Baba

Eleget szopott a baba?

Vajon eleget szopik, eleget hízik a kisbabám? Szinte minden édesanyát foglalkoztatnak ezek a kérdések, és mivel mi, felnőttek különbözőek vagyunk, gyerekeinktől sem várhatunk mást.
2008. Január 29.

Eleget szopott a baba?

Szoptatni vagy etetni?

Épp a minap hív egy édesanya telefonon. A probléma lényege: nyolchónapos kisfia nem akar enni, inkább kiöklendezik minden becsempészett falatot, ő viszont tömné, mert a gyerekorvos szerint nem gyarapodik eleget. Elkezdünk beszélgetni az előzményekről.

Robi eredetileg igény szerint szoptatott baba volt, az első hónapban máris hízott másfél kilót! (A szoptatási tanácsadó ilyenkor mindig megkönnyebbül, hiszen itt már nagy baj nem lehet). A gyermekorvos azonban elhízástól tartott, ezért azt javasolta, csak háromóránként szoptasson a mama, és ha közben sírna a gyerek, kapjon teát. Ezzel két legyet ütött egy csapásra: a gyerek megtanulta, hogy ne akkor egyen (szopizzon), amikor akar, és a túlzottnak tekintett gyarapodást is sikerült alaposan csökkenteni. Az átállás persze nem ment könnyen, Robi eleinte nagyon ragaszkodott volna a szoptatáshoz, de anyukája nem merte gyakrabban mellre tenni, nem akarta, hogy elhízott ember váljék belőle.

Amikor hat hónapos kor után kezdődött a hozzátáplálás, a probléma már valami egészen más volt. Robi nem hízott eleget, ezért a gyerekorvos azt javasolta, próbálja az anyuka kicsit tömni a babát, kínáljon neki minél több, minél kalóriadúsabb ennivalót. Csodálkozik azon bárki, hogy Robi ezek után sztrájkol, és utál enni? Nem lehetséges, hogy élete első hét-nyolc hónapjában két olyan gyökeresen ellentmondó szülői elvárásba ütközött, hogy az már egyszerűen sok volt neki?

(wur)

Érdekes jószág az ember. Könnyen elfogadjuk “normálisnak”, ha valaki egy mázsát nyom, de azt is, ha valaki ötven kiló – vagyis feleannyi. Attól sem esünk ámulatba, ha egy-egy felnőtt ismerősünk naponta csak kétszer-háromszor eszik, de akkor telerakja a tányérját, míg sok embertársunk jóval többször ül asztalhoz, néhány falat kedvéért. Ezzel ellentétben a csecsemőktől sokan elvárnák, hogy étvágyuktól és alkatuktól függetlenül olyan gyakran egyenek, és abban az iramban gyarapodjanak, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Egy évtizede még nehezen találtunk volna írásunkhoz olyan kisbabákat, akik saját tempójukban élhették életük első hónapjait. Ma már szerencsére könnyebb dolgunk van: karcsú és gömböc, ritkán szopizó és falánk, haspók babák mamái is megosztották velünk tapasztalataikat.

Hol vagytok, karcsú kisbabák?

A kövér baba = egészséges baba mítosza nem érvényes az egész világon. Meglepő, de van, ahol teljesen természetesnek tartják, hogy a kisbabák különböző alkatúak lehetnek. Indiában például megkülönböztetnek medvebocs- és szarvasgidaforma csecsemőket, és nem akarják mindenáron, hogy a kis szarvasok mackóvá kerekedjenek.

– Nálunk nem is nagyon találkozunk karcsúbb, lassabban gyarapodó kisbabákkal – mondja dr. Kós Csaba, az ózdi kórház neonatológus főorvosa. – Ezeknek a babáknak egészen korán tápszert írnak fel, és megpróbálják elérni, hogy fejlődésük közelítsen az “átlaghoz”. Az átlagot pedig sajnos olyan fejlődési görbék alapján állapítják meg, amelyek elkészítésénél nem vették figyelembe, hogy a babát szoptatják, vegyesen táplálják, vagy egyáltalán nem kap anyatejet. Pedig jelentős az eltérés a különféleképp táplált babák fejlődése között. Szerencsére az új, nemzetközi adatok alapján kidolgozott fejlődési görbék segíthetnek a gyermekgyógyászoknak, védőnőknek megítélni, hogy valóban baj van-e a gyarapodással, kell-e változtatni a szoptatási gyakorlaton vagy a baba étrendjén.

