Viharos szülés – igaz történet egy édesapa szemszögéből
Bár már lassan két éve történt, mégis élénken él bennem, hogyan is kezdődött az az este, amikor megszületett Balázs, a második kisfiúnk. Nagy meglepetésünkre, jóval a tervezett idő előtt a picur úgy gondolta, hogy ő márpedig most elindul és kibújik.
Csütörtök hajnali 3:00
A feleségem ébresztett, hogy neki fájásai vannak, én körülbelül 1,5 órája feküdtem le, úgyhogy nagy kómásan annyit bírtam mondani, hogy feküdjön vissza és majd elmúlik. Kaptam tőle egyből, hogy “te hülye ez nem vicc, több mint fél órája fenn volt már és cseppet se, egyáltalán nem múlnak”.
Körülbelül itt esett le mindkettőnknek, hogy ez most akkor tényleg nem tréfa és valószínűleg nem jósló fájásokról van szó.
3:15
Méregetünk. 4 perc, 5 perc, 9 perc, 7 perc – nem túl szabályos, de azért mégis most mi legyen?
Kis kitérő: hivatalosan október elejére voltunk kalkulálva, fogantatás alapján 36. hétben, ultrahang adatok alapján a 34. hétben jártunk. Ez még éppen a koraszülött időszak vége, tehát volt min aggódni.
Bekapcsoltam a gépet és megkerestem a kórház adatait, valahol megvolt a számuk, de egyikőnk se tudta, hogy merre.
3:30
A portás bácsi második kapcsolása után sikerült egy nővérkével beszélni, aki azonnal berendelt minket, hogy majd ott megnézik és megmondják mi a helyzet, sőt lehet, hogy meg tudják beszélni a kicsivel, “ugyan maradjon még pár hetet!”. Gyorsan összepakoltunk, hívtuk a nagyszülőket, hogy hát úgy néz: ki fel kellene jönni. A nagymama és a párom nővére szintén készülődött, és célba vette Pestet.
4:02
A taxi megérkezett, feleségem bepattant egyedül, és indult a kórházba. Én itthon maradtam a nagyobbik fiammal.
Vicces, mert jövőhéten mentünk volna megnézni a szülészetet, ezért amikor beért, akkor kevergett kicsit, mire megtalálta az éjszakás kismamás csapatot.
4:20
Kapom a híreket: az ultrahang vizsgálat alapján rendben találtak a babát, megszülethet a kórházban (a vizsgálattal az is kiderült, hogy nincs visszaút, itt ma gyerek lesz, hozzáértőknek: 4 cm nyitott méhszáj), de ha valamit nem találtak volna rendben, akkor át kellett volna menni egy másik kórházba, ahol fel vannak készülve (és vannak megfelelő eszközeik) a koraszülött kisbabák fogadására.
4:40
Semmi, én itthon várom a nagymamit, hogy átvegye Béni felügyeletét, bent a kórházban pedig a feleségem kapott egy szülőszobát.
5:03
Felébredt Béni, várok picit, hátha elalszik, de nem, anyát keresi. Bementem, hátha meg tudom győzni, hogy még korom sötét van kinn, dőljünk vissza és aludjunk. Erre berágott, jött le az ágyról és anyát kereste.
Láttam, hogy ebből már nem lesz visszafekvés, jött felvilágosítás: gyere nézd meg anya nincs az ágyában (hol van?), be kellett mennie a kórházba (miért?), hát kisfiam úgy néz ki, hogy ma megszületik a kistesód, jön a nagyi és itt lesz veled, apa megy be anyához.
A gyerek hallgat, kis hatásszünet, majd rábólint és azt mondja JÓ! (Én komolyan hiszem, hogy megértette amit mondtam!) Majd szünet nélkül folytatta, hogy: Játsszunk! 🙂 (Értette, de nem érdekelte olyan szinten, mint az engem, akinek már folytak a könnyei.)
Elkezdtünk legózni, innen is üzenem az alattunk lakó néninek, hogy bocsánat a zörgésért.
6:00
Megérkezett a nagyi, apa mehet ahová akar, gyerek egyből a nagynénjét és a mamát kezdte nyúzni. Én összepakoltam, elköszöntem és leléptem. Anya már nagyon várt.
6:30
Beértem, szobánk megvan, dumálunk. Még mindig körülbelül 5 perces fájások vannak, ha így haladunk lehet, hogy nem csütörtökön születik meg. A fájások picit erősödtek, de semmi komoly.
8:00
Még mindig 5 percek, most már kérdezősködünk. Méhszáj ~6cm, körülbelül a 13-at kellene elérni.
Körülbelül 9:00
Burokrepesztés, eléggé fájdalmas lehetett, Ági könnyes, kivörösödött szemekkel jött vissza.
9:20
Felgyorsultak az események, nem is kicsit, exponenciálisan emelkedő fájások (a reakciókból kb. ezt szűrtem le) anyának sehogy se jó, ülve, fekve, labdán, állva, sehogy fáj, fáj, FÁJ, FÁÁÁÁÁJ. Én meg csak állok tehetetlenül. Nem tudsz mit csinálni, állsz, beszélsz, biztatsz, készen állsz, ha ájulás van, akkor elkapd. Az esetlegesen durva, bántó, nem megszokott stílusban jövő reagálásokat szépen meghallgatod és a másik füleden kiengeded.
