A magyar terhesgondozás sok lábon álló rendszer, több szakember – a szülész, a védőnő, a háziorvos és más szakorvosok – együttműködését kívánja meg. A legjobb eredményre akkor számíthatunk, ha igénybe is vesszük a felkínált lehetőségeket. Bár a legtöbb várandós nő csupán szülészorvost választ, illetve a lakóhelyén illetékes nőgyógyászhoz jár terhesgondozásra, a többi lehetőséget sem szabad figyelmen kívül hagyni. Igaz, több idő szükséges, ha a védőnőhöz és a háziorvoshoz is rendszeres időközökben ellátogatunk, mégis érdemes időt szánni rá.
Kihez forduljunk?
A népjóléti miniszter a 33/1992. (XII. 23.) rendeletben határozta meg a terhesgondozás menetét, a mai napig is ez van érvényben. A rendszert ugyan sok kritika érte, egyes szakemberek úgy fogalmaztak, hogy a kismamának “nincs gazdája”, és a sok bába közt elvész a gyerek. A korszerű terhesgondozásnak manapság nem csupán a leletek és vizsgálatok lelkiismeretes gyűjtögetése, a szövődmények megelőzése, illetve felismerése a célja, hanem a szülésre, a csecsemővel való együttélésre és a szoptatásra is felkészít a szakemberek csapata.
A szálak a védőnőnél futnak össze. Ő az, aki nyilvántartásba veszi a kismamát, és segít eligazodni a további teendők dzsungelében. Tőle kapjuk meg a “kiskönyvet”, vagyis A várandós anya gondozási könyvét. Bizonyos egyszerűbb, ám semmiképp sem lényegtelen vizsgálatokat ő végez el a kismama lakásán, illetve a terhesgondozás helyszínén, többnyire abban a rendelőben, ahova majd a kisbabával járhatunk tanácsadásra. Ő méri és tartja nyilván a testsúlyt, a haskörfogat növekedését, vérnyomást mér és pulzust számlál, magzati szívműködést hallgat. Feladatai közé tartozik a pocak és a mellek külső vizsgálata, és az egyszerűbb, tesztcsíkkal, illetve vegyi módszerekkel végzett vizeletellenőrzés. Ő tájékoztatja a kismamát a terhességre, szülésre vonatkozó jogszabályokról, a juttatásokról, és tartja a kapcsolatot a szülészorvossal és a háziorvossal. Idejében felhívja a kismama figyelmét a soron következő vizsgálatokra, segít megszervezni ezeket. Ő az a szakember, aki legtovább marad kapcsolatban a családdal, aki a legszemélyesebb kapcsolatba kerül a szülőkkel. Így alkalma nyílik arra, hogy felépítse a kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatot, s olyan személlyé váljék a család életében, akinek a segítségére mindig számíthatnak, ha nehézség adódik a szoptatásban vagy a családi életében.
Túl szépen hangzik mindez? Sajnos lehetséges, hogy a valóságban ritkán alakul ilyen ideálisan a védőnő és a kismama viszonya. Szemléletmódunk, a terhességgel kapcsolatos elvárások továbbra is inkább orvos- és beavatkozás-központúak, pedig a legnagyobb kihívást nem maga a várandósság és a szülés jelenti, hanem a gyerek egészséges fogadása, szeretetteljes felnevelése, a szülés után kezdődő “szürke” hétköznapok. Abban, hogy a sok lehetőség közül azt választhassuk, amely a kisbaba fejlődése és a család egésze szempontjából is a legkedvezőbb, sokat segíthetne a megelőzés szakembere, a védőnő. Rajtunk is múlik, élünk-e ezzel!
Szaktanácsadó: Kahlichné dr. Simon Márta, a Védőnői Szakmai Kollégium elnöke
Az orvos rendelőjében
A rendelet előírja, hogy a háziorvosnak hetente két óra terhestanácsadást kell tartania. Nem firtatjuk, hány helyen valósul ez meg. Feladata, hogy belgyógyászati, fogászati vizsgálatokra, és ha szükséges, kezelésekre irányítsa a kismamát. Nyilvántartja és figyelemmel kíséri az eredményeket, és ha szükséges, további vizsgálatokat rendel el. Hozzá fordulhat a kismama akkor is, ha bármilyen egészségügyi panasza merül fel, például influenzás lesz, vagy csalánkiütés lepi el a testét. Ilyenkor a háziorvos a szülésszel egyeztetve dönt a kezelés módjáról. Segít a kismamának a vizsgálati leletek és a terheskönyv bejegyzéseinek értelmezésében. Ugyancsak a háziorvos az, aki táppénzre írhatja a kismamát.
Szülészorvosnál
A rendelet ajánlása szerint a szakorvosnak, vagyis a szülésznek az első és a második harmadban is legalább egyszer-egyszer, a harmadik harmadban pedig kétszer kell a kismamát megvizsgálnia. Ő állapítja meg a várandósság tényét. A szakorvosi javaslatra igénybe vehető egyéb vizsgálatokat is meghatározza a rendelet. Ezek nem kötelezőek, csupán ajánlottak, szükségességük a kismama és a magzat állapotától, a családi előzményektől és a fellépő szövődményektől függ. Valójában a legtöbb kismama négynél sokkal többször látogat el orvosához, a várandósság folyamán átlagosan tíz-tizenkét alkalommal.
Gyakran kérdezik a kismamák, jogosultak-e például toxoplazma-, CMV- vagy rubeolaszűrésre. A rendelet értelmében ezek ajánlott vizsgálatok, tehát térítésmentesen el kell őket végezni akkor, ha a szakorvos javasolja. Ezek jelentősége abban áll, hogy felhívják a figyelmet az anya esetleges fertőzöttségére, s így különös figyelmet lehet fordítani a magzatra (őt ugyanis károsíthatják ezek a betegségek). Részletesebb ultrahangvizsgálattal általában tisztázható, nem lépett-e fel magzati károsodást. Más vizsgálatokat, például chlamydiaszűrést is végeztethet a szakorvos, ha a tünetek alapján fennáll a megbetegedés gyanúja.
A szükséges és kiemelten fontos vizsgálatok közé tartozik a hüvelykenet és a vizelet mikroszkópos és mikrobiológiai vizsgálata, lehetőleg a várandósság folyamán három alkalommal. Ezek segítségével időben felismerhető és kezelhető a fertőzés, amely egyébként koraszülést okozhatna. A vérvételek során nyert mintából manapság már igen sokféle vizsgálatot elvégeznek: sor kerül vércsoport-meghatározásra, vas-anyagcsere-vizsgálatokra, szükség szerint hormonszintmérésre és egy sor szűrővizsgálatra is. Ezek javasolt időpontját táblázatunkban foglaltuk össze.
A kismama választhat, hogy szakorvosi rendelőben vagy magánrendelésen keresi-e fel orvosát. Az Egészségbiztosítási Pénztár azonban csak a vele szerződésben álló orvosoknak, illetve intézményeknek (szakrendelőnek, kórháznak) fizeti ki a vizsgálatok költségeit. Nem árt már az első találkozáskor tisztázni, hogy választott orvosunkra milyen feltételek vonatkoznak.
A rendelésen már az első harmadban szóba kerülnek a családban előforduló genetikai betegségek, az orvos pedig a kismama életkora vagy az előzmények (fejlődési rendellenességgel született magzat) alapján úgynevezett diagnosztikus vizsgálatokra is javaslatot tehet: magzati szövetmintavétel alapján állapítják meg a baba kromoszómaállományának épségét.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
