Amikor készülünk a szülőségre, rengeteg dolog jut eszünkbe, amit mi szeretnénk egészen másképp csinálni, mint a szüleink. Aztán jön a realitás, meg a reflexből jövő válaszok és reakciók – és bizony azt vesszük észre sokszor, hogy ugyanúgy viselkedünk, mint annak idején a szüleink viselkedtek velünk. Ez sok esetben nem baj, máskor viszont fontos, hogy megtanuljunk tudatosnak lenni, és tudatosan másképp reagálni, hogy közelebb kerüljünk ahhoz a szülőképhez, amilyenek szeretnénk lenni. Egyáltalán nem tökéletesnek kell lenni, nem kell mindig minden helyzetben tökéletesen reagálni – sokkal jobb cél, ha azt mondjuk, törekszünk arra, hogy szeretetteli, támogató, következetes szülők szeretnénk lenni, és mindent megteszünk azért, hogy ez egyre jobban sikerüljön.
Legyél tudatos
De ha már a szülői mintáknál tartunk: van néhány olyan dolog, amit ma már egészen másképp tanítunk vagy adunk át a gyerekeknek, mint az a mi gyerekkorunkban megszokott volt. A Mamapsychologists szakértőinek gyűjtéséből olyan dolgokat válogattunk, amelyekben igenis jó, ha tudatosan szakítani igyekszünk azzal, amit mi gyerekként láttunk. Ahogy ők fogalmazták meg: ezeket a dolgokat a millenial szülőknek nem tanították, de ők egészen biztosan megtanítják majd a gyerekeinek. (A millenial szülőknek az 1980 és 1995 között született Y generációsokat hívjuk.) Te mit gondolsz róluk? Melyikkel értesz egyet leginkább?
1. Nem kell mindent megenni, ami a tányéron van
Hallottad gyerekként az „Addig nem állsz fel az asztaltól, amíg mindent meg nem ettél” felszólítást? Vagy ha nem is pontosan így, de azért régen sokkal inkább jellemző volt a szigor azzal kapcsolatban, hogy amit kaptunk, vagy amit kiszedtünk magunknak, azt meg is kell enni. Ahogy az óvodában, iskolában is sokkal szigorúbban vették, mennyit esznek a gyerekek.
Ahogy ma tanítjuk: A szakértők véleménye szerint nagyon fontos, hogy megtanítsuk a gyerekeknek felismerni a testük jelzéseit, és hallgatni rájuk. És a legtöbb szülő ma már arra biztatja a gyerekét, hogy annyit egyen, amennyi jól esik, addig egyen, amíg jól nem lakik. Persze nem kevés következetességet igényel, hogy a minket körülvevő rengeteg nasi és édesség helyett az egészséges ételeket egyék a gyerekek, de megéri erre odafigyelni. Nagyon sokat tehetünk a gyerekek jelenlegi és későbbi egészségéért azzal, ha megtanítjuk nekik, mitől egészséges egy étel, ésazt, hogy csak jóllakásig és ne pukkadásig együnk.
2. A mentális egészség legalább olyan fontos, mint a fizikai
Pszichológus? Meditáció? Kineziológia? Családállítás? A te szüleid jó eséllyel keveset hallottak ezekről, amikor te kicsi voltál. Jóval kevésbé volt benne a köztudatban az, hogy a lélek egészségével, a lelki jólléttel is foglalkozni kell, sőt, huszonévvel ezelőtt kicsit kínos is volt még ezzel foglalkozni. Milyen jó, hogy ez mára nagyot változott, ugye?
Ma már sokkal többet tudunk arról, mennyire fontos a stresszkezelés, a lelki terhek megosztása – és sokkal több lehetőségünk van segítséget kérni. Jóval több és könnyebben elérhető szakember dolgozik ebben a szférában, és rengeteg önfejlesztő könyv, kurzus, élő és online tanfolyam érhető el. Szóval könnyebb dolgunk van, ha azt az útravalót szeretnénk adni a gyerekünknek, hogy nem csak a testét, hanem a lelkét is ápolni kell, és hogy sosem szégyen segítséget kérni.
3. Nem baj, ha nem szeret mindenki
Régebben sem szeretett mindenki mindenkit, de nem igazán volt elfogadott, hogy ne arra törekedjünk, hogy mindenki elfogadjon és kedveljen. Az számított jó gyereknek, aki mindig kedves, szófogadó, és „mindenki szereti”. Vagyis a legtöbb gyerek azt tanulta, hogy simulékonynak kell lenni, és nagyon fontso, hogy mások szeressenek, kedveljenek.
Ezzel szemben ma már jóval kevésbé erőltetjük ezt. Egyre inkább elfogadjuk, hogy nem kell, hogy mindenki kedveljen, és nem is fog mindig mindenki kedvelni. Sokkal könnyebb lesz a gyereked dolga, ha azt tanulja meg, hogy nem baj, ha nem akar mindenki a barátja lenni, és hogy bizony lehet, hogy valaki őt épp nem annyira kedveli, de ez nem probléma. És neki sem kell mindenkit kedvelnie. Teljesen rendben van, ha valamelyik gyerekkel nem akar barátkozni – ettől függetlenül kedvesen és tisztelettel kell viselkedni, de nem kell, hogy mindenki kedvence legyen.
4. Szabad sírni. Mások előtt is. Ez nem a gyengeség jele
„Ne sírj már, katonadolog!” „A nagyfiúk/nagylányok nem sírnak!” – Hát, az az igazság, hogy nem csak sok nagyfiú és nagylány szeretne néha sírni, de rengeteg felnőtt is. Te is azt tanultad gyerekkorodban, hogy az érzelmeket és a gyengeséget jobb nem kimutatni, hogy a sírás nem elfogadható? És hogy állsz most az érzelmeid kimutatásával? Talán nem nehéz belátni, hogy ha azt tanuljuk, hogy az érzelmeket kimutatni szégyen vagy nem illik, akkor nem csak a nehéz, negatív érzelmek kommunikálásával lehet később gondunk. És ha az érzelmeinket nem mutatjuk, elfojtjuk, az sok későbbi probléma forrása lehet.
Egyre több könyv, előadás, kurzus szól ma már arról, mennyire fontos felismerni, megélni és kezelni az érzelmeket. És nagyon jó, ha ezt már egészen kicsi korban elkezdjük tanítani a gyerekeknek. Kimondottan nekik szóló könyveket és rajzfilmeket is találsz ebben a témában – talán nálatok is nagy kedvenc például az Agymanók. Annyival könnyebb úgy élni, hogy nem kell rejtegetni az érzelmeket, hogy bátran lehet beszélni róluk, add meg te is ezt az útravalót a gyerekednek.
5. Mindenki megérdemli, hogy kedvességgel és tisztelettel kezeljék
Már a mi gyerekkorunkban sem volt elfogadható, hogy egy pedagógus megüssön egy gyereket, de azért egy-egy otthon kapott nyakleves vagy fenékre ütés nem volt szokatlan. Egyszerűen benne volt a nevelési repertoárban.
Ma már ez elfogadhatatlan. Sehol sem elfogadható a gyerekekkel szemben a fizikai erőszak – és a pszichés erőszak sem. Sem otthon, sem bármilyen intézményben. Sajnos még mindig vannak gyerekek, akik bántalmazásnak vannak kitéve, de ma már sokkal szigorúbb az ezek ellen való fellépés. És nem csak a fizikai erőszakkal szemben vagyunk kevésbé toleránsak. Egyre több szülő igyekszik megtanítani a gyerekének, hogy ha valaki bántóan, lekezelően, megszégyenítve beszél vele, az nem az ő hibája, nem az ő felelőssége, és egyáltalán nincs rendben. Nekünk, felnőtteknek sem mindig könnyű kiállni magunkért, egy gyereknek ez általában jóval nehezebb. De ha azt tanulja egy kisgyerek, hogy nincs rendben, ha vele lekezelőek, később könnyebb lehet jeleznie, hogy elvárja ezt a tiszteletet.
Főszerepben az érzelmek
Ugye, mennyivel több szó esik az érzelmekről manapság? És ugye, milyen jó, hogy egyre inkább elismerjük az érzelmi intelligencia fontosságát? A legtöbb szülő célja, hogy boldog, testileg-lelkileg egészséges gyereket neveljen – és úgy tűnik, az érzelmekről való kommunikáció, tanítás kikerülhetetlen ebből a szempontból. Érdekes és inspiráló lehet az Inspiring Girls listája arról, szakértőjük szerint mely érzelmi képességeket kell(ene) megtanulniuk a gyerekeknek, mire felnőnek.
- Beazonosítani az érzelmeiket
- Beazonosítani mások érzelmeit
- Célok kitűzése és az azokért való munka – akkor is, ha épp gondterhelt vagy szorong
- A furcsaság, másság tolerálása
- Az intim (bizalmas) kommunikációra való képesség anélkül, hogy lefagyna vagy elmenekülne a helyzetből
- Tolerálni, ha mások nyomást helyeznek rá, és nem összeomlani
- Saját magát megnyugtatni, amikor nehéz érzései vannak
- Másokat megnyugtatni, amikor nehézségeik vannak
- A pozitív érzéseket is kontrollálni
- Késleltetni a jutalmazást
Forrás: instagram.com/mamapsychologists, inspiringgirls.info