9:40
Kaptunk szurit, a doki azt kérte, ha lehet kevés gyógyszer legyen, de ilyenkor a fájdalomküszöb (meg még annak a sokszorosa) lehet próbára téve. Béninél, az elsőszülött fiamnál ezt a részt magzatvíz elfolyás után, epidurális érzéstelenítéssel “végig nevetgéltük”.
Úgy érzékelem, hogy az injekció nem hat, vagy olyan dolgok zajlanak ott belül, amit így kívülről még csak meg saccolni se tudok, hogy milyen érzés lehet. A látottak alapján elég embert próbáló! Sőt a több szobával arrébb lévő anyukák átszűrődő hangjai alapján ott se fenékig tejfel az élet.
Körülbelül 10:00
Méhszáj 8 cm körül. A szülésznő szerint 12-re meglesz a kicsi. Készülődnek mindenféle tálkák, géz, törülköző… Minden ami kellhet, már bent van, jön a doki, csekkol, majd szól, hogy nemsokára “indul a mandula”. Anya nagyon kész van már.
Körülbelül 10:30
Mindenki jelen szülésznő, gyerekorvos, asszisztens, szülészorvos. Emlékeim szerint 4 vagy 5 kitolási “hullám” volt. Közte olyan szinten “pihi” van, hogy az anyuka mintha nem is épp a szülés kellős közepén lenne! De amikor jön a nyomás, azt – ha nem látod – nem hiszed el! Amit a filmekben látsz az semmi, túró!
Nagy levegő szájon át, benntart, nyom, nyom, nyom – levegőt nem engedi ki, nyom, nyom még, nyom az anyuka, még egy kicsit, gyerünk most jó, erősen, tovább, tovább, még egy picit – ezt én ott a fejét tartva alig bírom egy levegővétellel, ők, a hősnők meg kinyomják a gyerkőcöt!
A 2 vagy 3 ilyen hullámnál megjelent a gyerek feje, ez megint olyan, ha nem vagy ott, nem hiszed el! Örülsz, félsz, aggódsz, büszke vagy a párodra, magadra, hogy ott állsz és még nem ájultál el. Az adrenalin szétvág.
Anya pihen, doki nyugtat, elmagyarázza még egyszer: a levegőt ne engedje ki, nyomjon, nyomjon – elmagyarázni egyszerű. Még két ilyen kör és készen vagyunk!
10:45
Simon Balázs megérkezett. Lehetsz akármilyen kemény csávó, ha itt jelen vagy és látod a gyermeked, sírni fogsz! Megkönnyebbülsz, a párodról mintha leparkolna az IFA ami eddig terhelte, örömkönnyek és büszkeség: igen, ezt az én fiam és feleségem megcsinálták, és most itt hevernek előttem.
Nagyon, nagyon büszke vagyok rájuk és hihetetlen boldog, amit így kívülről érzékel az ember, az fel nem fogható!
Mekkora meló lehet ez a szülés!?
10:50
9 pont a 10 pontos Apgar-tesztre, csak a bőrszín miatt járt a pontlevonás. A dokik szerint nem is olyan kicsi ez a gyerek, azt kérdi a doki mit ígértünk: fiút? Az lett! Anyán pihen a kicsi, közben elvágják a köldökzsinórt, “megszületik” a méhlepény, teszik a dolgukat, én meg nézem a tökös gyereket és az anyukáját.
11:00
Fürdetés, haj tisztogatás, fésülés, mérleg (2590g), hossz (51cm) és egyéb részletek, majd pelenkázás, ruci, és mehet vissza a szülőkhöz ismerkedni. Egy bő órát, másfelet barátkozunk, szétküldünk vagy 100 sms-t, csodálkozunk, húúú, de pici.
Körülbelül 13:50
A picit elvitték, le az osztályra, mivel koraszülött. De mindent rendben találtak, nem került inkubátorba, viszont 3 óránként ellenőrzik a vércukorszintjét. Ettől is teszik függővé a hazamenetelünket, ha a baba szépen fejlődik, jól alakulnak az értékei, akkor vasárnap vagy hétfőn távozhatunk.
15:30
Visszakaptuk az egy csepp Balázst, meg kell próbálni szopiztatni, állítólag ez az előtej, cukorban gazdag jó kis anyag nekik. A haján még van egy kis máz, emiatt középen feláll a haja, mint egy punknak. Az orra lapos és nagy, mint aki már legalább 10 éve bokszol, imádjuk! A füle gyűrt, mint a bátyjáé, az álla az anyukájáé, meg kell zabálni!
A haját azóta másként fésüli, és a “nem” szót is hamar megtanulta, a testvérével pedig igazi kiképzést tartanak nekünk, szülőknek.
Kapcsolódó cikkeink:
- Kikapcsolná a rádiót? Gyerekem születik!
- Bejöjjön Apa is a szülésre?
- A bába 12 tippje a könnyű szülésért
- Apa és a szülés. Nem lesz ez sok neki?
Kapcsolódó cikkek
