Ezért szültem 40 felett

A gyakran szinte fojtogató társadalmi nyomás, a “kifutsz az időből” mentalitás, és a számtalanszor hangoztatott emelkedett egészségügyi kockázatok ellenére is egyre többen vallják, hogy életük legjobb döntése volt negyven felett babát vállalni. Most három édesanya osztotta meg velünk történetét és indokait a 40+-os gyermekáldás mellett.

“Nincs olyan, hogy tökéletes időpont a gyermekvállalásra”

Amikor Krisztát (45) arról kérdeztem, hogy miért a 40. születésnapja után szült, azt válaszolta, hogy addig nem állt készen rá, nem ért még el életének abba a szakaszába, ahol a gyermekvállalásnak helyét s idejét érezte volna. Sokan vagyunk, akik különböző okokhoz kötik a családalapítást, s részben ennek “csapdájába” sétáltak bele Krisztáék is.

“Mivel a gyerek előtti időkben elég pörgős életet éltem, így gyorsan repültek az évek. Sokat utaztunk, folyton jöttünk-mentünk a párommal és a munkámat is nagyon szerettem. Nem éreztem azt, hogy itt lenne már az idő anyává válni. Tisztában voltam azzal, hogy a gyermekvállalás rengeteg lemondással fog járni minden értelemben, így szerettem volna addig még “élni” egy kicsit. Aztán pedig mindig kötöttük valamihez a kicsi érkezését; majd ha ez lesz, majd ha az… Utólag már tudom, hogy nincs olyan, hogy tökéletes időpont a gyermekvállalásra. Amikor aztán azon kaptam magam, hogy mindjárt 40 éves leszek, akkor egy kicsit megijedtem. Így aztán felpörgettük az eseményeket és szerencsére nagyon jól alakultak a dolgaink. Ahogy elhatároztuk, szinte azonnal teherbe is estem. Most már tudom, hogy ez mennyire nagy dolog, hiszen nálam sokkal fiatalabb nők is gyakran éveket várnak egy babára, ha egyáltalán sikerül spontán teherbe esniük” – meséli hálásan Kriszta.

“Az anyaság a legnagyszerűbb dolog, ami egy nővel történhet, a maga nehézségeivel együtt. Azt szoktam mondani, hogy bár nagyon mozgalmas, szuper életem volt a gyerekem előtt, az egész semmit sem ért a mostanihoz képest. Egyetlen percét sem cserélném el a mostani életemmel. Ezzel nem azt mondom, hogy nem hiányoznak bizonyos dolgok, de ez egy annyira más szint, hogy ha választani lehet, akkor ezerszer inkább ez, mint a gyermektelen, szabad élet” – osztja meg gondolatait az édesanya.

Amikor arról kérdeztem Krisztát, hogy miben látja a negyven feletti babavállalás nehézségét, a nagyszülők passzív szerepét említette. Hiszen esetükben életkorukból kifolyólag már nem tudnak olyan módon szerepet vállalni a család életében, mint az megszokott. Azt is megjegyezte, hogy most, hogy kislánya már 5 éves, érzi, szívesen babázna még egy kicsit, de életkorából kifolyólag már nem fog több gyermeket vállalni.

“Hálás vagyok a sorsnak, hogy a világ Áronnal gazdagabb lett!”

Anita (47) három gyermek édesanyja. Két kislányát húszas évei végén szülte, majd 40. születésnapja után döntöttek úgy párjával, hogy bővülhet még a család.

“A születésnapomon beszélgettünk először arról – az akkor 11 és 13 éves nagylányaimat is bevonva -, hogy mi lenne, ha esetleg öttagúvá kerekedne a kis családunk. A lányok nagy örömmel fogadták a kistesó ötletét és néhány nap múlva férjemmel is egyértelműen arra a döntésre jutottunk, hogy még pont időben vagyunk egy kisbabához. A kisfiam hamar megfogant és habár nem élveztem a terhesség minden percét, nem voltak aggályaim, hogy a koromból kifolyólag esetleg bármi probléma adódhatna. Vakon bíztam az orvosomban, akinél korábban a lányaimat is szültem és szerencsémre minden a lehető legjobban alakult” – emlékszik vissza az anyuka.