Kós doktor szerint az a legfontosabb, hogy a csecsemő gyarapodjon, ha heti tíz dekát, akkor annyit, de fejlődjön. Ha a kisbaba egészséges, bízhatunk abban, hogy “megszerzi magának” a megfelelő mennyiségű anyatejet, feltéve, hogy annyit és annyiszor szophat, amennyit és ahányszor akar. Csak akkor kell beavatkozni, ha a baba vagy az anya betegsége vagy állapota akadályozza a szoptatást. Ilyenkor sem a tápszer felírása az első és egyetlen megoldás, mindenképpen a bajok felkutatásával és orvoslásával kell kezdeni. Lássuk, hogy élte át mindezt Evelyn!

Három apró gyerek

a mama: Tóth Evelyn (36)

a főszereplő: Kovács-Deme Jázmin (két és fél éves)

testvérei: Kovács-Deme Krisztián (8) és Kovács-Deme Adrián (5)

Jázmin születési súlya 2720 gramm, egy hónaposan 3260 gramm, félévesen 6700 gramm, egyévesen 7900 gramm

Krisztiánt orvosi tanácsra óra szerint szoptattam – így négy hónapos korára elválasztódott. Nagyon korán kapott kiegészítést, mondván, hogy nem gyarapszik elég jó tempóban, végül tápszeren nőtt fel. A következő babánk, Adrián születése előtt ismertem meg az igény szerinti szoptatás elveit, ám a gyerek, velem ellentétben, ragaszkodott az óraműpontossághoz. Két évig szopott, a harmadik terhességem negyedik hónapjában hagyta abba. Jázminnal már egészen más volt. Ő húszperces korában elkezdett szopizni, ettől kezdve teljesen a maga útját járta, kiszámíthatatlan volt, mikor jön meg az étvágya.

A súlymérések alkalmával mindig ingatta a fejét a doktornő, de én már tudtam, hogy nem a súly a fontos, és azt is, hogy nálunk “ez a divat”, az én gyerekeim lassan gyarapodnak, akár tápszert esznek, akár nem, akár óra szerint, akár nem úgy szopiznak. Jázmin most két és fél éves, még mindig szopik.

Mind a hárman nagyon szívesen fogadták a kiegészítő táplálékot – a két kicsi féléves kora után kezdett hozzá. Jázmin kifejezetten imád enni, mégsem hízik. Mégis, mit kéne tennem? És miért is várnánk el, hogy nagyobb legyen? Az édesapjuk sem nagydarab, én sem. A nagyok is vékonyak és alacsonyak is. Mindegyikük erős, egészséges, Jázmin kifejezetten tűzrőlpattant. Akár a mamája.

Nem baj, ha gömbölyű!

Mi történik, ha a baba a szokásosnál többet, nemritkán jóval többet hízik az első időkben? Sajnos sokszor az, hogy a mamának azt tanácsolják, tartson be valami (kizárólag a felnőtt logika szerint hatásos) diétát a babánál.

Anyatejjel nem lehet túltáplálni a babát – mondja dr. Kós Csaba. – Az egészséges csecsemők harminc százaléka három hónapos korára megduplázza a súlyát. Ilyenkor nem kell hibát keresni az anyában, a tejben vagy a szoptatási gyakorlatban, hiszen minden rendben van. Pár hónap múlva a kezünkben a bizonyíték, ugyanis ha türelmesen várunk, egyszer csak azt vesszük észre, hogy az eddig túlságosan is lendületes gyarapodás alábbhagy, sőt akár meg is áll. A mi babánk is kilenc-tíz kiló lesz egyéves korára, akár a lassabban induló társai.

Kós doktor szerint sokan nem fogadják el ezt a fejlődésmenetet, és eleinte fogyókúráztatják a babát – korlátozzák a szoptatást, vagy rostos gyümölcs bevezetését javasolják. Majd amikor a kicsi “jó útra tér”, vagyis nem hízik már olyan hihetetlen tempóban, akkor megijednek, és az anyatej mellett tápszert írnak fel, és ezzel többnyire vége is a szoptatásnak. Van, aki még mindig hisz abban, hogy létezik túl erős anyatej, és emiatt javasol tápszert. Az egyes anyák teje természetesen különböző lehet, de nem olyan mértékben, hogy ez a baba kóros elhízásához vagy soványságához vezetne. Olvassuk el, mit tapasztalt Dóra!

Ákos kisgömböcnek indult

a mama: Sajó Dóra (35)

a főszereplő: Csolti Ákos Csaba (2)

a testvére: Csolti Réka (5)

Ákos születési súlya 3720 gramm, egy hónaposan 5350 gramm, két hónaposan 6400 gramm, hat hónaposan 8000 gramm, egyévesen 9000 gramm.

Ákos már a második gyerekünk, három évvel idősebb nővérkéje, Réka huszonegy hónapos koráig szopizott, kezdetben nagyon lassú volt a súlyfejlődése. Ákos viszont hihetetlen gyarapodást produkált, az első hónapban több mint másfél kilót hízott, a másodikban is egy kilón felül, és ezt a tempót tartotta féléves koráig. Aztán majdhogynem leállt – és így hangolódott össze a súlya a kortársaiéval. A doktor nénink szerencsére teljes mértékben szoptatáspárti, Ákos döbbenetes súlygyarapodását látva sem javasolt szopicsökkentést, azt mondta, hogy majd lemozogja később, anyatejtől nem lehet elhízni!

Az első hetekben Ákos naponta tízszer-tizenkétszer szopizott, háromhetesen már volt, hogy beérte kilenc evéssel is! Hathetesen beállt a napi hat-hét evésre. Egyévesen négyszer-ötször szopizott naponta. Húsz hónaposan már csak reggel és este szopizott.

Hat hónapos kora után kezdtünk mást is adni neki, szép lassan, fokozatosan haladtunk a zöldségekkel, gyümölcsökkel – nagyjából a Kismama ajánlásai szerint. Mindig szívesen evett, de így sem ugrott meg a súlya a második félévben.

Amúgy igazi ördögfióka! Örökmozgó, rosszcsont! Határozott akaratú, gyakran hisztizik, ha valami nem az elképzelése szerint alakul, semmi nem köti le egy percnél tovább… Viszont nagyon barátságos, mosolygós, vidám, huncut kölyök. Igaza volt a doktor néninek: ami az elején “följött”, azt már lemozogta!

Mennyit szoptassunk?

Az afrikai kung anyák óránként többször is megszoptatják testükön hordott, önkiszolgáló kisbabájukat. Félreértés ne essék, nem akarjuk, hogy visszatérjen a kőkorszaki kultúra. De nagyon fontos, hogy minden érintett tudja: az embercsecsemő természetes életritmusa nem köthető órához, azt pedig végképp nem várhatjuk el tőle, hogy “rendesen”, három- vagy négyóránként jelentkezzen újabb adag anyatejért.

– A szopás gyakoriságát bízzuk a babára! – javasolja Kós doktor. – Az egészséges csecsemő megbízhatóan jelzi, ha éhes, csak oda kell rá figyelni – vagyis édesanyjának a közelében kell lennie. Előfordul, hogy egy baba rendszeresen átalszik három-négy órát is két szoptatás között, de ez a ritkább. A többség gyakrabban szopik, ők egyes napszakokban akár óránként is mellre kéredzkednek. Ezt általában nehezen fogadják el a szülők és a egészségügyi dolgozók. Ha egy anya azzal fordul hozzám, hogy a babája “egész nap a mellén lóg”, meg szoktam kérni, hogy egy napon át írja föl a szoptatás időpontjait. Ilyenkor többnyire kiderül, hogy kevesebb mint tizenkét alkalom kerül a papírra, vagyis minden két órára jut egy szoptatás – és ez teljesen normális.

Kós doktor azt tapasztalja, hogy a ritkább szoptatásra többnyire nem szoktak panaszkodni, hiszen ez kényelmes a családnak. Nincs is baj vele, ha a baba saját maga alakítja ki ezt a ritmust, és így is szépen fejlődik. Lássuk Kati és Eszter tapasztalatait, hogyan “működött” a két kis Dávid csecsemőkorában!

A ritkán szopizó Dávid

a mama: Bódiné Felhősi Katalin (36)

a főszereplő: Bódi Dávid (másfél éves)

a testvére: Bódi Eszter (4)

Dávid születési súlya 4250 gramm, egy hónaposan 5700 gramm, hat hónaposan 8200 gramm, egyévesen 9650 gramm

A szoptatással kapcsolatos elképzeléseim lényege az volt, hogy a természetesség vezéreljen. Elsősorban fantasztikus védőnőm mutatta az utat, aki nagyon jól kezelte a kezdő anyuka aggályait – még Eszternél -, és reméltük, hogy ami az elsőnél bejött, azt majd a másodiknál is tartani tudjuk. Ráadásul az önbizalmam is gyarapodott.

Anyukámnak rengeteg teje volt, így bíztam abban, hogy lesz nekem is, de tényleg nem aggódtam emiatt. A védőnő javaslatára elhagytuk a napi méréseket, és azt sem mértük, hogy mennyit evett. Kezdettől fogva órát lehetett igazítani hozzá, négyóránként szopott. Az első három hétben mellettem volt éjjel is, ha letelt a négy órája, jelzett és kapott, de mivel áldott jó baba volt, szépen visszatettem a kiságyba. Négy-öt hetesen kezdett eltérni az órától, és beállt a saját ritmusára, általában naponta háromszor-négyszer, legfeljebb ötször szopott, és az éjszakát is szépen átaludta. Tulajdonképpen magától ment minden, én csak figyeltem a jelzéseit, és igyekeztem követni. Szerencsém volt, a környezetem nem szólt bele semmibe!

A hatodik hónap után kezdtük a hozzátáplálást, nem okozott különösebb fennakadást nála. Türelemmel, a fokozatosságot betartva tettük. Továbbra is lelkesen kihasználta a lehetőséget a szopira.

Rendkívül nyugodt, mosolygós, a kezdetektől jó kedélyű, mozgékony baba, ugyanakkor nagyon el tud mélyedni, bújós, szeretgetős, persze a nemtetszését is remekül ki tudja fejezni – látványos, de rövid hisztikkel. Azt hiszem, irigylésre méltó a helyzetem.

Dávid bármikor kész az evésre

a mama: Maros Eszter (41)

a főszereplő: Stephenson Dávid (3)

a testvére: Stephenson Dániel Gedeon (7)

Dávid születési súlya 3220 gramm, egy hónaposan 3800 gramm, négy hónaposan 6500 gramm, egyévesen 9600 gramm

Az első babámmal nagyon nehezen indult a szoptatás, sokáig pengeélen táncoltunk, alig gyarapodott. “Nemhivatalosan” védőnőt váltottam, és az egyik barátnőmmel folyamatosan tartottam a kapcsolatot, így jutottunk túl a nehezén. Gida azóta is vékony, nem túl jó evő…

Dávid fiam épp az ellentéte: ahogy megszületett, ezerrel szopni kezdett. Már a kórházban azt vettem észre, hogy szinte bármikor hajlandó enni – valóban enni, nem csak cumizott. Amikor hazamentünk a kórházból, otthon is ezt folytatta: kis alvások, rövid, de intenzív szopizások.

Az első gyerekkel átélt nehézségek miatt én is és a védőnő is árgus szemekkel figyeltük a gyarapodását. Már a második héten kimondhattuk, itt bizony nem lesz semmi baj: a kicsi nem éhség miatt szopizik folyton. Az első négy hónapunk nagyon nehéz volt. “Kólikás” a gyerek, gondoltam, és a védőnő tanácsára megpróbáltam, hogy legalább két órát kihagyjak két szoptatás között. Ha volt is valami eredmény, az nem volt túl látványos. Akár gyakran szoptattam, akár ritkán, nyűgös volt. Négy hónapos kora körül elmúlt az állandó sírás, miközben a szoptatási gyakorlatban nem volt különösebb változás.

Valamivel féléves kora előtt elkezdett mást is enni, de ezután sem csökkent a szopizás gyakorisága, csak akkor, amikor már szinte falta a főzeléket. Ha beteg vagy fáj valamije, ma is gyakrabban szopik. Nekem az az érzésem, hogy ilyenkor a szoptatás nem pusztán lelki vigasz, hanem gyógyszer is számára. Fájdalomcsillapító.

Olvasnivaló:

A görbéket letöltheti a http://www.who.int/childgrowth/en/index.html oldalról.

Szaktanácsadó: Dr. Kós Csaba neonatológus, az ózdi Almási Balogh Pál Kórház gyermekgyógyász főorvosa

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: Kismama magazin