Hány pelenkára lesz szükségünk az első hónapokban?
Ezt persze nem lehet előre megjósolni, de a tapasztalatok nagyjából azt mutatják, hogy naponta akár 10-12 alkalommal is pelust kell majd cserélni az újszülöttnél. Természetesen, minden baba más, van, aki kevesebbszer pisil és kakil, de akkor nagyobb mennyiséget “termel”. Egy idő után beáll egy viszonylag jól kiszámítható rendszer.
Mekkora méretet válasszak?
A mosható pelenkák vagy egyméretesek (vagyis, állítható méretezésűek, és egy-két hónapos kortól egészen a szobatisztaságig végigkísérhetik a babát), vagy S-XL méretezésűek, és egy-egy méret rövidebb ideig, átlagosan 6-9 hónapig jók a babára. Újszülötteknél célszerűbb a legkisebb mérettel kezdeni, majd áttérni az one-size pelusra. Eldobható pelenkánál a méretek általában súly szerint vannak megadva, a legkisebb az egy-két kilós koraszülöttekre jó, míg a legnagyobb a már-már szobatiszta “nagyokra”. Fontos tudni, hogy a különböző gyártók pelenkaméretezése egy kicsit eltérő lehet! Mindenképpen figyeljünk arra, hogy a pelenka megfelelően illeszkedjen a kicsi combjához, de ne legyen túl szoros. Ha gyakoriak a balesetek, sokszor ázik át a pelenka, akkor érdemes egyel nagyobb vagy kisebb pelenkaméretet is megpróbálni.
Mit tegyek, ha “ereszt” a pelus?
A szivárgó, átázó pelenkával szinte minden szülő találkozik egyszer-egyszer. Ennek a problémának számos oka lehet, a nem megfelelő méretezéstől a gyártási hibás pelenkákig. Mindig a kicsi súlyának megfelelő méretet válasszunk, ha mégis szivárgást tapasztalunk, inkább váltsunk méretet. Az is lehet, hogy bár jó a méret, túl lazán tettük a kisbabára. A kisfiúknál előfordulhat, hogy a péniszük nem megfelelő helyzetben van a pelenkán belül és ez okozza a szivárgást: ügyeljünk arra, hogy “lefelé” nézzen!
Meg lehet előzni a kiütéseket?
A pelenkakiütés nagyon kellemetlen lehet a babának, a tünetei sajnos nagyon jól láthatóak a pelenkával fedett területeken. Okozhatja allergiás reakció, fertőzés, a túl ritka pelenkacsere, vagy akár az is, ha a kisbaba széklete megváltozik a hozzátáplálás kezdetén. Néhány egyszerű lépés, mellyel meg lehet előzni a kiütéseket:
- a lehető leggyorsabban cseréljük ki a piszkos pelenkát
- hagyjuk egy kicsit szabadon “szellőzni” a popsit a pelenkázáskor
- ne használjunk illatosított popsitörlőt vagy szappant, tusfürdőt a baba popsijának tisztításához
- ügyeljünk arra is, hogy a popsitörlőben ne legyen alkohol
- az illatos mosószerek, öblítők és egyéb vegyi anyagok is okozhatnak allergiás reakciót, ne használjuk ezeket se a baba ruháihoz, se pedig a mosható pelenkákhoz
- kerüljük azokat az ételeket, amelyektől kiütései lesznek a babának
Hogyan kezelhetjük a pelenkakiütést?
A cinket tartalmazó krémek segítik a gyógyulást, enyhítik a gyulladást és meg is nyugtatják a bőrt. Ha a pelenkakiütést bakteriális vagy gombás fertőzés okozza, mindenképpen gyógyszeres kezelésre lesz szükség – ebben a gyermekorvos tud tanácsot adni!
Mit tegyek, ha a kicsi utálja a pelenkázást?
Ahogy nő a baba, úgy lesz egyre aktívabb, és előfordulhat, hogy megpróbál küzdeni a pelenkázás ellen: eltekereg, elmászik, rugdos, vagy más módon fejezi ki a tiltakozását. Szerencsére, a legtöbb kisbaba egyszerűen kinövi ezt, tehát a szülőnek csak várnia kell… De addig is, megkönnyíthetjük a saját dolgunkat azzal, ha például eltereljük a figyelmét egy játékkal, énekléssel vagy egy érdekes új tárggyal. Fontos az is, hogyan reagálunk: ha nekiállunk “vitatkozni” vele vagy éppen nevetünk, éppen azt érjük el, amit a kicsi szeretne, vagyis a figyelmünkkel jutalmazzuk a cselekedeteit. Egyszerűen maradjunk közömbösek, végezzük el a pelenkázást és kész.
Mit csináljak, ha fogdossa magát a kisgyerek?
Teljesen természetes, ha a pelenkázás idején a gyerek keze a saját intim testtájaira téved! A számára minden új, minden felfedezésre vár, és a saját teste sem kivétel. Különösen vonzó lehet ez a terület azért, mert általában “fedve van”, nem találkozik vele olyan gyakran, mint mondjuk a kezével, lábával. Persze, a felfedezés kevésbé praktikus, ha a pelenka tele van kakival, vagy ha próbálunk sietni… A legfontosabb, hogy soha nem büntessük meg ezért a tevékenységért, ne üssünk a kezére és ne is “szidjuk” meg. Ez nem fogja megállítani a további felfedezésben, de szégyenérzet társulhat mellé egy olyan dologgal kapcsolatban, ami valójában teljesen normális.(Cikk forrása: webmd.com)Ezt is érdemes elolvasni: