Ezt a Journal of Social Psychology című lapban megjelent tanulmányban támasztják alá, amelyben kidolgoztak egy olyan skálát is, amely azt méri, mennyire értékeli túl a gyermekét a szülő. Azok a szülők, akik túlértékelik gyermekeiket, túlbecsülik csemetéik tudását, intelligenciaszintjét, és tehetségesebbnek látják őket, mint amilyenek valójában, illetve amit gyermekük tudása indokolna. Ezzel a szülők azt szeretnék elérni, hogy gyermekeik kiemelkedőbbek legyenek a többieknél, ez viszont olyan hatásokat okozhat, mint a gyerekek önképének zavara, vagy probléma a társas kapcsolataikban.
Ez a szülői hozzáállás fokozhatja a nárcisztikus vonásokat, de gyakrabban inkább arról van szó, hogy a gyermek zavarba jön a túlzott dicséretről, illetve ha ő maga úgy látja, a képességei alapján ezt nem érdemli meg. Ez azért is rossz lehet, mert a gyermek egy idő után már nem tud eleget tenni ezeknek az elvárásoknak, ezért abbahagyja a próbálkozást is.
Arról tájékoztatni a szülőket, hogy a gyermekeik nem intelligensebbek vagy jobbak másoknál, illetve arra utalni, hogy a csemeték képességeit ők becsülik túl, és a tehetségük, tudásuk reális értékelése jobbat tenne nekik, elég bonyolult. A kutatás során megkérdeztek erről iskolai tanácsadókat, akik elmondták, hogy a szülők ezt szinte meg sem akarják hallani, nem gondolkoznak el ezen a dolgon.
(VIA)
Kapcsolódó írásaink: