Mindenki szorong valamiért. Persze, lehet, hogy van olyan olvasó, aki felhördül, mondván: „Én nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok, nem félek semmitől”. Bízom benne, hogy tényleg vannak ilyen édesapák és édesanyák. Mi, többiek azonban időnként biztosan szorongunk. És nemcsak a szülők vannak így ezzel, a gyerekek is. A gyerekek szorongása óriási hatással van ránk, de hogy megértsük és relevánsan reagáljunk rá, ahhoz a saját elakadásainkat és stresszkezelésünket kell, hogy górcső alá vegyük.
A kemény férfiak, akik megküzdenek mindennel
Fotó: Fülöp Máté
Kedves édesanyák, önök is tudják, hogy ha lehet cselekedni, akkor nálunk, édesapáknál minden rendben van. De mi van akkor, ha nem tehetünk semmit? Ha nem a fizikai térben történik az, amire reagálni kellene? Ez nekünk, férfiaknak nehéz. Mi cselekszünk, ha kell, tesszük, amit kell. Ráadásul sokszor a nők is felnéznek ránk ezért, így beépül a férfiasságtudatunkba a cselekvés, amely a maszkulinitásunk egyik sarokbástyájává válik. A szorongás azonban egészen más tészta.
Bár minden általánosítást óvatosan kell kezelni, elmondható, hogy a férfiak szorongásai sokszor búvópatakként jelennek meg nemcsak a saját életükben, de a család életében is. Nem véletlen, hogy az alkoholizmus, a drogok, a cigaretta, a menekülés különböző fajtái nagy erővel húzzák lefelé őket. Nehéz számukra belső munkával megtalálni a nyugalmat, az egyensúlyt. A meditáció, a jóga, és akármilyen furán is hangzik, még az ima is sokak szemében női dolognak tekinthető. Hiába tudjuk, hogy számos nagy jógamester, meditációs guru, sőt a keresztény vallások ikonikus szereplői is férfiak voltak, mégis… a lelkiség megélése, a belső lelki munka, a Jóistenhez való imádkozás valahogy eltávolodott a férfiléttől, és maradt a küzdelem, a harc, a fizikai térben való megküzdés.
A szorongást azonban nem lehet feloldani azzal, hogy cselekszünk, azzal pedig pláne nem, hogy másokat bántunk.
A férfiak felelőssége
Anélkül, hogy kinyitnám a női egyenjogúság témáját, szeretném kihangosítani, hogy mennyire egyetértek azzal, hogy nekünk, férfiaknak van elsősorban felelősségünk abban, hogy a világban jelenleg több mint négyszáz fegyveres konfliktus zajlik. Vagyis négyszáz különböző helyen ölik egymást a férfiak azért, hogy feloldják szorongásaikat, elérjék céljaikat, és ha elérték, akkor békés, boldog és kiegyensúlyozott életet élhessenek. Nonszensz.
Az Apaidő projekt házigazdájaként ezt a cikket is azért írom, mert hiszem, hogy a közös gondolkodáson keresztül az édesanyák, és általában a nők is jobban megérthetik a férfiak működését. Érthetik, hogy sok esetben nem a ’nemakarás’ miatt nem indul el intenzív belső munka a férfiakban a szorongások feloldása céljából, hanem azért, mert a minták, az énkép, a szokások nem támogatják ezt a folyamatot. Inspirációra, vezetésre, tudatosításra van szükségünk ahhoz, hogy édesapaként és férfiként a megfelelő megoldásokat találjuk saját szorongásaink feloldására.
Márpedig apaként saját belső munkánk komoly összefüggésben van azzal, hogy hogyan reagálunk a gyermekeink szorongásaira.
A minap a kisfiam nagyon szorongott, mert fel kellett mondania egy verset az iskolában, és bizony, nehezen ment. Támogattam különböző módszerekkel: tanultam vele, simogattam a buksiját, javasoltam tanulási technikákat, és kaptam érte hálás pillantásokat, ellenállást, kifogásokat, haragot, sőt, még könnyeket is. Egy ponton, amikor megszólalt bennem egy erős hang, és azt kiáltotta: „Add fel, engedd el, nem tudsz segíteni!”, akkor egyszer csak – hála Istennek – megszólalt egy másik is, amely azt súgta lágyan: „Ez természetes szorongás, hagyd, hogy megélje a kisfiad.” És akkor megnyugodtam, és – ahogy lenni szokott – velem együtt ő is. Sikerült megteremteni azt a közeget, amelyben megszülethetett a fejlődés, megtörténhetett a tanulás. Elfogadtam a szorongást, elfogadtam a saját szorongásomat, és nem akartam cselekedni, csak támogatni.
Ilyenek vagyunk mi, férfiak. Tudatosság kell, hogy kezeljük a saját és gyermekeink szorongásait. Hiszem, hogy ha gyakoroljuk a belső munkát, akkor az első zsigeri reakciók után talán a lelkünk szavait is meghalljuk.
Kapcsolódó cikkek
