Fotó: Getty Images
Szelíd szigor és következetesség – a legtöbben tudjuk, hogy ezek nagyon fontosak a kamaszokkal kapcsolatban. De megvalósítani, éles helyzetben is alkalmazni nem is olyan könnyű. Dr. Simon Katalin kineziológus, párkapcsolati coach mesélt a Gyerekszoba.hu-nak arról, tapasztalatai alapján mi lenne az, amit minden tinédzser gyerek szüleinek érdemes lenne tudniuk.
Milyen szülő vagy?
„Úgy látom, hogy mostanában kétféle szülői hozzáállás jellemző – kamasz gyerekek szüleinél különösen. Az egyik szerint végre már nagy a gyerek, nem kell annyit foglalkozni vele. És mintha »bedobnák a lovak közé a gyeplőt«. Az is rendben van, ha a gyerek 13 évesen éjfélig fent marad, és nagyjából azt csinál, amit akar.
A másik véglet, hogy próbálnak kereteket tartani, határokat húzni, de azt nagyon keményen, rugalmatlanul. És ez a merevség gyakran komoly, akár durva veszekedéseket eredményez. Szerintem ahhoz, hogy ezt jobban, mindenki számára kellemesebben és szeretettelibben tudjuk kezelni, fontos lenne megérteni, mi történik valójában a kamaszkorban. Jó lenne kicsit távolabbról rálátni, milyen is ez a generáció.”
Dr. Simon Katalin kineziológus, párkapcsolati coach
Hol is tartunk a kamaszkorban?
Szakértőnk szerint fontos, hogy a kamaszkor szakaszainak sajátosságait tudatossággal kezelje a szülő. Ez nagyon sokat segíthet neki abban, hogy megfelelő válaszai legyenek, és szülőként kompetensnek érezhesse magát.
1. Ez még az eleje: kiskamaszkor
„A kamaszkor kezdetén nagyon fontos tudatosítanunk, hogy ez bizony az eleje, és befelé megyünk a tinédzserkorba – javasolja Simon Katalin. – Persze nem azért, hogy elkeseredjünk, hogy mi minden vár még. Hanem azért, mert ha ezt tudatosítjuk, akkor türelemre tudjuk magunkat tanítani. Tehát tudjuk magunkat azzal bátorítani, hogy nem kell mindent most megoldani. És arra ösztönözhetjük magunkat, hogy ami most megtehető, még kiigazítható, azt tegyük meg, és igazítsuk ki. Mert a folyamat elején vagyunk, és amiket ilyenkor hoz fel az élet, az mutatja, hogy körülbelül mire számíthatunk később.
Érdemes tudatosítani, hogy ma már jóval korábban kezdődik ma már a kamaszodás, mint az mondjuk a mai szülők esetében kezdődött. Ezért egyre jobban érezhető az eltérés a szexuális érés és az érzelmi érettség között.
Az is egy fontos tudnivaló a szülők számára, hogy a 12-14 éves korban jelentkező problémák nagy része egyébként egészen régre, a magzati kor és a fogantatás körüli időszakára vezethető vissza. Azért jó ezzel tisztában lenni, mert amikor a gyerek elkezd engedetlenebb lenni, ellenállni, visszabeszélni, akkor szülőként érdemes végiggondolni, mi is volt akkor a mi életünkben, amikor ez a gyerek megérkezett. Mi történt a párkapcsolatban, a személyes életünkben, a gyermekünk tervezett gyerek volt-e.”
Sokat segíthet, ha lelkileg jobban odafordulunk saját magunk felé,. Ez ahhoz is kulcs, hogy a gyerekünket, az ő aktuális lelki történéseit jobban megérthessük.
Csak figyeld a gyereked – fontos gyakorlat
„Én ilyenkor szoktam egy egyszerű, de rendkívül hatásos gyakorlatot ajánlani a szülőknek. Nem kell mást tenniük, mint megfigyelniük a gyereküket. Valahogy úgy, mintha azért figyelnék, hogy le tudják rajzolni. Tehát egy kicsit ilyen semlegesebb nézőpontból, de érdeklődve. Figyeljék meg azt, hogy milyen a homloka, a szemöldöke, a szemformája, az orra, az arcformája, a füle – tehát hogy konkrétan külsőleg hogy is néz ki a gyerek.
Amikor a szülők elkezdik így figyelni a gyereket, akkor nem csak a felszínia reakcióit látják, hanem egy sokkal mélyebb szinten kapcsolódnak vele. Ha a szülő fel tud ismerni hasonlóságokat a családtagokkal, akár saját magával, vagyis genetikai kapcsolódásokat talál, akkor könnyebb lehet meglátni, mi az, amit triggerel a gyerek benne. Tehát mi az, amivel indulatot vált ki a szülőben. És ha ezt fel tudja ismerni, akkor le is tudja venni ezt a terhet a kapcsolatról.
A gyakorlatnak része az is, hogy ahogy elkezdi a szülő ezt a megfigyelést, esténként meg is próbálja felidézni a gyereke arcát. Tehát nem csak megfigyeli, hanem maga elé is idézi, és amennyire csak tud, igyekszik felé szeretetet küldeni.
Ez azért hasznos, mert amikor sok a konfliktus, vita a kamasszal, egy ponton túl szinte már nem is a szülő indulat vagy utasítgatás nélkül beszélni vele. Már az alap hangvétele számonkérő lehet, a gyerek pedig reflexből védekezik és visszatámad.