Sokan vélik úgy, hogy a nagy korkülönbséggel született testvérek, kevésbé kovácsolódnak össze, illetve, hogy a szülőknek is nehezebb a már nagyobb gyerekek és a kialakult rutin után visszarázódni a babázásba, de Anita szavai egyáltalán nem erről tanúskodnak.

“Számunkra ez az egész egy hihetetlenül pozitív, jó élmény volt. Életem egyik legjobb döntése, teljesen más ennyi idősen megélni az anyaságot. Úgy érzem talán higgadtabb is lettem, és új megvilágításban látom az egész folyamatot. Hálás vagyok a sorsnak, hogy a világ Áronnal gazdagabb lett!” – osztja meg érzéseit Anita.

“De akkor jövőre most már tényleg…”

Párt találni nem könnyű. Megtalálni azt, akivel az ember úgy érzi, hogy érdemes családot alapítani, elképesztően nehéz. Manapság, amikor a kérész életű kapcsolatok, és az egyre nagyobb és nagyobb arányban válással végződő házasságok korát éljük, az ember lánya sokszor érezheti azt, hogy talán nem a megfelelő partner oldalán áll ahhoz, hogy édesanyává váljon. Adrienn (41) első házassága sem volt támogató a nő gyermekvállalási törekvéseit illetően.

“Előző kapcsolatom 18 évig tartott. Onnantól fogva, hogy 24 évesen a felesége lettem, az exem minden évben talált valami indokot arra, hogy szerinte miért ne jöjjön még a baba. Dicsérte a karrieremet, később ráfogta arra, hogy még tanulok, vagy arra, hogy éppen előléptettek. Mindig volt valami, amit szerinte nem lett volna érdemes feladnom azért, hogy gyermekünk legyen. Persze mindig megbeszéltük, hogy “de akkor jövőre most már tényleg…”, én pedig elhittem. Aztán arra eszméltem, hogy már 37 éves vagyok, a házasságunk megromlott, én pedig úgy döntöttem – ennyi, elválok” – emlékszik vissza az asszony.

Hatalmas dolog mindent újrakezdeni, de szerencsére Adrienn útja pozitív fordulatot vett, és a sors hamarosan új társat hozott a nő életébe.

“Hiszek a gondviselésben és tudom, nem véletlen, hogy éppen azzal találkoztam, akivel. Habár páromnak a korábbi kapcsolatából már volt egy kisfia, nem volt számára kérdés, hogy legyen még egy közös gyermekünk is. Ami a legérdekesebb, hogy ugyan előző házasságomban is próbálkoztunk néha, de nem jött össze a baba, hiába rohangáltam orvostól orvosig. Ebben a boldog kapcsolatban egy éven belül, még a negyvenedik születésnapom előtt spontán teherbe estem”- meséli boldogan az édesanya.

Adrienn a többi interjúalanyomhoz hasonlóan egyáltalán nem tartott a sokak által hangoztatott kései gyermekvállalással kapcsolatos kockázatoktól, és mint nehézséget inkább a szülés utáni lábadozást, illetve a kórházban kapott rosszindulatú megjegyzéseket említette meg.

Amikor pedig arról kérdeztem, mit tanácsolna azoknak a nőknek, akik szintén nagyon vágynak már arra, hogy anyává válhassanak, ám vagy a partner hiánya vagy a nem megfelelő partner miatt halogatják a dolgot, azt válaszolta:

“Ne várjanak! És NE mondjanak le a gyermekvállalásról! Cégem van, egzisztenciám, három diplomám, női klubom, jó fej családom, rengeteget utazom” – de most lett igazán kerek az életem a tündéri, nyolc hónapos kisfiúnkkal!”

Kapcsolódó cikkeink: