
Kép: Getty Images
Mindannyian hordozunk magunkban olyan bántó mondatokat, amelyeket gyerekként kaptunk a tanárainktól vagy éppen a szüleinktől. Felnőttfejjel, 20-30 év távlatából is könnyen felidézzük a szégyent, a sértést vagy csalódottságot, amit átéltünk. Ezek a mondatok sokkal mélyebbre mennek, mint azt elsőre gondolnánk és hosszú távon vannak hatással az önértékelésre, főként akkor, ha nem egyszer-egyszer találkoztunk velük, hanem sok esetben. Lehetséges, hogy nem ártó szándékkal születtek meg ezek a mondatok és az is lehet, hogy te sem azért használod, mert bántani akarod a gyereked, sokszor csak reflexből mondunk nagyon is ártó kifejezéseket, szavakat. Érdemes messzebbről ránézni arra, mit kommunikálunk ezekkel a mondatokkal valójában.
Íme, 5 gyakori, ártalmatlannak tűnő kifejezés, amit érdemes újragondolni
„Te olyan … vagy”
Nagyon nehéz címkézni a gyerekeket olyan jelzőkkel, mint lusta, buta, rossz vagy önző. Minél gyakrabban használjuk ezeket a címkéket, annál inkább elhiszik, amit mondunk, és elkezdik identitásuk részének tekinteni ezeket. Ez pedig egy önbeteljesítő jóslattá válik. Próbáljuk a viselkedést értékelni, ne a személyiséget.
„Csalódtam benned”
A gyerekek nagyon vágynak a szülői elismerésre. Ez a mondat azt üzeni: „nem vagy elég jó”, „micsoda kudarc vagy.”
Sok tanulmány szerint a megszégyenítés, mint nevelési eszköz, hosszú távon negatív mentális következményekhez vezet, például gyenge önszabályozáshoz, csökkent kitartáshoz és fokozza a depresszió kialakulását. Ahelyett, hogy azt mondanánk a gyereknek, hogy „csalódtam benned”, inkább a viselkedést érdemes bírálni – nem pedig a gyermek jellemét.
„Ha megcsinálod az X-et, akkor megkapod az Y-t”
Kutatások szerint a jutalmazás, mint nevelési eszköz – bár motiválónak tűnik – hosszú távon káros hatással lehet a gyerekek belső motivációjára és autonómiaérzetére. A jutalomért végzett munka aláássa a belső motivációt. Ha a gyerekek csak akkor vehetnek részt egy kedvelt tevékenységben, ha előtte elvégeznek egy feladatot, az összekapcsolhatja a két dolgot – így a feladat végrehajtása önmagáért kevésbé lesz vonzó. A “ha” helyett használd az “amikor”-t: „Amikor befejezed, jöhet a játék!”
„Szép munka, de…”
Amikor egy mondatban használjuk a „de” szócskát, az gyakran semmissé teszi az előtte elhangzott dicséretet. A gyerek ilyenkor szinte csak a „de” utáni részt hallja meg – vagyis a kritikát. Például: „Úgy látom, igyekeztél rendet rakni a szobában, Laura, DE megint rossz helyre tetted a Lego-kockákat.” Ehelyett: „Nagyon szépen elpakoltál! Emlékszel, hova szoktuk tenni a Legót?”
„Büszke vagyok rád”
Most biztosan azt kérdezed: mi lehet a baj ezzel a mondattal? Hiszen ez nem tűnik ártalmasnak. Valóban, nem ez a legrosszabb, amit egy gyereknek mondhatunk. Mindannyian mondtuk már, amikor a gyerekünk egy oklevéllel tért haza az iskolából – őszintén örülünk a sikerének. Azonban rendkívül fontos, hogy arra neveljük a gyerekeinket: önmagukat értékeljék, és ne csak a mi véleményünkre támaszkodjanak. Bátorítsuk őket arra, hogy saját teljesítményüket mérlegeljék, például így: „Igazán büszke lehetsz magadra, amiért ezt megcsináltad.”
(VIA)