Most azonban a második gyerekem várom és a dolgok másképp alakulnak. Ambivalensek az érzéseim.
Másodszorra már többet tudok arról amit az anyaság jelent, hogy sokkal inkább tudatában vagyok annak, hogy egy gyermek milyen hatással van az életre. Ez a terhesség tervezett volt, de még mindig nagyon szorongok a családomban bekövetkező változások miatt.
És bár tudom, hogy mindez egészséges és normális, mégis van olyan nyomás – kimondott, ki nem mondott, elképzelt, nyilvánvaló -, amely azt sugallja, hogy ha nem vagy minimum izgatott terhesen, akkor az tulajdonképpen a hálátlanság szinonimája.
Gyakran halljuk, hogy vannak, akiknek bűntudatuk van, hogy “csak” egy gyereket vállaltak. De mi történik akkor, ha úgy döntesz, hogy több gyermeket vállalsz, és a szorongás és a túlterheltség elkezd beszivárogni az életedbe? Amikor olyan gondolatok lesznek úrrá rajtad, hogy “Lehet, hogy óriási hibát követek el azzal, hogy még egy gyereket vállaltam?”
A házasságom már így is olyan feszült, mióta van egy gyerekem, vajon kettőtől csak még rosszabb lesz?
Hogy fogok időt, energiát találni még egy gyerekre?
Képes leszek-e valaha is teljesíteni a munkámban?
Hogyan fogom igazságosan beosztani az energiámat?
Egy gyerek még kezelhetőnek tűnik. De kettő?
Bár lehet, hogy még mindig tabunak számít, de ezek az ambivalens érzések nagyon is gyakoriak. A terhességi ambivalenciát vizsgáló tanulmányok, bár korlátozott számban, azt mutatják, hogy a terhességgel kapcsolatos érzéseink pillanatonként ingadozhatnak.
A terhességi ambivalenciát többféle módon is meg lehet érteni, de az egyik legjobb megfogalmazás szerint a terhességgel kapcsolatos erősen pozitív és erősen negatív reakciók közötti oda-vissza járás. Ez nem is állhatna távolabb az érzelmek hiányától – ehelyett inkább a negatív és pozitív érzelmek hullámvasútjának tűnik.
Ez összhangban van azzal a koncepcióval, hogy két ellentétes dolog egyszerre is igaz lehet. Pozitív és negatív érzéseket egyaránt táplálunk a terhességgel kapcsolatban, anélkül, hogy az egyik érzés igazabb lenne a másiknál. Vannak napok, amikor az érzelmeim pozitívak és izgatott vagyok, más napokon, amikor a gyermeknevelés kihívást jelent, rettegés és bizonytalanság tölt el azzal kapcsolatban, ami vár rám.
Tudva, amit most már tudok a szülőségről, bizonyára megvannak a félelmeim – különösen a kialvatlanság, az identitásvesztés, az anyagi nehézségek, a szülői lét kapcsolatos félelmek, és a változás miatt.
Mindezt vizsgálva nemcsak a terhességi ambivalencia kutatása érdekelt, hanem az is, hogy milyen érzés a valóságban, ha már a másik oldalon állsz – ha már bővült a családod. Boldogabbak-e a nagyobb családok? Amikor egy kis időt szántam arra, hogy utánanézzek a családbővítés és a boldogság mögött álló adatoknak, akkor azt tapasztaltam, hogy a megállapítások gyakran ellentmondásosak voltak. Vannak adatok, amelyek azt támasztják alá, hogy a nők nem elégedettebbek egynél több gyermekkel, mint egy gyermekkel. Egyes elemzések szerint az óvodáskorú gyermekek szülei a legkevésbé boldogok, de ez idővel javul.
Egy másik tanulmány szerint, a férfiak egy része boldogabb egynél több gyermekkel, míg a nők egy gyermekkel a legboldogabbak, és fokozatosan boldogtalanabbak, ha több gyermekük van.
A meglévő adatok talán legelszomorítóbb elemzése a házassági romlására utal, amely minden egyes további gyermekkel romlik, ami arra utal, hogy az új jövevénnyel való törődéshez szükséges időt és szabadságot valószínűleg a párok kettesben töltött idejéből veszik el.
És mégis, érzem ezt a biológiai vonzást a családunk bővítése felé – még akkor is, ha logikusan, gyakorlatilag és érzelmileg is tudom, hogy ez nehéz lesz. A szívem mélyén tudom, hogy ez a helyes a családom számára, de az elmém csak a praktikumot próbálja megoldani.
Hogyan lehet megbirkózni a terhességi ambivalenciával?
Több olyan anyukával is beszélgettem, akik nemrég élték át ezt az átmenetet egyről két gyerekre, és még mindig az alkalmazkodási fázisban vannak. Íme, néhány a leggyakoribb tapasztalatok közül, amelyeket megosztottak velem, különösen ami az első néhány hónapot illeti.Ne lepődj meg, ha dühöt vagy neheztelést érzel a nagyobbik gyereked iránt, amikor megszületik a baba.
Ez olyan okokból történhet, amelyek nagyrészt biológiai alapúak, mint például az újszülött védelmének vágya és szükségessége. Azt mondták nekem, hogy ezeknek az érzéseknek az intenzitása néhány hónap után eltűnik, de a bűntudatot, hogy egyáltalán vannak ilyen érzéseid, nehéz kezelni.
Ne lepődj meg, ha neheztelsz a babára.
Vágysz arra, hogy a nagyobbik gyermekeddel ismét kettesben is legyél. Gyakran úgy érezheted, hogy a baba a konfliktus forrása közted és a nagyobb gyermeked között, és nehéz nem úgy érezni, hogy a dolgok könnyebbek voltak, mielőtt a baba csatlakozott a családhoz.Ne lepődj meg, ha neheztelsz a partneredre.
Ez nem volt meglepő számomra az első babával szerzett tapasztalataim után, de a két vagy több gyermek kezelésével járó mentális terhelés komoly problémát jelenthet. Emellett gyakori kommunikációt, a feladatok delegálását és átszervezést igényel.A türelmed kezdetben végesnek fogod érezni.
Szinte mindenkitől hallottam, akivel beszéltem, hogy az első hónapokban az általános kimerültség miatt intenzív türelmetlenséget éltek meg. Megnyugtattak, hogy idővel, ahogy az alvás helyreállítja a normalitás bizonyos látszatát, és a rutinok kezdenek kialakulni, a türelem is fokozatosan visszatér.Bűntudatod lesz.
Nehéz azt hallani, hogy olyan szintű bűntudatra kell felkészülnöm, amelyet korábban talán soha nem tapasztaltam, de megnyugtató azt is tudni, hogy ez egyetemes, vagy legalábbis nagyon gyakori tapasztalatnak tűnik. A bűntudat egyik gyakori példája az alkalmazkodás során az az érzés, hogy egyik gyermek sem kap elegendő figyelmet. Azt hallani, hogy ez a tapasztalat nagyon gyakori a családokban, arra enged következtetni, hogy ezek az érzések normálisak, de ettől még nem lesznek könnyebbek.Kénytelen vagyok hozzátenni, hogy majdnem minden ilyen tapasztalatot a “de majd jobb lesz” követett. Sokan elmondták azt is, hogy az, hogy a gyerekeidet együtt látod, a szeretet elsöprő érzésével jár.A nagy változások feldolgozása időbe telik.
Néha, amikor ambivalens érzések bukkannak fel, a legmegnyugtatóbb gondolat az, hogy ezek a kételyek elkerülhetetlenek egy ilyen horderejű változás feldolgozásához.Egyelőre igyekszem élvezni a hátralévő hónapokat a fiammal, mint egyetlen gyermekemmel. A szülővé válás életem eddigi legnehezebb kihívása volt, de erősebb lettem tőle. Alig várom, hogy lássam, hogyan fogok érzelmileg fejlődni, ahogy a családom bővül.Szóval, ha ideges vagy, félsz vagy ambivalensek az érzéseid, tudd, hogy nem vagy egyedül. Tudd, hogy ez nem azt jelenti, hogy nem vagy felkészülve arra, hogy megbirkózz ezzel a kihívással. Biztosan vannak olyan szülői időszakok, amelyek nagyobb kihívást jelentenek, de majd ebbe is belejövünk.(Cikk forrása: mother.ly)
Kapcsolódó cikkek
