Tímea szülése több ponton olyan volt, amit már akkor sem értett teljesen, de azóta, hogy jobban beleásta magát a témába, még kevésbé ért. Miért kellett bent feküdnie nyolc hetet várandóssága alatt a kórházban? Miért kellett mindenáron császározni? Miért nem lehetett megvárni, hogy saját tempójukban „induljanak meg” az ikrek? Miért kellett külön lenniük?
A huszonhat óra, amit szülés után külön töltöttek, Tímea szerint nyomot hagyott a kapcsolatukon, pedig lányai lassan hatévesek. „Fáj, hogy nem lehettünk együtt” – mondja a fiatal nő, akit gyakran vigasztalnak azzal: a fontos az, hogy mindenki egészséges. „Az egészség nagyon relatív – nem tudom törölni belőlük ezeket az emlékeket” – magyarázza.
Végül készített egy kérdőívet, amit minden anya kitölthet szülése után – bár sokan felróják neki, hogy nem szakember, „csak egy anya”. „Igen, én csak egy anya vagyok. De ha minden anya csak annyit tudna, mint én, akkor nem engednénk megtörténni azt, ami napról napra megtörténik ma az édesanyákkal a szülészeteken” – mondja Tímea.
A beszélgetés vele a Hoztam e világra projekt keretei közt készült. Ez egy részvételen alapuló művészeti program, célja a szülészeti rendszerünk, a társadalom-szabta anyaminták és az anyaság körüli tabuk vizsgálata. A projektbe bárki jelentkezhet, aki az elmúlt évek során szerzett élményeket a szülészeti rendszerünk bármely területén. A projektbe résztvevők együttműködésükkel hozzájárulnak egy művészeti kutatómunka létrejöttéhez.
Kapcsolódó cikkek
