Az abortuszról
Az orvosi szóhasználatban az abortusz a terhesség korai megszakadását jelenti, melyből nem születik gyermek, vagyis a vetélést is magában foglalja. Ezzel szemben a hétköznapi nyelvben az abortusz jelentése kizárólag a művi terhesség-megszakításra vonatkozik.
Bár orvosi szemmel nézve nem helyes, a következőkben az abortuszt kizárólag a hétköznapi értelmében használjuk, vagyis a művi terhesség-megszakításra utal majd. Az abortusz kérdéskörének fontos orvosi, jogi, etikai vonatkozásai vannak, ám ez az írás kizárólag az abortusz pszichológiai aspektusaival foglalkozik, azt a kérdést járva körül, hogy mi vár egy nőre túl az abortuszon.
Mi történik az abortusz után?
A terhesség orvosi segítséggel történő megszakíttatása minden esetben biológia és pszichológiai trauma. Mivel műtéti beavatkozást igényel, és egy fejlődő emberi lény életének vet véget, mindkét fajta hatás érthető.
A szülők, vagy az esetlegesen egyedül maradt édesanya döntését az esetek túlnyomó többségében a kényszer szüli, vagyis általában egy nehezen megoldható, vagy másképp talán meg sem oldható problémára válasz az abortusz. Ilyenek lehetnek többek közt az egzisztenciális eredetű gondok, párkapcsolati nehézségek vagy bizonyos magzati korban is kimutatható betegségek felbukkanása.
Természetesen ahhoz, hogy a magzat elvetetése felmerüljön, az anyának már előzetes tudással kell rendelkeznie terhességéről, ami egyben azt is jelenti, hogy gyermekéről valamilyen kép él a fejében. Ez a képzeleti kép azért különösen fontos, mert ez az alapja a terhesség korai szakaszában az anya gyermeke iránti kötődésének. Mindez változatos erősségű és jellegű lehet, de természetéből fakadóan ritkán nélkülözi az érzelmi töltést, ami egyben azt is jelenti, hogy a kapcsolat megszakadása, vagyis az abortusz után többnyire hasonló gyász zajlik le (gyakran nem tudatosan), mint más veszteségek után.
Az, hogy gyászt él át a művi terhesség-megszakításon átesett nő, sokszor csak olyan közvetett jelek mutatják, mint a fokozott érzelmi labilitás, ok nélküli sírás, ingerlékenység, koncentrációs zavarok. Ha nem történik meg az érzelmi változások tudatosítása, az ez által kiváltott viselkedésváltozás is csak nehezen küzdhető le. Érthetővé válik azonban a megváltozott magatartás, ha visszakanyarodunk egy kis időre az anya és magzata közt létrejött kötődés magyarázatához.
Az abortusz, bár megszünteti a terhességet, de a leendő csecsemővel kapcsolatos elképzeléseket nem képes megszakítani, ezért azok újra és újra felmerülnek. Mivel a természetes gyász folyamata is tartalmaz önvádat és bűntudatot, ez itt is megjelenik, de érthető módon fokozott mértékben, hiszen a terhesség megszakítása tudatos döntés eredménye.
Amennyiben ez nem csak saját elhatározás vagy még inkább, ha a környezet kényszeríti rá a kismamát a műtétre, akkor a harag ezt követően szinte törvényszerűen kifelé fordul, azon személyek ellen, akik befolyásolták ezt a döntést. Emiatt jelenhetnek meg, a már fentebb is említett indulati kitörések és nagyfokú impulzivitás, aminek kezelésé nehéz.
Amennyiben valaki személyesen, vagy rokoni, ismerősi érintettség okán a fentiekben leírtakhoz hasonló tüneteket tapasztal egy már megtörtént abortusz után, érdemes elgondolkodni azon, hogy mindez egy éppen zajló gyász eredménye, ami miatt külső segítségre is szükség lehet.
Van segítség
A segítő szakmákban dolgozó szakemberek előtt az abortusz pszichikus következményei szerencsére ismeretesek. Bár a probléma zártsága miatt sokszor tűnhet úgy a laikusok számára, hogy ilyen helyzetben nem nyújtható segítő kéz, ez valójában nincs így.
Emiatt fontos, hogy ha lehetőség van rá, akkor érdemes a professzionális szakemberek (pszichológusok, pszichiáterek) által nyújtott lehetőséggel élni, így az abortusszal kapcsolatos feldolgozatlan érzések búvópatakként nem törnek majd elő újra és újra, és lehetővé válik a történtekkel való megbékélés.
További cikkek a témában:
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
