Kép: Getty Images
Testkép gyerekkorban – fontos beszélni róla
Egy Santa Barbarában élő édesanya, Jenny Schatzle megdöbbenve tapasztalta, hogy 8 éves lánya teljesen kiborult, mert a farmernadrágja már nem ment rá.
„Csak azt hallottam, hogy sikít, dobálja a nadrágját és sír” – mesélte a TODAY.comnak. „Vettem egy mély levegőt, lenyugtattam magam, majd bementem a szobájába, és leültünk beszélgetni. Olyan beszélgetés volt ez, amilyet én is szerettem volna gyerekként hallani a felnőttektől.”
A tested változik – és ez gyönyörű dolog
Schatzle így fordult a lányához: „Tudom, mennyire frusztráló, amikor a ruháid nem jönnek rád. De a legszebb dolog az, hogy a tested változik. Nősz, magasabb leszel, és az egész életed során változni fog a tested, mert erre tervezték.” Hozzátette: „Nem arra vagyunk teremtve, hogy egész életünkben ugyanakkora méretet hordjunk.”
A 46 éves édesanya különösen együtt tudott érezni lányával. Nyolcéves ikerlányai teste épp változásnak indult, és lassan belépnek a pubertásba. Eközben ő maga a perimenopauza időszakát éli.
„Ez gyakorlatilag felnőttkori pubertás” – magyarázza. „Megjelenhetnek pattanások, furcsa ételvágyak, a súly más területeken rakódhat le. Pontosan az történik, mint kamaszkorban.”
Edzőterem-tulajdonosként és a női test elfogadásának elkötelezett támogatójaként Schatzle tudatosan figyel arra, hogyan beszél a külsejéről a gyerekei előtt.
„Két lányom van: ugyanannyi idősek, ugyanabban a házban élnek, mégis teljesen más testalkatuk van. Olyan ez, mint egy társadalmi kísérlet. Nem arra vagyunk teremtve, hogy egyformán nézzünk ki. Még ha ugyanazt ennénk és ugyanannyit mozognánk, akkor is különbözne a testünk.”
A diétakultúra hatása a gyerekekre
Schatzle szerint tudatosan szakítani kell azokkal az üzenetekkel, amelyeket mi kaptunk gyerekkorunkban a testképről. „Azt az üzenetet, amit mi kaptunk, nem akarjuk továbbadni. Nekünk kell megtörnünk a kört.” Ez azt jelenti, hogy:
- örömteli mozgást választunk, nem büntető edzést
- tápláló ételeket eszünk, nem tiltólistákban gondolkodunk
- közösen étkezik a család
- élményeket gyűjtünk ahelyett, hogy a külsőnket kritizálnánk
Fontos ellenállni a „diétakultúrának”, amely túl nagy hangsúlyt fektet arra, mások mit gondolnak rólunk. „Ezek a testek ajándékok. Egészségesek, hihetetlenek – nem szabad elpazarolnunk ezt azzal, hogy folyamatosan kritizáljuk őket.”
Mit tegyen a szülő, ha a gyerekét bántják?
Amikor Schatzle megosztotta a történetet Instagramon, rengeteg édesanya reagált hasonló tapasztalatokkal.
Tanácsa a szülőknek:
- Nem csak az számít, mit mondunk – hanem az is, milyen energiával mondjuk.
- Ha a gyerek azt mondja, valaki „kövérnek” nevezte, ne essünk pánikba, ne reagáljunk túl.
- Vegyünk mély levegőt, és kérdezzünk kíváncsian: mi történt pontosan?
- Mondjuk ki egyszerűen a tényeket: „Vannak nagy pocakok, vannak kicsi pocakok, vannak magas emberek, vannak alacsonyak. Minden test jó test.”
Ne magyarázzuk túl, ne dramatizáljuk. Az ilyen reakció „elveszi az erejét” a bántó megjegyzésnek. „Ez mindennapi gyakorlás” – ismeri el Schatzle. „Az anyák hozzák az energiát az otthonba. Csak akkor tudjuk megváltoztatni a gyerekeink szemléletét, ha mi magunk is példát mutatunk.”
Miért fontos a pozitív testkép már 8 éves korban?
A szakértők szerint a gyermekkori testkép alakulása már egészen fiatal korban elkezdődik. A szülői kommunikáció, a családi minták és a társadalmi elvárások mind hatással vannak arra, hogyan viszonyul a gyermek a saját testéhez. Jenny Schatzle története emlékeztet arra: a növekedés nem probléma, hanem természetes és szép folyamat.
Kapcsolódó cikkek
