Természetesen a mérföldkövek, például a mászás, a járás, a beszéd kezdete, azért is olyan fontosak, mert segíthetnek meghatározni, hogy megfelelően fejlődik-e a kicsi. De vannak olyan pillanatok, melyek legalább olyan fontosak és különlegesek, túlcsorduló szeretettel töltik meg a szülők szívét, és évek múlva is boldogan emlékszünk vissza ezekre. Alesandra Dubin ezek közül gyűjtött össze néhányat.
Az első mondat
19 hónapos ikreim nagyjából ugyanakkor fűzték össze a megtanult szavakat igazi mondattá: “boldog napot”. Valószínűleg azért ez az optimista mondat volt az első nekik, mert sokat hallották azokban a napokban, hogy boldog születésnapot kívánnak az apukájuknak.
A testvéri szeretet első jele
Mindig tudtam, legalábbis reménykedtem abban, hogy az ikreim közötti kapcsolat igazán különleges lesz. Lehet, hogy még nem tartanak ott, hogy egymás kezét fogva sétáljanak, vagy megöleljék egymást, de soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor először hallottam meg őket a saját kis babanyelvükön beszélgetni.
Az első tánc
Lehet, hogy még nem is lehet igazán táncnak nevezni a ritmusos ringatózást, amit a fiam egy népszerű dalra bemutatott az etetőszékben, de én teljesen elolvadtam tőle.
Az első éttermi ebéd
Teljesen más hangulata van annak, ha tényleg rendelsz valami finomságot a gyerekednek az étteremben (például a gyerekmenüről), mint ha csak előkapsz valamit a pelenkázótáskából. Szerencsére, az ikrek még elég keveset esznek, így olcsón megússzuk az éttermi étkezéseket, de mindenképpen jó móka, hogy együtt ehetünk.
Az első séta babakocsi nélkül
Imádtam a hosszú sétákat a babakocsival – írja Alesandra -, de tudtam jól, hogy előbb-utóbb eljön a pillanat, hogy ők már nem akarnak a babakocsiban ülni, hanem valóban sétálni akarnak. Nemrég meghívtak minket egy szomszédunk házába vacsorázni. Éppen olyan távolságra volt, hogy kényelmesen el tudtunk sétálni. Abban a pillanatban azt éreztem, hogy vége a babakorszaknak.
A személyiség első jelei
Nagyon érdekes látni, ahogy kibontakozik, hogy milyen is a gyerekeim személyisége: milyen apró jelek utalnak arra, hogy a lányom inkább rám hasonlít (vagyis imádja a kalandokat), a fiam pedig a férjemre (vagyis szívesebben kuckózik be otthon).
Az első (apró) sérülés
Ezt persze igazán nem lehet tündérinek nevezni, de az biztos, hogy fontos mérföldkő, amikor először megsérül a gyerekünk. Az ikreim már elég idősek és mozgékonyak ahhoz, hogy elkezdjék felfedezni a világot, és ezzel bizony az is együtt jár, hogy bajba kerülnek: lehorzsolják a térdüket, beütik a fejüket. Anyaként egyáltalán nem jó érzés ezt látni, de megnyugtató, hogy egy puszitól máris jobban lesznek.
Az első igazi hiszti
Szintén nem nevezhető cuki pillanatnak, de a fejlődés fontos része, amikor először hisztizik valamiért a gyerekünk. Ez is arra emlékeztet, hogy már nem kicsi babáról van szó!
Az első alkotás
Rendkívül büszkévé tesz, hogy azt látom, már nem csak körbelökdösik a játékokat, zsírkrétákat, hanem valóban megpróbálnak valamit alkotni – olvasható Alesandra cikkében. Különleges pillanat volt, amikor először “rajzoltak” valamit, vagy amikor először építettek tornyot a kockákból.
Az első puszi
Lehet, hogy még csak arról van szó, hogy az arcomhoz nyomják a szájukat, de egyre közelebb vagyunk ahhoz, hogy a gyerekeim igazi puszikat adjanak! Az egyik legédesebb dolog volt először látni, ahogy puszit dobnak – vagy legalábbis valami ahhoz hasonlót tesznek.
Forrás: parents.com
Ez is érdekelhet:
- Mérföldkövek a baba első évében
- Így lesz a babából kisgyerek
- Babafejlődési mánia – mikor kell aggódni?
Kapcsolódó cikkek
