Gyerek

Így nevelj magabiztos gyereket!

Te is szeretnéd, ha a gyermeked talpraesett, öntudatos és kellő önbizalommal rendelkező felnőtté cseperedne? Szülőként így segíthetsz neki ebben!
2016. November 15.

Így nevelj magabiztos gyereket!

A gyerekek alapvetően nem azáltal szereznek magabiztosságot, hogy a szülők agyba-főbe dicsérik őket. Sokkal inkább azáltal, hogy sikerül önállóan újabb és újabb képességekre szert tenniük. A szülői dicséret persze nagyon fontos, de a leghasznosabb, ha ez a gyermek egy konkrét eredményére irányul pl. sikerült életében először befűznie a cipőfűzőjét.

Mikor egy kisgyerek elsajátít valamilyen új képességet (pl. megmossa a fogát, megtanul biciklizni), átjárja a magabiztosság érzése. Ez már egészen pici korban így van, hiszen egy totyogó is hasonlóan érez, mikor megteszi élete első lépéseit. A “meg tudom csinálni” tudatosodása által az önbizalom minden egyes új képesség megtanulásával egyre nő a gyerekben.

Hogy segíthetsz neki ebben szülőként?

Elsősorban úgy, hogy lehetőséget adsz a gyermeknek tökéletesíteni a tudását. Hagyod próbálkozni, hibázni, miközben a háttérből “figyelsz”, és ha a kicsi kezdené feladni a küzdelmet, kitartóan biztatod.

Mindig fogadd lelkesedéssel és figyelemmel, amikor a gyermeked előáll egy új tudományával, és mindig dicsérd is meg érte. A próbálkozást ugyanúgy díjazd, ne csak a sikert!

Azáltal, hogy szülőként lehetőséget teremtesz rá, hogy a gyereked egyedül próbálkozzon, ellátod instrukciókkal és végtelenül türelmes vagy vele, abban segítesz neki, hogy sikerrel elsajátítsa az olyan alapvető képességeket, mint a cipőfelvétel vagy az önállóan öltözködés. Ezek az apró sikerek fognak később önbizalmat adni neki, mikor újabb (és komolyabb) kihívásokkal szembesül.

Ne lépj közbe!

Biztonságos keretek között persze, de hagyd, hogy a gyermeked egyedül próbálkozzon! Add meg neki a lehetőséget, hogy hibázzon és tanuljon belőle!

Például, ha a kislányod/kisfiad szeretné megtanulni, hogyan készítsen magának szendvicset, akkor bocsásd a rendelkezésére a hozzávalókat, magyarázd el a teendőket, majd lépj hátra, és hagyd, hogy tényleg egyedül próbálkozzon! Hogy nem fog-e óriási rumlit csinálni a konyhában? De, biztosan. Azonban ennek ellenére ne avatkozz közbe akkor sem, ha hullanak a salátalevelek és a kredenc csupa vaj!

Mellőzz mindenfajta kritikát, ami arra ösztönözné a kicsit, hogy feladja a próbálkozást. Ha közbelépsz, és végül te csinálod meg a szendvicset helyette, akkor a fiad/lányod joggal fogja azt gondolni, hogy ő képtelen szendvicset készíteni.

Viszont amennyiben türelmes vagy a rendetlenség és a feladat időigényességének ellenére is, az energiabefektetés megtérül. Egy nap a gyermeked büszkén fog felkiáltani “Anya, éhes vagyok, úgyhogy készítek magamnak egy szendvicset!” És elképzelhető, hogy te azt mondod majd, hogy “Szuper, kincsem, csinálsz nekem is egyet kérlek?” Ennél jobbat pedig nem is válaszolhatnál, hiszen ezzel biztosítod afelől, hogy bízol a képességeiben, a gyermekednek pedig ettől csak még tovább nő az önbizalma.

Biztasd és dicsérd!

Mikor nehézségekbe ütköznek a gyerekek, hajlamosak feladni a küzdelmet. Te azonban ilyenkor kitartásra biztathatod. Azzal, hogy újra megpróbálják teljesíteni a feladatot, megtanulják, hogy az akadályok legyőzhetők.

Ha valamit sikerült véghezvinnie szemed fényének, nagyon jó, ha megdicséred, azonban emellett ösztönözheted további célok kitűzésére is. Ha például a fiad/lányod sikeresen elkészítette a szendvicset, megkérdezheted tőle: “Legközelebb van kedved megtanulni, hogy kell feltörni egy tojást?” A szendvicskészítés és a tojástörés nem tűnnek nagy eredményeknek, azonban a gyermeked önállósodásának útján óriási lépésnek számítanak. Szülőként az a feladatod, hogy megtanítsd a gyermekednek, hogy hogyan tudja gondját viselni saját magának.

Természetesen jó érzés, hogy szüksége van rád, azonban azzal, hogy kellő önbizalomra tesz szert és függetlenedik, egy újabb, magasabb szintre kerül a kapcsolatotok. Nem csak a függés, hanem a szeretet és a büszkeség adja majd az alapját. És még az is lehet, hogy egy nap megköszöni neked, amiért felkészítetted az előtte álló útra. Az útra, amelyre segítségeddel kellő önbizalommal és magabiztossággal léphetett rá.

Ezt is érdemes elolvasni: