Eszter amolyan igazi napsugár lány volt. Aki csak ránézett elmosolyogta magát. Mindenkihez volt egy jó szava, örök optimistaként szinte keblére ölelte a világot. Mindig is nagy családra vágyott, és amikor a Nagy Ő-vel egymásra találtak, nem is kellett sokat várniuk a gyermekáldásra. A terhesség problémamentes volt, Eszterrel madarat lehetett fogatni. Amikor azonban beindult a szülés, és a dolgok majdnem egy nap elteltével sem akartak előrehaladni, a lány orvosa – a mekóniumos magzatvizet észlelve – azonnali császármetszést rendelt el.
“Sajnos mára – hazai viszonylatban – a császármetszések aránya 40% körül van. Ez európai szinten is magas szám, és azért is döbbenetes adat, mert 1990-ben még csak 10%-os volt ez az arány. Egy császármetszés nagyban befolyásolja a további szülések kimenetelét, hiszen sok orvos nem vállal ezt követően természetes szülést és az otthonszülés lehetősége is kizáródik a mostani szabályozás szerint. Ezért fontos, hogy már a szülést megelőzően tájékozódjunk az esetleges császármetszés hatásairól” – avat be a drasztikus statisztikákba Ibolya Emese dúla és női jógaterapeuta.
A műtét komplikációk nélkül, sikeresen lezajlott, anya és baba boldogan tértek haza a kórházból. Felhőtlen hónapok következtek, majd alig egy év elteltével Eszter és párja úgy döntött, hogy jöhet a kistestvér. A baba szinte azonnal meg is fogant, a kis család – a reggeli rosszulléteket leszámítva – ismét a felhőkön táncolt.
Ahogy teltek-múltak a hónapok és ahogy Eszter pocakja gömbölyödni kezdett, a kismama egyre többször érzett erős hasi fájdalmakat. Nem sokkal később az egyik orvosi vizsgálat során felfedezték, hogy az első császármetszés helyén a méh elvékonyodott és már nem viseli olyan jól a növekvő magzat terhelését, mint ahogy az szükséges lenne. Innentől fogva biztossá vált, hogy Eszter második babája is műtéti úton jön majd világra, ráadásul a kiírt dátumnál valamivel előrébb hozva, hogy ne nőjön túl nagyra a magzat és ne kockáztassák meg az esetleges komplikációkat.
Eszter továbbra is pozitívan állt a dolgokhoz, valahol tudta ő már az elején, hogy habár nem ritka a császár utáni természetes szülés, ő mégsem fogja második úgy megszülni. Mindig azt mondogatta, hogy így legalább biztosan tudja mire számíthat.
Hamar el is érkezett a programozott császármetszés időpontja. Eszter és párja korán reggel bevonultak a kórházba, ahol rutinszerűen, komplikációk nélkül lezajlott a szülés. Néhány nap múlva anya és baba is elhagyhatta a kórházat, és habár minden a legnagyobb rendben volt, valami mégis nagyon megváltozott.
Eszter egyáltalán nem volt önmaga. De nem a fáradtságtól, vagy az újszülött körüli teendők sokaságától, még csak nem is a császárseb amúgy igen fájdalmas gyógyulásától. Eszter számára a császármetszés hatalmas traumát okozott. Minden szabad gondolata, – ami nem a gyermekei ellátásáról szólt,- a műtét felidézésével telt. Még a gondolattól is émelyegni kezdett, rémálmai voltak, fizikai tüneteket produkált.
Egy idő után már aludni sem tudott, s a kialvatlanság és a trauma okozta stressz összhatásától egyre inkább visszahúzódott és környezetével is mind-mind negatívabb lett. Amikor a család és az ismerősök, a depresszió jeleit mutató édesanya segítségére siettek, a kismama elbeszélései mindig nyíltan és egyértelműen a császármetszést, a szülés élményét említették a megromlott lelkiállapot kiváltó okaként. Eszterben a második császármetszés élménye több, mint másfél évig okozott komoly lelki és testi tüneteket. És habár mindig nagy családot szeretett volna, egy következő terhességet már teljes mértékben elutasít, mivel soha többé nem akarja átélni az esetében minden bizonnyal elkerülhetetlen császármetszést.
Eszter története egyáltalán nem egyedi eset. Több általunk megkérdezett szakember is szinte általános helyzetként említi a műtét utáni traumát, amin a császármetszésen átesett nők nagy százaléka keresztül megy.
“Az egyre növekvő számú császármetszést a legtöbb anya nagyon nehezen, szinte elfogadhatatlannak éli meg. Ennek oka egyrészt a társadalmi üzenetekben, képzetekben keresendők, miszerint “az az igazi nő, aki természetes úton szül” amely számos negatív hatást eredményezhet az anyai lelkület formálódásában. A császármetszés során pedig legtöbb esetben azt élik meg a nők, hogy a műtét passzív, elszenvedő szerepbe kényszerítette őket, az aktív szerepvállalás helyett, elmarad a vágyott első közös együttműködés gyermekükkel és az apák részvétele a szülés folyamatában. Sokakban erős a vágy, hogy átéljék, megéljék a tranzíciót, egyfajta átkelést, melyben összekapcsolódhatnak a kollektív ősi anyai minőséggel. A császármetszés lelki sebei mellett komoly kihívásokon mennek keresztül az anyák, sokszor hosszabb időn át távol maradnak gyermekeiktől, és a műtét okozta fizikai fájdalmat is hosszabb ideig kell elviselniük, miközben teljeskörűen szeretnének gondoskodni újszülött gyermekeikről” – nyilatkozta Barabás Brigitta neurobiológus, pszichoterápiás módszerekben képzett mentálhigiénés szakember.
Nagyon fontos, hogy az édesanyákat ilyenkor támogató, segítő emberek vegyék körül. A trauma feldolgozásához pedig lehetőség szerint érdemes külső segítséget is igénybe venni, akár egy a témában jártas pszichológus, akár a szülést kísérő testi és lelki folyamatokban otthonosan mozgó szakember jóvoltából.
“Fontos tudatosítani, hogy egy császármetszés is teljes értékű szülésnek számít, hiszen ha a körülmények úgy alakítják, akkor ez bizonyulhat optimális megoldásnak. Minden esetben a legfontosabb az anya és az újszülött életének védelme. Én igyekszem minden eshetőségre felkészíteni az anyákat, hogy így vagy úgy, de képesek legyenek elfogadni a szülés kimenetelét anélkül, hogy a saját magukba vetett hitük sérülne. Persze nagy öröm egy sikeres VBAC, de többszöri császármetszést is fel lehet dolgozni megfelelő módszerekkel. Ezért fontos, hogy előzetesen tájékozódjanak a kismamák a császármetszés következményeiről, majd ha átestek rajta és ezzel kapcsolatban rossz érzések maradnak bennük, akkor ne féljenek szakértői segítséget kérni. Egyéni segítői beszélgetések, születéstréningek és vezetett relaxációk során hatékonyan feldolgozhatóak a szülési traumák, hogy az önmagunkba, a testünkbe vetett hitünket képesek legyünk visszaszerezni és további szép szülésélmények várjanak ránk” – hangsúlyozza Ibolya Emese dúla.
“Azt gondolom, valóban nagyon fontos lenne az anyákat felkészíteni a császármetszéssel történő szülés testi- lelki hatásaira, segíteni a szülés különböző útjainak elfogadásában, és a szülésélménnyel járó veszteségélmény feldolgozásában. Alapvető fontosságú az anyai kompetencia átélésének támogatása, és az önmagunkba vetett hit, önbizalom helyreállítása. Mindezek hozzájárulnak az anyai szerepformálódáshoz is. Minden császármetszéssel szülő nőnek segíteni kell abban, hogy lássa, amit véghez vitt, az a világ legnagyobb csodája! Világra hozott egy kis embert, aki őt választotta édesanyjának. Ez a csodálatos nő, szerető védelemmel várta, szeretetben fogadta, és az anya gyermek szimbiózisban feloldódva megadja neki mindazt a lelki, érzelmi, fizikai, szellemi biztonságot, amelyre szüksége van. Ennél szebb útravaló nem kell az élethez” – teszi hozzá Barabás Brigitta, az Otthon.Magadnál Központ alapítója és vezetője.
Kapcsolódó cikkeink:
- Senkinek ne legyen bűntudata a császármetszés miatt!
- “A születés a legfélelmetesebb dolog, amit valaha láttam”
- Egyre több a császármetszés
Kapcsolódó cikkek