Miért segít a figyelem?
Ez azért hasznos, mert amikor sok a konfliktus, vita a kamasszal, egy ponton túl szinte már nem is a szülő indulat vagy utasítgatás nélkül beszélni vele. Az alap hangvétele számonkérő, a gyerek pedig reflexből védekezik és visszatámad.
Ezzel a megfigyeléses gyakorlattal le lehet venni a gyerekről a feszültségnek azt a részét, amit valójában a szülőnek magának kellene megdolgoznia. Ez már önmagában feszültségcsökkentő. És amikor este maga elé idézi a gyerek arcát, könnyebben lát meg benne olyan vonásokat, amik szerethetők. És ez nagyon-nagyon jót tesz a kapcsolódásunknak.
A kamasz gyerek minden ellen tud védekezni, ellenállni. De a mi szeretetteljes tekintetünk ellen »védtelen«. Az, hogy nyugodt helyzetekben őt felidézi magában a szülő, és próbálja megszeretgetni, hat a gyerekre. És abban is segít, hogy ezt a szeretetteljes tekintetet az éles helyzetekbe is egyre többször bele tudja vinni.”
2. A közepe a mélypont: a klasszikus lázadós kamaszkor
„A 15-16 éves kor nagyjából a kamaszkor közepe, a »mélypont«. És ezt megint nem azért fontos tudatosítani, hogy azt érezzük, nincs mit tenni. Hanem azért, hogy tudjuk, ennél sokkal lejjebb már nem lesz. Tehát lehet, hogy most nagyon nehéz, de már benne vagyunk a közepében, és innen lassan kifelé fog vezetni az út.
Ilyenkor a problémák legnagyobb része a kamasz gyereknek a félelmeiből fakad. A félelméből attól, hogyan fog megfelelni. És már nem nekünk akar megfelelni, hanem a kortársainak. Gyakori ilyenkor, hogy a szülők megkérdőjeleznek sok mindent magukban. Jól nevelték-e ezt a gyereket, vagy mindent elrontottak?
„Nagyon fontos, hogy ha úgy érezzük, hogy katasztrófák vagyunk szülőként, akkor dolgozzunk magunkkal. Sokszor hoznak hozzám problémásnak gondolt gyereket kamaszok szülei, hogy »csináljunk vele valamit«. Ám akinek nagyobb szüksége lenne a segítségre, az pont a szülő, hogy jobban el tudja viselni ezt az életszakaszt. És ezáltal jobban tudja támogatni a kamasz gyermekét.
Lásd gyereknek – segítő gyakorlat
„Ebben segíthet az, ha tudatosítjuk, bármilyen okos, önálló is az a kamasz, valójában még mindig gyerek. Tehát a kapcsolatért való felelősség az legnagyobbrészt a szülőé. Bár látszólag arra vágynak a kamaszok, hogy felnőttként kezeljük őket. Ám ha teljesen elengedjük a kezüket, akkor egyszerűen bizonytalanok lesznek. Mert még nem tartanak ott, hogy teljes felelősséget vállalhassanak a saját életükért.
Amikor a kamasznak problémája van, vagy a kamasszal probléma van, akkor nekünk, szülőknek az a feladatunk, hogy átgondoljuk, hogyan tudjuk őt adott esetben segíteni. Hogy tudunk magabiztos szülőként mögé állni, és nem rettegni attól, hogy itt már csak rossz szülők lehetünk, és »megint« elrontunk valamit.”
3. Már látszik a vége: a nagykamaszkor
„A gyerek 17-18-19 éves korában érdemes észben tartani, hogy ha vannak is még problémák, egyre kevesebb lesz. Még egy kicsit ki kell tartanunk, de már nem olyan nehéz. Mert már együttműködőbb a gyerek, sokkal kevesebb a konfliktus. Nagyjából ez az az időszak, amikor megszületik a gyerekben, hogy ő mi lesz, mivel akar foglalkozni. Ami lehet, hogy az, amit ő addig gondolt, de az is lehet, hogy valami teljesen más.
És ennek nagyon fontos teret adni. Sok szülőnek erős elképzelése van arról, hogy a gyereknek minek kellene lenni. Mi az a pálya, amit a gyerek be kellene, hogy fusson. Pedig nagyon-nagyon fontos lenne, hogy ne erőltessünk semmi olyat a gyerekre, ami neki nem jó.
Egy jól nevelt nagykamasz már érzi belül, hogy ő merre akar menni. És fontos ezt a teret megadni neki. Mert régóta tudjuk már különböző kutatásokból, hogy ha valaki nem a megfelelő helyen, munkában van a világban, az óriási károkat okozhat neki.
Ez talán a nagykamaszkornak a legnagyobb feladata. Szülőként felelősségünknek érezzük, hogy a gyerekünk jól kereső vagy jól eladható szakmában dolgozzon, de valójában ez nem a mi feladatunk. Mert a gyerek az, akinek bele kell éreznie az ő saját sorsába azáltal, hogy milyen utat választ.
Előfordulhat, hogy ennek megtalálásában kell neki segítség, de még gyakoribb, hogy a szülőnek van szüksége támogatásra abban, hogy a saját belső ellenállását, ellentartását legyőzze. És a gyerek érdekében félre tudja tenni azt az elképzelését, hogy szerinte mi kellene, hogy legyen a gyerekből.”
Kapcsolódó cikkek
