tudja ezt valaki megcsinálni? Hogy tudnám én megcsinálni? Képtelenség – gondolják sokan. Az SMC, Single Mothers by Choice közösség viszont abban hisz, hogy egy anya egyedül is lehet elég jó ahhoz, hogy végigcsináljon egy terhességet, és aztán felnevelje a gyerekét. Sőt, bizonyos vélekedések szerint van, amiben még jobban is jár a gyerek egy egyszülős családban, mintha egy anyát és egy apát is maga mellett tudhatna.
Amerikában negyven éve működik az SMC-közösség, amely támogatja az anyákat a döntés meghozatalában, a terhesség alatt, és később is, a gyereknevelés során felmerülő kérdésekben.
We are single women strong, informed and empower on our journey to motherhood.
Független, erős, jól informált és hatékony nők vagyunk, akik az anyaság útjára lépnek – hirdeti a honlap.
Andit, aki a néhány éve alakult magyarországi SMC-közösség lelkes tagja, és két másik névtelenséget kérő anyát kérdeztem arról, miért döntöttek úgy, hogy férfi nélkül alapítanak kétfős családot.
Andi szerint a legtöbben nem így képzelik, ő is sokáig várta az Igazit, akinek az oldalán belevághat a családalapításba. Negyvenhárom éves volt, amikor egy beszélgetés az öccsével ráébresztette arra, hogy az, hogy éppen nincs pasija, nem zárja ki, hogy legyen gyereke.
Petrának – nevezzük így –, egy betegség miatt nem lehetett természetes úton gyermeke, férjével tíz évig próbálkoztak mesterséges megtermékenyítéssel. Az öt sikertelen lombik nagyon megviselte őket, a kapcsolatuk nem bírta ki ezt a próbatételt, és szétmentek. Petra azonban nem adta fel, egyedül vágott bele a hatodik lombikba. Ez a baba vele maradt.
Zsuzsi, hívjuk így, szintén az SMC-csoport tagja, magányos farkasnak gondolja magát. Eszébe sincs összekötni az életét senkivel, egy gyerek szerinte túl erős kapocs két felnőtt között. De miért kellene, hogy ez megakadályozza abban, hogy megélje az anyaságát?
Andi az öccsével való beszélgetés után, a tettek mezejére lépett, és a netről próbálta összevadászni – nem túl sok sikerrel –, hogy mi kell ahhoz, hogy egyedül gyereket vállalhasson. Ekkor még semmit nem tudott a közösségről. Az akkori nőgyógyásza által bekerült a Kaáli Intézetbe, egy lombikprogramra. Nem sok esélyt adtak neki a kora miatt, és féltették, hogy egyedülállóként nem fogja bírni a terhelést. Minden simán ment, egészséges és könnyű terhessége volt. „Van ez a jelenség, hogy a terhes nő ananászt kíván, a férjek pedig rohannak le éjjel, hogy megszerezzék. Nálam nem tudott senki leszaladni, és nem voltak a hormonoktól érzelmi kitöréseim sem, mert nem volt, akinek csináljam. Nem hagyhattam el magam.”
Petra szerint nagy a sötétség Magyarországon azzal kapcsolatban, hogyan lehet egyedül gyereket vállalni. Sokan azt gondolják, hogy ez nem legális – pedig teljesen jogszerű. Nincs hagyománya, hiányzik a kultúrája, aki a saját környezetében nem találkozik vele, nem tud róla. Ha valaki örökbe akar fogadni egy gyereket, tanfolyamon vesz részt – bár már ez sem kötelező –, ha egyedül vállal, arra nincs hivatalos felkészítés. Petra úgy gondolja, hogy a transzparencia sokat segítene, és az összeszedett információk, de nem arra húz a politika, hogy negyven fölötti nők fogamzóképességével foglalkozzon, onnantól csak óvatosan támogatja a rendszer az asszisztált reprodukciót. Ő, ahogy Andi sem tudott a döntése és a terhessége alatt az SMC-csoportról, csak később, a gyermeke megszületése után került kapcsolatba velük.
De kik is azok a magyarországi SMC-anyukák? Andi szerint nem egy önsegítő csoport, hanem egy nagy közösség, benne kisebb társaságokkal, két titkos Facebook-csoporttal, ahova csak szigorú ellenőrzés után csatlakozhatnak a tagok. „Nem tudlak betenni” – szögezi le. Szájról szájra terjed. Andit egy ismerőse hozta össze valakivel, aki már benne volt a csoportban. Egy közmondás szerint ahhoz, hogy egy gyereket felnevelj, egy falura van szükség, ezeknek a nőknek ez a közösség jelenti azt a bizonyos falut.
Andi elmesélte, hogy az évek során egymásra találtak a többi SMC-anyával, segítik egymást, évente többször is utaznak együtt. Amikor olyan beteg volt, hogy nem tudott kimenni az utcára, az egyik csoportbeli anyuka hozta haza Lénát, a kislányát az oviból. Visszajelzést is adnak egymásnak, élményeket, fotókat osztanak meg, és praktikus információkkal segítik azokat, akik újonnan csatlakoztak vagy döntés előtt állnak még. Jönnek a kérdések arról is, hogy ki hogy szerzett spermadonort, honnan rendelte, hol ültették be és hasonlók.
Évente többször is összejönnek. Nemrég egy hosszú hétvégére utaztak Egerbe, ahol együtt lakott tizenkét ember. „Máshol ennyien három családot tennének ki, de mi hat család voltunk, hat különböző tempóval és életvitellel.” Nehezen hozták össze az utat, de Andi szerint mindenképpen megérte. „Nem mondanám, hogy könnyebb egyedülállós családokkal utazni, de azért vannak előnyei, gyorsabban tudok reagálni, mert én tudom, hogy ráérek-e a hétvégén, nem kell egyeztetnem a férjemmel, hogy megy-e meccsre pénteken, és másnapos lesz-e szombaton.” Járnak színházba, és más programokra is, nemrég együtt vettek cirkuszjegyet. Andi Léna szempontjából is fontosnak érzi, hogy egy olyan gyerekcsapathoz is tartozik, akiknek ugyanolyan donorapukájuk van, mint neki, ahol ő nem UFO, mint az oviban.
Bár Lénának egyelőre nincs hiányérzete azzal kapcsolatban, hogy nincs apa az életében. Egyéves korában Andi beszerzett egy mesekönyvet Angliából, ami arról szól, hogyan és miért születnek a donorgyerekek, és hogy milyen sokféle család van. Our story (A mi történetünk) a sorozat neve – Lénáé egy egybabás spermadonoros, de van ikerbabás, és petesejtdonoros mese is. Teljesen érthető egy kisgyerek számára, persze angolul van, Andi magyarul az angol szöveg fölé írta a mondatokat, hogy mindig ugyanazt olvassa.
Léna tisztában van vele, hogy neki donorapukája van, aki csak a magocskát adta, de időnként, amikor erről van szó, mégis nagyon szeretné, hogy felhívják telefonon. Ezt a részét nem érti még, hogy nem tudják felhívni, és azt sem, hogy soha nem fogja megismerni. Bár Andi arra számít, hogy „ahogy a világunk halad, tíz éven belül, a DNS-teszteken keresztül mindenkit meg lehet találni”, úgyhogy Léna is megkeresheti majd az apukáját, ha akarja.
Arról, hogy technikailag ki hogyan hozta létre a terhességet, és ennek milyen további vetületei vannak, többet is olvashatsz a CIKK FOLYTATÁSÁRA kattintva.
Kapcsolódó cikkek
