Az új dolgok kipróbálása és az egészséges agyfejlődés elválaszthatatlanok egymástól, és bár a szülői ösztön mást diktál, fontos, hogy megtanuljunk egy kicsit a háttérbe húzódni. Természetesen nem azt mondjuk, hogy tűrjük karba tett kézzel, amint a kisgyerek életveszélyes helyzetekbe keveredik, de lényeges, hogy lehetőséget biztosítsunk neki a kalandozásra és felfedezésre.
Legyen biztonságos a környezet!
A biztonságos, a lehető legkevesebb veszélyt magában rejtő környezet, különösen a kúszó-mászó, járni tanuló kisbabánál fontos, aki bizony időnként vérfagyasztó kaszkadőrmutatványokra képes. A baba végtelenül kíváncsi, és szinte egyáltalán nincs veszélyérzete, így a szülőknek kell megelőzniük a kockázatos helyzeteket. A bababiztos otthonban nyugodtan indulhat felfedezőutakra, anélkül, hogy megsérülne. Csak 2-3 éves korra alakul ki annak a képessége, hogy megértse, néhány dolgot érdemesebb elkerülni. Természetesen, bizonyos tárgyak még az idősebbek számára is veszélyesek lehetnek, gondoskodjunk arról, hogy ezeket elzárva tartsuk.
Engedjük a gyerekeket felfedezni!
Nem kell állandóan a gyermek mellett lenni! Ha engedjük, hogy (reális korlátok között) egyedül is felfedezze a világot, az jót tesz az önbizalmának is. Ahelyett, hogy mindent tiltanánk inkább bátorítsuk, hogy kalandozzon, akár otthon, a kertben, vagy amikor közösen kint vagyunk parkban. Még jobb, ha együtt tesszük ezt, és hagyjuk, hogy a gyereké legyen a vezető szerepe.
Ne csináljunk nagy ügyet a kisebb sérülésekből!
A lehorzsolt térdek és a homlokra begyűjtött puklik bizony elengedhetetlen részei a gyermekkornak, ennek ellenére nehéz megállni, hogy ne rohanjunk azonnal oda a gyerekekhez, ha látjuk, hogy elesett. A legtöbbször az esések, botlások és egyéb apró balesetek nem járnak komolyabb sérülésekkel, és bár fájnak, a gyerekek meglepően hamar túllépnek rajtuk. Gyakran éppen a szülők csinálnak túl nagy ügyet ezekből, ezért érdemes megvárni, hogyan reagál a gyermek a fájdalomra.
A kalandvágynak is vannak fokozatai
Minden gyerek számára mást jelent a kalandvágy, a merészség, és az, hogy bátran kilép a komfortzónájából. Van, akinél a legmagasabb mászókák meghódítása a cél, másnak viszont az, hogy elmegy egy olyan születésnapi bulira, ahol csak az ünnepeltet ismeri. A szakemberek szerint a kalandvágy minden formáját érdemes támogatni. Hiszen felnőttként például ritkábban kell fára másznunk, de legalább olyan “veszélyesnek” érezhetjük, hogy kiálljunk egy teremnyi ember elé előadást tartani.
Segítsünk legyőzni a félelmeiket!
Ismerjük fel, mitől tart a gyermekünk, és segítsünk neki szembenézni a félelemmel, és le is győzni azt. Legyünk ott mellette, míg megismerkedik a veszélyesnek tartott helyzettel, és fokozatosan kialakul benne az ellenállás és a nyitottság. Ha a gyermekünk fél lecsúszni a legmagasabb csúszdán, kezdjük a kisebbel (vagy akár a családi csúszdával, ahol együtt csúszhatunk)!
(via)
Ez is érdekelhet:
Kapcsolódó cikkek
