A poszthoz érkezett kommentek is felvetettek egy érdekes témát, méghozzá azt, hogy a szülőknek nincs ez ügyben választása, otthon kell lenni a gyerekkel – akármennyire is fárasztó vagy stresszes -, és szórakoztatni kell őt.
A bejegyzésben a következőt írja:
Ez a nyár második napja háztartásbeli apaként, és már most kikészültem a gyerekeimtől. Valójában ez már 1,5 nap után megtörtént.
Így voltam ezzel 6 évvel ezelőtt, amikor először kerültem ilyen helyzetbe, így voltam ezzel 1 hónappal ezelőtt is, amikor már fenyegetően közel volt az ideje, és így voltam ezzel tegnap is, amikor a 8 éves gyerekemmel kellett kiabálnom, és beküldenem a szobájába, mert nem hagyta abba a hisztizést valami miatt, amit éppen csinálni akart.
Nem akartam háztartásbeli szülő lenni. Nem akartam azzal foglalkozni egész nyáron, hogy azon gondolkodjak, mivel töltsem ki az unatkozó gyerekeim napjait. Nem akarok tervezni, dolgokat csomagolni, különböző helyekre vinni őket, ahova én egyébként nem akarok menni.
Nincs ehhez erőm, türelmem és kedvem sem.
De nincs más választásom.
Dad and Buried (@dadandburied) által megosztott bejegyzés, Júl 11., 2019, időpont: 10:50 (PDT időzóna szerint)
De a körülmények ezt hozták, itt a nyár, és valakinek otthon kell lennie egész nap a gyerekekkel. Anya éveken keresztül csinálta ezt, de Anya most dolgozik, én viszont nem, ezért most ismét rajtam a sor. Felesleges tehát vonakodnom (vagy alkalmatlannak érezni magam), nincs más választásom.
A gyerekeknek nem kell tudniuk, mennyire stresszes vagyok, nem érdemelnek egy frusztrált, morgós apát, aki már azelőtt ideges, hogy a nap elkezdődne, és legfőképpen nem érdemelnek unalmas nyarat.
A nyár szent és sérthetetlen, ez régen Anya dolga volt, most az én feladatom.
Lehet, hogy nem tudjuk elküldeni őket táborokba, vagy csodás kirándulásokra, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudnának mit csinálni. És rajtam múlik, hogy mit csinálunk. Sőt, mi több, rajtam múlik, hogy úgy tegyünk mindenfélét, hogy közben mosolygunk, és jól érezzük magunkat. De legalább úgy, hogy közben ne kiabáljak velük folyamatosan.
Hát, eddig ez nem ment túl fényesen. De itt a lehetőség, hogy jobb legyek!
Azt hiszem, ez a szülőség egyik legnagyobb kihívása. Nem engedni, hogy a felnőttkori stresszünk elrontsa a csemetéink gyerekkorát. Mindannyiunknak vannak problémái, amelyek miatt időnként nem úgy viselkedünk, ahogy szeretnénk, ráadásul észre sem vesszük. De a jó hír az, hogy ezt legalább felismertem! Ami pedig még fontosabb, igyekszem odafigyelni, hogy megkíméljem ettől a gyerekeimet. Amíg pedig nem tudok ezen ténylegesen változtatni, addig úgy csinálok, mintha nem lennék stresszes.
(VIA)
Kapcsolódó írásaink:
- 6 dolog, amit engedj el, hogy boldogabb szülő lehess
- 7 jel, hogy túl sok a stressz körülötted
- Ötletek a nyári szünetre
Kapcsolódó cikkek
